PAS – Nem beszélünk róla, pedig létezik
A szülői elidegenítés (Parental Alienation) az a jelenség, amely során az egyik szülő érzelmi zsarolással, fenyegetéssel vagy befolyásolással próbálja a közös gyermeket a másik szülő ellen hangolni, egyes esetekben akár megvádolva a másikat meg nem történt mentális vagy fizikai bántalmazással. Ez számos országban már bűncselekménynek számít, miközben Magyarországon még a fogalom is alig ismert. Az Apák az Igazságért Egyesület nemrég tartotta első szakmai konferenciáját a témában.
A szülői elidegenítés szindróma (Parental Alienation Sindrome, PAS) témájában tartotta első szakmai konferenciáját jogi és pszichológus szakemberek bevonásával az Apák az Igazságért Egyesület. A november 30-án tartott rendezvény elsődleges célja a figyelemfelhívás volt, ugyanis – a szervezők és résztvevő szakértők elmondása szerint – miközben nemzetközi szinten már több törvény is született a témában, Magyarországon erről még kevés szó esik, és a jogi, pszichológiai eljárásokban is ritkán merül fel.
Mi is az a szülői elidegenítés?
Tomasovszki László igazságügyi szakértő ismertetése szerint a szülői elidegenítés során az egyik szülő olyan módon sajátítja ki a gyermekét, hogy érzelmi zsarolással vagy fenyegetéssel próbálja a másik szülő ellen hangolni őt. Jellemző az érzelmi manipuláció, aminek eredményeképp a gyermek lassan teljesen elfordul a másik szülőtől és értéktelennek minősíti. A cél érdekében az elidegenítő szülő akár hamis vádakat is felhoz, és büntető eljárás alá vonja a másik felet. Mivel a folyamatnak súlyos mentális hatásai is lehetnek a gyerekre nézve, a szindrómát egyfajta mentális gyermekbántalmazásnak is minősítik – tette hozzá. Az elidegenítés során gyakran megtörténik, hogy a gyermekben olyan negatív érzések is eluralkodnak, mint az önhibáztatás, a düh, és akár depresszió is kialakulhat náluk. „Ez az állapot azért is különösen veszélyes a gyerekre nézve, mert sokszor nincsenek is tudatában, hogy bármiféle bántalmazásnak esnek áldozatul. A következmények azonban súlyosak lehetnek. Amennyiben az elidegenítő szülő sikerrel jár, a gyermek mindenféle indok nélkül visszautasítja a másik szülőt” – magyarázta a szakember.
Mi a helyzet külföldön és itthon?
Az igazságügyi szakértő részletesen ismertette a jelenséggel kapcsolatos nemzetközi és magyar jogszabályokat, beszélt a megállapításához szükséges szakmai kompetenciákról (klinikai gyermek szakpszichológus), rámutatott a magyar igazságügyi szakértés anomáliáira, amelynek köszönhetően elképesztő példákat tudott említeni a gyakorlatból, végül javaslatokat fogalmazott meg a helyzet javítására.
Ismertetése szerint a 1991. évi LXIV. törvény a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény kihirdetéséről szóló törvény 2 cikke szerint: „Az Egyezményben részes államok megteszik a megfelelő intézkedéseket arra, hogy a gyermeket hatékonyan megvédjék minden, bármely formában jelentkező megkülönböztetéstől és megtorlástól, amely szülei, törvényes képviselői vagy családtagjai jogi helyzete, tevékenysége, véleménynyilvánítása vagy meggyőződése miatt érhetné őt”.
Az előadótól megtudtuk, hogy bár a szindrómának jellemzően nincsen egységes jogi háttere, egyes bíróságok már elismerik a szülői elidegenítést a gyermekekkel való visszaélés egyik formájaként. Brazíliában és Mexikóban például bűncselekménynek számít az elidegenítés (ez előbbi országban börtönnel büntetendő!), de Romániában és Ausztriában is vannak jogi következményei.
Előadása végén a magyar igazságügyi szakértés hiányosságaikat illetően három konkrét javaslatot fogalmazott meg: szerinte fontos lenne a kompetenciák egyértelmű tisztázása és alkalmazása, valamint az ún. módszertani levél (az igazságügyi szakértői lelet és vélemény) modernizálása, a teljes vizsgálati helyzet, interakció, tesztfelvétel pedig kerüljön rögzítésre videón és azt kötelező legyen becsatolni a szakvélemény mellékleteként, egyértelmű kontroll-lehetőséget nyújtva a vizsgálat alatt elhangzottak, megtörténtek utólagos ellenőrzésére.
A teljes cikk a Családháló oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE.