Kim John Payne : Egyszerűbb gyermekkor

Kim John Payne : Egyszerűbb gyermekkor

Csapatunkban sok a gyakorló szülő – és mi, hasonlóan szülőtársaink többségéhez, naponta próbálunk gyermekeink életében harmóniát teremteni, hogy boldognak és kiegyensúlyozottnak lássuk őket. Sajnos, ez sokszor meglehetősen nagy kihívásnak tűnik. Főleg, mert amióta mobiltelefon és internet segítségével bárhol, bármikor elérhetőek lettünk, még nagyobb tudatosságot igényel a munka és a magánélet szétválasztása, a nap átvezetése a nyüzsgésből a nyugalomba. Ahogy Dr. Kádár Annamária fogalmaz a könyv ajánlójában: “Hogyan hozhatjuk összhangba mindennapi életünk tempóját a gyermekkor tempójával?” Az Apróléptek.hu cikke.

Túl sok a holmink. A játékboltok kínálata kolosszális. Egy kedves ismerősünk kiszámolta, hogyha minden alkalomra csak egy játékot kap kisfia a közeli rokonoktól és legjobb barátoktól, akkor évente 175 (!!!) darab új játékot kap… Hihetetlen, ugye?

Túl sok az inger. Nehéz kérdés a tévé, a mesenézés, a tablet vagy anya / apa telefonja is. Főleg, hogy bizony, millió család számára lett sokkal egyszerűbb ezen eszközök és az internet  segítségével a kapcsolattartás is távol élő szeretteikkel. De mennyi a sok, mennyi az épp elég? Hány Kisvakond, hány Babóca, hány bekapcsolva maradt híradó az egység? Tényleg zavaró lehet a háttérzene is? Elvakult zöld és elkötelezett haladás-ellenes az a szülő, aki letiltja ezeket az ingereket a gyermeke életében? Mikor és hogyan lépjen be a folyamatba az a szülő, aki viszont szeretné megtanítani gyermekét, hogyan éljen a 21. század kibontakozó lehetőségeivel?

Ahogy Dr. Vekerdy Tamás fogalmaz – tényleg olyan békák leszünk, akik megszokják a forró vizet, és csak akkor veszik észre, hogy gond van, amikor már gyakorlatilag megfőttek?

Az Egyszerűbb gyermekkor lebilincselő olvasmány.

Payne legmegdöbbentőbb felfedezése – mivel sokat dolgozott önkéntesként ázsiai menekülttáborokban – hogy az elméletben háborúmentes, jóléti társadalmakban élő gyermekek is ugyanazt a poszttraumás-stressz szindrómát, annak tüneteit produkálják, mint a háborús veszteségekben felnőtt kis társaik. Hogyan lehetséges ez? Mi az, amitől az ő gyermekkoruk is elveszni látszik, mintha egy bombatalálat perzselte volna fel? Mitől alakul bennük túlzott igény a kontrollra, válnak idegessé, kapaszkodnak látszólag értelmetlen és bonyolult szertartásokba, ahelyett, hogy bátran nyitnának az újdonságok felé?

 

A teljes cikk az Apróléptek.hu oldalán olvasható, a folytatásért kattints IDE: http://www.aproleptek.hu/ezt-olvastuk-kim-john-payne-egyszerubb-gyermekkor/