„Imádom az iskolát!” – Melyik diák és tanár mondhatja ezt?!

„Imádom az iskolát!” – Melyik diák és tanár mondhatja ezt?!

Mennyire szeretnénk ezt a mondatot hallani gyermekünk szájából… de sajnos ez azért nem általános. Mivel és hogyan tehetnénk élvezetesebbé a sulis mindennapokat? Miként lehet játszani, eljátszani az órák anyagát? Vajon ha fejkendőben rohangál a magyar tanár, miközben Kurázsi mamát tanítja, azzal nevetségessé teszi magát vagy ellenkezőleg? Több megszállott tanár szerint az érzékeltetés és a drámapedagógia a legjobb irány az oktatásban.

Erről kérdeztük Fegyverneki Gergőt, aki nem csak oktatási szakértő, hanem magyar és médiaszakos tanár több debreceni iskolában, tudora az élménypedagógiai és gamifikációs elemeket ötvöző applikációknak és még abban is hisz, hogy az iskolában is alkalmazhatóak a szeretetnyelvek, mert nem csak a tudás számít. Tanár úr kérem címmel hamarosan élőben is találkozhatnak vele szülők, diákok, pedagógus tanhallgatók a Felelős Szülők Iskolája előadásán, ahol egyszerre lesz pedagógia, pszichológia és színház is. Ő valamit teljesen másként csinál, tanár kollégájával, Balatoni József, alias Jocó bácsival együtt. És igen, ott, úgy, az iskola lehet jó, sőt!

Mikor döntöttél amellett, hogy tanár legyél? Miért nem lettél inkább színész vagy más?

Ez jó kérdés, már csak azért is, mert érdekelt a színészi pálya, sőt színjátszottam is egy kicsit középiskolában. De persze nagyon sok más szakma is jól vegyül a pedagógushivatásban. Lelkész, pszichológus, menedzser, ügyvéd… Nem igazán szerettem sokáig iskolába járni. Talán frusztráló és feszélyező is volt, mert kissé nehezen tanultam meg írni. A tanulás sem érdekelt különösképpen. Hetedik osztályos koromban jött az áttörés, amikor kezdtem tudatomra és a világra ébredni. Tenkiné Gabi néni annyira jól magyarázott a nyugatos költők életéről, verseiről, hogy valahogy közeli jó barátaimnak tűntek fel egyszer csak, vagy mintha én lennék az egyikük, mert vannak a sorsainkban párhuzamok. Aztán előkerült a magyar nyelv eredete, egyáltalán, hogy alakult ki a beszéd. Mindent meg akartam érteni. A matematika, a fizika és a tesi kivételével minden érdekelni kezdett egyszerre. Beleástam magam alaposan a biológiába, de mégiscsak az irodalom az érzések, a nagy pillanatok, az élet tantárgya. Azt éreztem, hogy ezt nekem is át kell adnom másoknak. Hiszen elgondolkodtató vagy épp lélekápoló írásokra mindenkinek szüksége van. Egyszerre az iskola lett a világ felfedezésének varázslatos helye.

Neked jó tanáraid voltak?

Persze. Enélkül nem is ment volna. Imádtam az általános iskolai magyartanárt, pont ezekért, amit mondtam. Aztán rajztanárunk csodálatosan gyűjtötte maga köré a gyerekeket. Biztos, hogy talált olyan kézműves-foglalkozást vagy helytörténeti témát, ami még különlegesebbé tette a hatalmas szíve mellett. Nagyon nagy figura volt a középiskolai magyartanárom, Nagy Jóska bácsi is. Két lábon járó lexikon, nem mellesleg kiváló botanikus. A Debreceni Egyetem és az egri tanárképző sokat tett hozzá, hogy ezeket a jó példákat követve megtaláljam a magam pedagógiai profilját, bár valószínűleg ez addig fog alakulgatni, míg a tanári pályán leszek.

Miben más ma egy tanár szerep, mint régebben? Mit vársz el magadtól, mit várnak a gyerekek Tőled és mit az iskola?

Hatalmas változásokon megy keresztül az iskola világa. Annyi mindenkinek kell megfelelni, hogy elsőre úgy tűnik, hogy lehetetlen, mert akár ezek egymással szembe is kerülhetnek, persze sok-sok közös pont is van nyilván. Az elvárást valahogy ügyesen közös nevezőre kell hozni. A tanítás szerintem egyszerre művészet és tudomány. Kell egy saját szakmai hit, lelkiismeret, és annak megfelelni. Ebben benne van, hogy egyre egyedibbek a gyerekek, egyre inkább szolgáltatásként tekintenek szüleikkel együtt az iskolára, fontosak a lexikális ismeretek, a klasszikus műveltség átadása, de oda kint, a 21. századi munkaerőpiacon, a robotizáció és a startupok világában egyre nélkülözhetetlenebbek az olyan készségek, mint a kreativitás, az együttműködés, a proaktivitás, a kritikai gondolkodás vagy a hatékony IKT-használat. Szeretnék, olyan tanár lenni – az érzelmi, lelki oldat nézve,- mint az Abigélben Kőnig tanár úr, szeretném a pedagógiai elődök törekvésit továbbvinni, de szükségszerűen innoválni is akarok, mert újfajta pedagógiai szerepet kell felvennünk a digitális világban, és ehhez kellenek az újfajta módszerek is, a projektmódszer, a kooperatív technikák, a kutatáslapú tanulás vagy épp a tanítási dráma. Enélkül ma már nem megy. Ezt diktálják a Z és alfa gyerekek, ezt kívánja meg a munkaerőpiac is, ahova elvileg fel kellene készítenünk a gyerekeket.

