Segítség szorzótábla-tanuláshoz

Segítség szorzótábla-tanuláshoz

Az egész élet ritmusokból áll. Ezekben élünk, ezekhez alkalmazkodunk, a sokszor ismétlődő ritmusokat megtanuljuk, rögzítjük. Ezek szerint élünk. Ha mondókát mondunk egy kicsi gyereknek, mindig ritmizáljuk, mert az megnyugtató, sőt kacagtató. Ez a módszer beválhat a szorzótáblánál is. A Tanulás játék oldal cikke.

Ugye, aki ismeri a mondókát, az mutogatással, ritmusos mozgással kíséri azt. És még felnőtt korában is tudja. Sőt, előbb indul a kezünk, utána szólalunk meg. Pontosan úgy, mintha kisgyereknek mondanánk.

Az óvodás kisgyerek bármelyik szót eltapsolja, (szótagolja) mert, ez is olyan ritmus, amit az anyaméhből hozunk magunkkal.

Az iskolában sokkal könnyebb azokat a verseket megtanulni, aminek lüktetése van:

Bóbita, bóbita táncol,

tá ti-ti, tá ti-ti tá tá

Vagy később Petőfi Szeptember végén verse is ritmizálva vésődik be a tudatunkba. Érdekes, hogy az így bevésett tudás, a ritmussal  elő is hívható.

A következő mondókát is szinte mindenki kívülről tudja, de most a számolás sorrendje segít előhívni a mondókát. Ezt hívjuk szaknyelven szerialitásnak.

A szorzótáblák bevésésével is ez a helyzet. Ha segítségül hívjuk testünk lüktetését vagy egyéb lüktetést, mozgást,akkor könnyebben jegyezzük meg, majd a mozgás segítségével a bevitt tudás is felidézhető.

Mindenki hallott már arról, hogy régen a számtan óra elején az osztály kórusban mondta, kissé elnyújtva, ma is felidézhető különös beszéddallam kíséretével a szorzótáblát. (Unalomig)

Egyszer öt az öt,

Kétszer öt az tíz,

stb.

Igen ma is emlékszünk, meg is mosolyogjuk, hogy ez már a régmúlt, sőt elavult módszer. Csakhogy mindenki tudta, és még ma is tudja a szorzótáblát. Sose panaszkodtak az anyukák, hogy ennek a gyereknek sajnos nem megy a szorzótábla.

(forrás: a Tanulás Játék)