Alkohol a kamasz életében
Az egyik legnehezebb dolog a kamasz gyerekek szülei életében, amikor a gyerek önálló bulizásba és alkoholfogyasztásba kezd. Mit tegyünk? Mikor tegyük? Egy biztos: lehetőleg már jóval előbb foglalkozzunk a kérdéskörrel, mint hogy a gyerek önállóan bulizni indul.
Sokat változott a gyerek-szülő viszony az elmúlt 30 évben, sokat változott a társadalom és a közös gondolkodás is. Sokkal nagyobb a szabadság, legalábbis a lehetőség a szabad, önálló gondolkodásra -írta a Szülő 2.0 blog szerzője.
Ha a kicsi szentünk bulizni és italozni kezd
Különösen nagy szükségünk van a rugalmasságra, a türelemre, a széles látókörre, a nézőpontváltás képességére, amikor szülőként gyermekeinket a 21. században a felnőtté válás göröngyös útján támogatni szeretnénk. Sok szülő számára izgalmas és egyben rettegett idő például, amikor féltve őrzött gyerekeink saját társasági életüket kezdik élni. Mindeddig úgy tűnt, elég lazák vagyunk és jófejek, hiszen a gyerekek jönnek velünk a mi bulijainkba (már ahová elvisszük őket), a fesztiválokra, nyaralni. Ám egyszer eljön az a pillanat, amikor barátkozni, bulizni kezdenek – nélkülünk. Azért büszkék is vagyunk – Lám, milyen érett, önálló, társasági lény lett ebből a gyerekből; de mindenki aggódik is – Mit fognak csinálni? Csak nem azt, amit mi…?
Persze ilyenkor mindenkiben lepereg a mozi arról, hogy ő maga mikor volt először buliban, mikor ivott először alkoholt, mikor szívott először cigarettát és még hosszú ezeknek az első, a felnőtt élethez kapcsolódó eseményeknek a sora, mindenkinek saját vérmérséklete szerint.
Ahogy a felnőttek…
Kicsi koruktól bevonjuk őket a bulikba, legyen együtt a család, hozza mindenki a gyerekeit is! De ettől még nem válik hirtelen absztinenssé a társasági élet. Előkerül a pálinka, a sör, a bor, a pezsgő és ilyenkor még a kocadohányos szülők is el-elszívnak egy-egy cigarettát a buli hevében. A gyerekek szuperül játszanak együtt, eszegetünk, limonádét is keverünk nekik. Aztán sofőrt hívunk, mert anya és apa is alkoholt fogyasztott.
Álszentség azt várni a gyerekektől, hogy amikor önállóan, felnőttesen kezdenek bulizni, akkor ne forduljon meg a fejükben az alkoholfogyasztás. Hiszen ezt látják, ezt tanítjuk nekik. Fontos tehát, hogy pontosan mit is látnak, tapasztalnak, amikorra kamaszok lesznek? Mire tanítjuk őket? Vannak fokozatok és ha már iszunk, akkor azt lehet kulturáltan is tenni.
Tiltani? Engedni? Valahol a kettő között?
Az alkohol mindeközben legális „drog”, addiktív szer, ne tegyünk úgy, mintha ezt nem tudnánk. Mégis a felnőttek többsége él vele és ezt a „szerhasználatot” adjuk tovább. De nem mindegy, hogyan.
Vajon mit érünk el azzal, ha tiltjuk? Ha soha nem engedjük meg a gyerekünknek, hogy megkóstolja azt, amit mi iszunk? Hogy kipróbálja, rá milyen hatással van? Nem kell magyarázni – a tiltott gyümölcs mindennél édesebb tud lenni.
Viszont helyes-e, ha, amikor kíváncsi, megengedjük, hogy megkóstolja a poharunkból az italt? Talán attól félünk, hogy ízleni fog neki, de ez a legritkább esetben fordul elő. Amíg az ember gyerek, szívesebben fog meginni egy pohár málnaszörpöt vagy limonádét, mint egy sört, vagy akármilyen extra különleges pohár vörösbort. Például azért, mert a szörp édes, a sör keserű, a minőségi vörösbor pedig száraz. Ha szerencsénk van, egyenesen megutálják egyből az alkoholos italt, egy időre legalábbis (aki véletlenül ivott már bele jóízűen vizes palackba és a nagypapa pálinkája volt benne, az fel tudja idézni a sokkot).
Az élet része
Az is lehetséges forgatókönyv, hogy megtanulják megkóstolni, értékelni ezeket az italokat is. Látják, hogy mértékkel, okosan is lehet alkoholos italokat inni, és hogy a tömény italok fogyasztása azért más kategória, mint a sör és a bor, hogy mindenkire különbözően hat….és ha mindemellett ugyanúgy bánunk ezzel a témával, mint mondjuk a szexualitással – nem tabuként, hanem az élet természetes részeként -, nagyobb esélyünk van rá, hogy amikor a gyerekünknek saját élménye lesz, azt megbeszéli velünk, ha kérdése van, felteszi ezzel kapcsolatban is és ha bajba kerül egy buliban, fel fog minket hívni.
Jó tanácsok
Akkor számíthatunk rá, hogy a gyerekeink sem esnek túlzásokba, ha mi sem szoktunk. Akkor fog megbízni bennünk, ha mi is megbízunk benne. Akkor lesz őszinte, ha szabad nyíltan hibázni, hülyeségeket csinálni. Ha biztos lehet benne kamasz gyermekünk, hogy ha nem sikerült megfontoltan bulizni és berúgva ér haza, akkor nem egy hét szobafogság és más büntetések sora vár rá, hanem egy másnapi hosszú beszélgetés, őszinte és hiteles, rosszalló mondatok, némi sajnálkozó, cinkos összekacsintás és néhány praktikus tanács. Így nem lesz felderítetlen terület, túlságosan is vonzó téma, nem válik a kíváncsiságuk és lázadásuk központi tárgyává az alkohol fogyasztása.
Az viszont nagyon fontos, hogy beszéljünk nekik az alkohol káros hatásairól!
A cikk folytatása, teljes hossza a Szülő 2.0 oldalon olvasható.