Az atyai pofon hatása a gyerekek fejlődésére

Az atyai pofon hatása a gyerekek fejlődésére

Annak ellenére, hogy Magyarországon 13 éve zéró tolerancia van a gyerekekkel szemben elkövetett erőszak minden formája ellen, a közvélekedés többnyire továbbra is elnézi, sőt sokszor hasznosnak gondolja a „nevelési célzatú” atyai pofont. A kutatások alátámasztották: a fizikai büntetés használata jelentős negatív hatást fejti ki a gyerekek fejlődésére.

A fizikai büntetés sokféle válfaja ismeretes: ennek számít az erőteljes megrázás, az elfenekelés, a fül vagy pajesz húzása, a pofon, valamilyen tárggyal megütés, kellemetlen ízű dolgok etetése, mint szappan vagy csípős szósz. Legtöbbször azzal a céllal alkalmazzák a szülők, nevelők, gyerekekkel foglalkozók, hogy az adott helyzetet megállítsák, illetve elkerüljék, hogy a határsértő viselkedés legközelebb is előforduljon. A fizikai büntetés a jelenről, és a rövidtávú jövőről szól a felnőttek fejében, nem is gondolva arra, hogy használata hosszú távon is nyomot hagy a gyerekekben.

Vékony határvonal húzódik a fizikai bántalmazás és a büntetés között, mivel leggyakrabban a bántalmazás is nevelési jellegű szituációkban fordul elő. Ezek szerint a fegyelmezési szándék hasonló, viszont az abúzus súlyosabb, rendszeresebb, mint a fizikai büntetés. Szintén közös vonás, hogy a fizikai szinten bántott gyerek fejlődésében markáns változások tapasztalhatók.

Agyi szintű elváltozások:

A kutatások eredményei szerint azoknak a gyerekeknek, akiket rendszeresen fegyelmeznek fizikai módszerekkel, lassabb a kognitív fejlődése, mint azoknak, akiknél nem alkalmazzák ezt a módszert. Egy 2009-ben publikált vizsgálat 1455 fiatal MRI lelete alapján állapította meg azt, hogy a fizikai büntetés összefüggést mutat a kisebb szürkeállomány aránnyal, különösen az agy prefrontális területein, melyek többek között az érzelemszabályozásért és önkontrollért felelősek.

A viselkedésre gyakorolt hatás:

A rendszeres fizikai büntetés megnöveli az externalizáló viselkedések megjelenésének valószínűségét. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan cselekedet, amikor egy fiatal belső feszültségét másokra irányítja, tehát például kiabál, verekedik, vagy ellentmond. Ennek hátterében az a működés áll, hogy a fegyelmezés ezen formájával a felnőtt legitimizálja az agressziót: a gyerek számára elfogadható az, hogy valaki ilyen módon fejezi ki a haragját. Ez a modellkövetés vezet oda, hogy a fizikailag büntetett fiatal felnőve maga is gyakrabban használja ezt a módszert saját gyermekével szemben.

Az externalizálás mellett, temperamentumtól függően, a gyakori büntetéstől egy gyerek nagyon visszahúzódóvá, óvatossá és szorongóvá is válhat. E tanulmány szerint a fizikai büntetés a morális fejlődésre is hatást gyakorol. A gyerekek kevésbé internalizálják, teszik belsővé és sajátítják el, az empátia, az altruizmus és a késleltetés készségeit.