Hogyan beszéljünk a szexualitásról a gyerekkel?

Hogyan beszéljünk a szexualitásról a gyerekkel?

Mit tehetünk, hogy kamaszaink számára ne a pornóoldalak jelentsék a felvilágosító fórumot, és ne a felnőtt filmekben látottakat tekintsék az udvarlás mérföldköveinek? A Családinet cikke.

Minket, szülőket, akarva-akaratlan foglalkoztat a szexualitás témaköre. A jellemző többnyire az, hogy feszengünk, ha szóba kerül – főleg, ha gyermekünk is a közelben tartózkodik.

Pedig jóval felszabadultabban kellene kezelnünk, hiszen az élet természetes velejárója, sőt, mozgatórugója. A világ legprózaibb mondata a magyarázat mindenre: ha férfi és nő közt nem kerülne sor intim együttlétre, gyermekeink sem születhetnének. Ez akár kiindulópontja lehet egy meghittebb beszélgetésnek is, amit gyermekünkkel lefolytatunk.

De miként is lehet ezt megtenni, hogy se neki, se nekünk ne legyen kínos? A legfontosabb szabály, hogy mindig a gyermek életkorához igazítsuk mondandónkat.

Óvodáskorban

Azt viszont semmiképpen se higgyük, hogy kamaszkor előtt nem jelenik meg egy gyermek életében a szexualitás. És nem csak a filmekben esetlegesen megpillantott női mell formájában. Hiszen a kicsik már óvodáskorban szembesülnek az eltérő nemi jellegekkel, és másként viszonyulnak az ellenkező nemhez. Sőt, sok kis ovis boldogan csacsogva meséli este anyunak, hogy ki tetszik neki a csoportból. Ez valahogy beléjük van kódolva.

Természetesen ebben az életkorban még nem szükséges aznap este rögtön kiselőadást tartani a “hogy kerültél bele anya pocakjába” témakörről. Bőven elég a feltett kérdésekre válaszolni – ahogy a helyzet hozza -, már amennyire tudatosul egyáltalán a kicsiben, hogy mit kell kérdeznie.

Azon sem szabad meglepődnünk, hogy a kislányok esetleg izmos hősnek tartott apukájukat képzelik el majdani férjüknek, a kisfiúk pedig gyönyörűnek látott anyukájukat akarják feleségül venni.

Ez az ún. ödipális fejlődési szakasz a kisiskolás kor elején magától lezárul. Ebben a fejlődési szakaszban egyébként az segít a legtöbbet, ha mesék formájában szembesítjük a kicsiket a romantikával, a férfi és nő közti kapcsolat szépségével. A népmesék, melyekben a királyfi megmenti a királylányt, éppen ezt a célt szolgálják. De akár elmesélhetjük azt is, hogyan ismerkedett meg apa és anya. Persze megfelelő keretek között.

Kisiskoláskorban

Kisiskolás korban elkezd átformálódni a “kislányok királylányok, a kisfiúk hercegek” világkép.

Míg egy óvodás korú gyermek tudattalanul úgy érzi, a bátor szőke herceg megmenti az aranyhajú királylányt (ami természetesen a mesék világának köszönhető), az alsós kisfiú sokkal inkább kedvére valónak tartja jól megcibálni választottja haját, a kislány pedig nem győzi bokán rúgni a kegyeiért harcoló kicsi pasikat. Ilyenkor a szexualitás “lecsúszik” a tudatalattiba, és a gyermek szó szerint viaskodik saját, feltörő érzéseivel.

Ilyenkor igazán nem is alakul ki interakció az ellenkező nemek közt, illetve csakis az említett agresszív viselkedési minták formájában. Ebben az életkorban, ha kérdeznek is a szexualitásról, általában gusztustalannak tartják az erotika bármiféle megnyilvánulását, és nem is igazán akarnak hallani róla. Nem is kell erőltetni, csak ha úgy érezzük, valami miatt indokolt.

A cikk folytatása a kisikolás és a serdülő korral a Családinet oldalán olvasható.