Hogyan tanítható meg a gyerekeknek a takarékoskodás?
Hogyan lehet megértetni egy gyerekkel a takarékoskodást? Különösen akkor, ha arra sem képes, hogy beossza a pénzét, mert ahogy megkapja, szinte azonnal el is költi. Bár két külön dologról van szó, azért a pénz beosztása és a takarékosság mégsem függetlenek egymástól.
A Babafalva pénzügyi nevelési szakértője, Himer Csilla pénzpedagógus szerint a takarékosság lecke egy életre.
Szakmai praxisom során egy mondat már annyiszor hangzott el a számból, hogy ha minden alkalommal csak száz forintot kaptam volna a mondatért, már abból meggazdagodtam volna. Ez a mondat pedig így hangzik:
A takarékosság egy szokás.
Pontosabban egy megszokás. Ha szülőként innen közelítesz, és ez alapján próbálod megtanítani a gyermekednek a takarékosság mibenlétét, máris könnyebb dolgod van.
A gyerekek ugyanis kétféle módon tanulhatnak Tőled bármit is:
- utánzással – ezért érdemes ilyenkor szülőként magunkba is nézni, vajon miért is ver a gyerek azonnal a pénze fenekére;
- és megfelelni akarással.
Ez az utóbbi az, ami kényes ügy, hiszen itt arra építünk, hogy a gyerek alapvetően szereti a szüleit, és ezért hajlandó is megtenni nekik sok mindent, ami pedig nem biztos, hogy könnyű neki, vagy éppen ínyére van.
Szabályok, hosszú távra
A megfeleléshez a legbiztosabb segítség a gyerek számára, ha szabályokat, elvárásokat támasztunk vele szemben: neki tiszta sor lesz, hogy mit is várnak el tőle a szülei, nekünk meg jó dolgunk. Mégpedig azért, mert a szabályok hosszú távra szólnak, így ha a gyerek hajlandó azokat betartani, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nem kell minden egyes alkalommal könyörögni a gyereknek, hogy ugyan viselkedj már rendesen, kisfiam/kislányom.
Tudni kell velük bánni
Egy valamire azonban vigyázz: a szabályokkal tudni kell bánni. Vannak ugyanis rosszul meghatározott szabályok is, amelyeknek nem is olyan nehéz a csapdájába esni.
Ha például kizárólag az a motivációs faktora az elvárásainknak, hogy “Ha szeretsz, megteszed!”, akkor tuti visszafelé sül el a dolog. Ez ugyanis nem motiváció, hanem az érzelmi zsarolás minősített esete. És a gyerek lehet, hogy egyszer megteszi, sőt akár többször is a kedvünkért, de tudhatjuk, hogy mihelyst nem nézünk oda, akkor már nem fogja, mert megszűnt a külső kényszer, aminek megfeleljen. Így nem alakul ki belső késztetés, hogy magától is tartsa magát a szabályainkhoz, és ez a módszer egyszer úgyis visszaszáll ránk. Ennek oka, hogy éppen így prezentáljuk a gyereknek, hogy az érzelmi zsarolás technikája elfogadott módszer akár azok között is, akik fontosak egymásnak (sőt gyakorlatilag csak ott, hiszen egy vadidegennel nemigen van érzelmi kapcsolatunk, aminek mentén meg tudnánk zsarolni).
A megfogalmazott szabályt a gyerek életkorának megfelelően kell felé kommunikálni, és következetesen ki kell tartani a szabály mellett – a ránk vonatkozó részben is (vagyis ha azt ígértük, hogy havi egyszer kap zsebpénzt, akkor maradjunk is emellett, még ha a gyerek el is költi a pénzt idő előtt).
A teljes cikk a Babafalva oldalon olvasható.