Láss, ne csak nézz!

Láss, ne csak nézz!

Minden napunk ezzel kezdődik: kinyitjuk szemünket a világra. Az újszülött élete kezdetén pár hétig mindent fejjel lefelé lát – egészen addig, amíg az agya meg nem tanulja, hogy érdemes a képet megfordítani. Az, hogy mit látunk és hogyan látjuk, mindig tanulási folyamat eredménye. A vizuális nevelés élethosszig tart, de az alapokat érdemes tudatosan lefektetni már kisgyermekkorban.

VASARELY VIZUÁLIS VILÁGA

Pár napja, április 9-én volt 104 éve, hogy megszületett Victor Vasarely (Vásárhelyi Győző), a magyar származású, világhírű festőművész. Leghíresebb képe a fekete-fehér Zebrák, melynek optikai játékossága mindenkit elvarázsol. Az op-art, azaz az optikai festészet kiemelkedő mestere korai korszakában a fekete és fehér színek ellentétére építette kompozícióit.

Később geometriai formákból álló, különböző színekkel, színátmenetekkel térbeli hatásokat elérő képeket készített. Műveit nézve úgy érezhetjük, síkban több dimenziót látni nem csak a fények tökéletes használatával, de az alakzatok és a színek megfelelő elhelyezésével is lehetséges.

A róla elnevezett Pécsi Múzeumban múzeumpedagógiai programokat kínálnak az óvodáskortól egészen a középiskola befejezéséig minden korosztálynak.
Miért fontos ez? Mert a világ olyan, amilyennek látod.

A VIZUÁLIS NEVELÉS

A legtöbb információ a szemünkön keresztül áramlik hozzánk, ehhez  a fontos szervhez kapcsolódik számos mondásunk is: Vigyáz rá, mint a szeme világára; A szem a lélek tükre; Bámul, mint borjú az új kapura; Szemet szemért… stb. A művészetek személyiségfejlesztő képességét manapság már senki nem kérdőjelezi meg. Vekerdy Tamás, az elismert pedagógiai szakértő szerint „A vizualitás fejlesztése és az ízlésformálás a gyerekekből, a gyerek életkorilag adott lehetőségeiből indul ki, s nem a direkt tanítás hatástalan útjait választja, hanem a gyerek saját cselekvésének folyamatában ébreszti fel az ismétlődő érzéki tapasztalatokból kibontakozó igényt.”

A Nemzeti Alaptanterv, a NAT közös követelményei szerint a vizuális kommunikációkészség fejlesztése azért időszerű, mert elsősorban képpel dolgozik a mai világ, amelyben élünk. Az esztétikum igényére, a gyakorlati tapasztalatszerzésre, a kézügyességre, az alkotási folyamatra a vizuális nevelésen keresztül lehet a gyerekeket leghatékonyabban felkészíteni. Lelkes pedagógusok kreativitásának köszönhetően ezek az irányelvek egyre több óvodában és általános iskolában épültek már be funkcionálisan is az oktatásba.

Hasznos programokon vehetünk részt ezzel a kapcsolatban a már fentebb említett múzeumpedagógiai foglalkozásokon, valamint vizuális látásmód-fejlesztést, rajz/festészet oktatását kínálja többek között a LurkóVilág Műhely.

A SZÍNEK SZEREPE

A világ sokszínű. Hangulatunkat kifejezhetjük egy-egy színes ruhadarabbal, fogalmakat párosítunk megfelelő színekkel, tudjuk, hogy a Föld zöld, az ég kék. És amit még nem tudunk, azt megtanulhatjuk. Aki kényelmesen, otthon, a fotelben ülve szeretne rácsodálkozni arra, milyen érzéseket kelthet benne egy szín, annak ajánljuk a Da Vinci Learning TV-csatorna műsorát. Vasárnap, április 22-én 12:30 órakor a Színek sorrendben – A rózsaszín kerül terítékre, azaz a képernyőre.

Mi jut eszünkbe legelőször akkor, amikor azt mondjuk: rózsaszín? A nőiesség, természetesen. A történelem során az emberiség a rózsaszínt rengeteg pozitív érzéshez és fogalomhoz kötötte: a könnyed és vidám élet, a boldogság színe a rózsaszín. Az elfogadás és a béke színe is rózsaszín. Ez a megnyugtató szín azonban nemcsak pozitív asszociációs kapcsolatokban szerepel, hanem negatív fogalmakat, tulajdonságokat is megtestesít: a gyermekdedség, a naivság, a gyengeség szimbóluma is ez a szín. A Da Vinci Learning „Színek sorrendben” című sorozatának új epizódjában új szemszögből ismerhetjük meg azt az ellentmondásos színt.