A mondókák, népi rigmusok pedagógiai jelentősége

A mondókák, népi rigmusok pedagógiai jelentősége

Mondókázás közben fejlődik a gyermek képzelőereje, megismerkedik az őt körülvevő világgal, a természettel, az állatokkal, és ami a legfontosabb, saját anyanyelvével is. A kisgyermekek nagyon élvezik a dallamos szövegeket, amelyekkel új tudást is magukba szívhatnak. De milyen előnyei vannak még a rigmusos szövegeknek?

A mondókák nemcsak a beszédfejlesztésben játszanak szerepet, hiszen a hozzájuk társuló simogatás, szeretgetés a személyiségfejlődéshez is elengedhetetlen. Ezeket a rigmusokat könnyen megértik a kisgyermekek, s ezáltal egyszerűbben rögzülnek az ismeretek, és az emlékezőtehetség is fejlődik.

Mondókázni, ölbéli játékokat játszani már a féléves gyermekekkel is lehet, hiszen az édesanya hangja minden kisgyermeket megnyugtat. Azonban az nem mindegy, hogy hogyan mondjuk, játsszuk el a kívánt mondókákat – írta a TanTrend.

Mi a mondókázás technikája?

Ha egyszerűen, monoton hangszínnel mesélünk, akkor előfordulhat, hogy a gyermek észre sem veszi, hogy játszani szeretnénk vele. Nagy hatást érhetünk el, ha halk, lágy hangszínben, sejtelmesen kezdjük, és fokozatosan gyorsítunk a tempón, emeljük a hangszínt, vagy esetleg huncutkodva fejezzük be. Ebben az esetben a kisgyermek is érzi, hogy az a 15-20 szavas versike tele van érzelemmel, amely kellemes élményként hat rá. Újra és újra át szeretné élni azt a katarzist, amin keresztül ment a mondóka elmondása és eljátszása alatt.

A mondókák akkor a leghatásosabbak, ha valamilyen játékkal társulnak. Ha érzelmet viszünk a játékba, a gyermek akarva-akaratlanul is megismerkedik a tempóval, hangerővel, hangszínnel, ritmussal.

Ismerkedés a világgal, saját testünkkel…

A gyermekeknek már magzati kortól kezdve személyes kapcsolatra, testi-lelki érzelmi biztonságra van szüksége. A dalolászás, a mondókázás, a dögönyözés, a csiklandozás, a mesélés és a szabad játék mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy kiegyensúlyozott felnőtté váljon. A kisgyermekek, akiknek még az egész világ ismeretlen, ezekből a rövidke dallamokból, szövegekből szerzik az első ismereteket.

Már több vizsgálat is alátámasztotta, hogy a zenei tanítás nem csupán a muzikalitást fejleszti, hanem kihat más területekre is, mint az érzelmi és az értelmi képességek fejlődésére, a beszéd fejlődésére, a mozgás fejlődésére vagy a szocializációs képességek fejlődésére.

A gyermekek elsődleges tanulási forrása az utánzás és az ismétlés. Bátran énekeljünk nekik, még akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy nem vagyunk talentumok, hiszen saját gyermekünknek biztosan tetszeni fog.

A cikk folytatása a TanTrend oldalán olvasható.