Ilyen bámulatos módon fejlesztik a gyerekeket a mondókák, ritmusok és a zene
A ritmusok, dallamok iránti vonzalom az ember alapvető tulajdonsága. A kicsi babák számára különösen jó játék a közös mondókázás: a testi közelség öröme, anya és apa szórakoztató előadása ütemes ritmusokkal és szójátékokkal, mindez vizuális elemekkel fűszerezve – minden érzékszervet lehengerlő élményt nyújt a babának. Ám ennél sokkal többről is van szó: a vidám családi szórakozás közben hihetetlenül sok módon fejleszti a gyermeket a folyamat.
Ősi vonzalom a zene iránt
Az ember zene, ritmus iránti vonzalma az anyaméhen belüli élményekre vezethető vissza. A magzat tökéletesen, hangosan hallja anyja szívverését – a bent töltött hosszú hónapok alatt nagyjából 20 milliószor hangzik el ugyanaz a ritmus. Emellé folyamatos mozgás is társul – ahogy az anya mozog, úgy ringatózik a magzatvízben a baba is. Az egyenletes, ritmikus hangzás és az ütemre való ringás összhatásának élményéből pedig kialakul a zene iránti vonzalom, a tánc iránti késztetés.
Ennek fényében érthető, miért nyugtatja meg már az egészen kicsi babákat is a ritmikusság, a zene, az énekkel egybekötött ringatás.
A ritmust a vérünkben érezzük: ha meghalljuk, testi hatásokat képes kiváltani belőlünk. Az ismétlődő ütemeket hallva a légzésünk egyenletessé válik, vérnyomásunk csökken vagy emelkedik, az izmok elernyednek, közérzetünk javul, az érzelmek pedig aktiválódnak – beindul a képzeletünk és emlékezetünk.
A ritmus és a dallam ereje az agy fejlődését is képes befolyásolni. A ritmus megértését a bal agyféltek analizáló működése segíti elő, majd ugyanitt történik a rögzítés is. A kreativitásért felelős jobb agyféltek a dallam felismerését rögzíti, beindítja a zene által előcsalt emlékeket – és a képzelőerő működésbe lép. A ritmikusság és zene így a két agyféltekét egyszerre készteti aktivitásra, melynek következménye a beszéd és a harmonikus mozgás fejlődése, a szókincs bővülése.
A teljes cikk a Családinet oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE