Gyermektelenek karácsonya

Gyermektelenek karácsonya

Sokan vannak, akik legszívesebben egy kiságyat és egy pár babacipőt látnának a fa alatt december 24-én, ám egyelőre azon kapják magukat, hogy mások gyerekeinek kötik a masnit a kis csomagjára. Igyekeznek elhessegetni az irigységet és a vágyat, hogy helyébe a hiány fájdalmáról mit sem sejtő, más szülőkhöz született gyerekek boldogsága, a velük kapcsolatos öröm költözhessen. Hogyan éljük meg a szeretet ünnepét más családokkal, hiánnyal a szívünkben, mégis irigységtől és kétségbeesett sóvárgástól mentesen?

Felkerülnek az első ovis karácsonyi fotók a Facebookra, megjönnek az első telefonok a gyermekes testvérektől/rokonoktól/barátoktól, finoman jelezve, hogy minek örülnének a kicsik, nagyban készülnek az adventi koszorúk, mézeskalácsok és krampusz-jelmezek – a gyermektelen, “nagynéni-típus”, “keresztanyu”, “anyabarátnője” pedig csak csendben jegyzetel. Szedi a cókmókját, hiszen a családosok nehezen mozdulnak meg, főleg a decemberi csúcsforgalomban. Aki pedig egyedülálló vagy gyermektelen, az könnyebben útra fogható – indul tehát az ünnepi vándorcirkusz, mikor körbelátogatsz mindenkit, és hozzád nem jön senki. Rutinos vagy már a gyerekruhaméretek terén, és mikor vásárolsz, rezignáltan fogadod az ezredik “Ó, de édes! Nem is látszik magán, hogy féléves kisfia van!”-megjegyzést, fejből vágod Thomast, a gőzmozdonyt meg Bogyót és Babócát – mert a hozzád közel állók gyerekeivel való törődés meghozta számodra ezt a tudást. Lehangoló, ugye? Persze. Ha engeded, hogy lehangoljon, mint kezdő orgonajavító a szopránsípokat. Ha mindettől keserű leszel, és elfelejtesz szeretni a szeretet ünnepén, akkor magadra vess! Mert lehet ezt másképp is csinálni.

1. Bizalommal spékelt várakozás öröm-öntettel

A legjobb módszer, ha felidézzük a karácsony igazi és eredeti értelmét, jelentőségét. A karácsony a beteljesült ígéret, a gyümölcsöt termő – apropó, amúgy születéssel végződő… – várakozás ideje: érdemes adventben különös figyelmet fordítanunk arra, hogy valódi bizalommal várakozzunk, ne valamiféle cinikus önsajnálatban dagonyázzunk. Fontos, hogy megértőek legyünk magunkkal, hiszen család és gyermek utáni vágyunk természetes és elsöprő erejű lehet: de dönthetünk úgy is, hogy a meglévő ajándékaink, már megkapott emberi kapcsolataink mellett nem rohanunk el vakon és elégedetlenül, csak a hiányérzetünkre fókuszálva. Elvégre ha egyszer majd megszületik az a bizonyos gyermekünk, ugye nem egy örülni és apróságokat értékelni képtelen, érzelmileg csak a gyerek lététől függve stabil anyukái/apukái akarunk lenni?

2. A gyermek öröm, akkor is, ha nem a miénk

Tanuljunk örülni annak, ami nem a miénk, azért, hogy örülni tudjunk majd azoknak is, akik majd hozzánk tartoznak, akiket ránk bíz az élet a későbbiekben. Gyermekes testvéreinket, barátainkat, rokonainkat is ajándékba kaptuk: képzeljük rájuk a masnit, és rögtön könnyebb lesz a szívünk. Emlékezzünk: ők (lesznek) az a tágabb szerető környezet, ahová majd a saját gyermekünk megérkezik. Szeressük, őrizzük őket, mert ők lesznek a “légkör”, ők lesznek a törődő család, kapcsolati háló, mely akkor is megtartja majd a mi kisfiunkat/kislányunkat, ha mi éppen nem vagyunk a topon. Akkor ők lesznek nagynénik, nagybácsik, Kati nénik, Feri bácsik, vagány unokatesók, kerianyuk, keriapuk. Ne követeljük a saját családunkat/gyermekünket az élettől, hanem érleljük jó előre szeretettel, készítsük elő az útját! Keveseknek adatik meg, hogy gyakorolhassa a jól szeretést az “éles szituáció” előtt. Jótékonykodjunk, keressük a lehetőséget a szülői szeretethez hasonló odaadás megélésére! Keressük az örömöt úgy, hogy adni próbáljuk: kapcsolódjunk be az ünnepek izgalmába, tehermentesítsük a szülőket, menjünk a gyerekekkel korcsolyázni, matinékoncertre, társasozzunk, süssünk finomat, fotózzunk, de mi is legyünk rajta a képeken, legyünk cinkosok a Jézuska-levél megfogalmazásában, tanítsunk új dalt, vegyünk egy Verdás kesztyűt, legyünk kreatívak, és adjuk azt, amit itt és most csak mi tudunk adni! Kevesen gyúrhatnak ki már előre bizonyos szülői skilleket. Fogd fel a várakozás lehetőségét áldásképpen! Közhely, de örülj annak, amid most van, lásd meg mindenkiben, gyerekben, felnőttben és önmagadban egyaránt a kisgyermeket, akire Te vágyakozol. Ezt az időszakot majd értékként adhatod tovább, és nem rossz szájízű emlékként.

3. Felkészülési időszak, avagy: gyűjtsünk ötleteket!

Még nem született saját gyermekünk, de testközelből nézzük, hogyan ünnepelnek családban mások? Pompás! Itt a remek alkalom a tanulásra. Ma egy elidegenedett világban élünk, mindenki a saját felségterületén próbál boldogulni – de ez nem jelenti azt, hogy ne lenne ugyanúgy értékes és fontos egymáshoz közel megélni az életet, adott esetben ellesve egymástól egykét praktikát. Akár a magánélet, családi élet terén is. Még akkor is, ha tudjuk, hogy ahány ház, annyi szokás, és hogy a mi gyermekünk/családunk teljesen egyedi lesz, épp úgy, mint mások gyermeke/családja. Hogyan érdemes a gyerekekkel beszélni az ünnepekről? Milyen kézműves csodákat, milyen sütiket készíthetünk együtt? Minek örülnek igazán a srácok, és mi az, amire legfeljebb udvariasságból mosolyognak (ha tudnak már udvariasságból mosolyogni)? Hogyan oldjuk meg az angyalka-Jézuska kérdést? Mennyi ajándékot visel el egy egészséges személyiség? Milyen karácsonyi versek, mesék vannak? Az egész család menjen éjféli misére, vagy a kicsik maradjanak otthon? Mi az a mód, ahogyan biztosan NEM szeretnénk majd ünnepelni? Ezeket a kérdéseket simán végiggondolhatjuk, miközben unokahúgainknak, keresztfiainknak, barátaink rosszcsontjainak rajzoljuk épp a fagyöngy-motívumot az ajándékba vásárolt (és természetesen szirénázós) tűzoltóautó dobozára. Ha kapcsolatban, házasságban élünk és gyermekre várakozunk, alakítsuk ki előre saját ünneplési szokásainkat, hogy koherens és szeretetteljes világba érkezhessen a megfelelő időben.

Emlékezz, hogy a várakozásban – főleg karácsony felé – éppen egy jászolban fekvő csecsemő reménysége segít neked a legtöbbet!