Számtalan, mára már elhíresült jó ötletet vetettél be a saját tanításaid során. Pl.” Ki zaklat a végén?” társasjáték, rendhagyó osztályfőnöki óra, drámajáték Kurázsi mamával, verstanulás szófelhővel vagy épp rajzzal. Mesélj ezekről, mi ezeknek a módszereknek  lényege?

A lényeg, hogy a gyerekeknek bebizonyítsam, a tanulás nem egy unalmas vagy kínszenvedéssel teli rémálom, hanem felfedezés. Felfedezzük a világot, önmagunkat, a másikat, miközben megismerjük a világot. Az olyan tanulásszervezési eljárások, módszerek híve vagyok, amelyek élményalapúak, van benne flow, örömszerző folyamat, fejleszti a gyerekek készségeit és képességeit, de közben lexikális ismeretekkel is gazdagodnak. Ennek érdekében a biztonságos internethasználat lediktálása helyett arra kértem a diákjaimat, némi kis kutakodás és tapasztalatcsere után állítsanak össze egymásnak és a kisebb tesók számára egy olyan társasjátékot, amellyel bárki játszi könnyedséggel elsajátíthatja, hogyan óvhatjuk meg magunkat a neten. A Kurázsi mamára nem volt idejük, hogy elolvassák, így egy dramatikus irodalomórán a fejemre öltöttem valóban egy kendőt, hogy megkérdezhesse az osztály, hogyan cipelem az élet terheit a háborús fronton és hogy próbálok meg ügyeskedni a betevő falatért, de nemrég egy papírkoronát vittem be órára, és akinek a fejére tettem, attól számonkérhették a többiek, hogy miért kegyetlen Antigonéval. A szófelhők pedig zseniálisak. Az olvasott verseket bármilyen formába átrendezhetjük. A szövegből szöveges kép lesz, így szinte társalkotóvá válnak a diákok, miközben olvasnak. A honlapomon, a Gergő bácsi internetes tantermében számos projektünket megnézhet bárki, amit a debreceni Fazekas diákjaival megvalósítottunk.

Tanár úr, kérem vagy Tanár úr kérem?! Karinthy Frigyes ma is érvényes kissé groteszk írását kölcsönöztük címként a Felelős Szülők Iskolája által szervezett interaktív eseményre, melyen előadsz. Bár a vessző, azaz a hangsúly máshol van a két cím esetén, nem véletlenül. Milyen párhuzamot húznál az eredeti írás, darab üzenete és a mostani iskolai élet között? Hol van most a hangsúly az iskolai létben?

Az iskola nem sokat változott Karinthy kora óta. Ma is felelünk. Vannak, akiknek ez maga a mennyország, valakinek pedig maga a pokol. Azonban a novellákban van humor. Azt gondolom, a mai pedagógusoknak is kell némi humorérzék, ha meg akarja szólítani a gyerekeket, nem beszélve az öniróniáról. Ma már persze nem szabad egy tanárnak megkérdőjelezhetetlennek hinni magát. Nekem visszás. Sokat tanultunk, sokat tanulunk, de ma már a személyiségünk, a pedagógiai módszereink, az emberi hozzáállásunk sokkal többet nyomnak a latba, ha a gyerekek vagy a szüleik megítélnek. Máskülönben az ötfokú osztályozás mellett érdemes lenne, ha más értékelési módok is elterjednének.

Férfi tanárként miben más a ti feladatotok?

Húha… Na ez nem könnyű kérés úgy, hogy az osztályomban 34 lány és 2 fiú van. Az biztos, hogy nemcsak oktatunk, hanem nevelünk, embert is formálunk. Mindenképpen, akaratlanul is mutathatunk újfajta férfiképet, vagy legalábbis árnyalhatjuk a meglévőt. A fiúknak és a lányoknak egyaránt egy kicsit pótapukájuk is lehetünk. Ez különösen fontos a csonka családokban. Biztos egészen máshogy alakulnak a párkapcsolati témájú ofő órák is egy férfi tanárnál.

Hiszel a Gary Chapman féle szeretetnyelvek iskolai közegben való megvalósításában, ha igen miként?

Mindenképpen hiszek benne, ezért is beszéltem róla nemrégiben a hüggekonferencián. Az iskolának egy feszültségmentes helynek kell lennie, ahol jól érzik magukat a gyerekek, rendben vannak, vagy rendbe kerülnek lelkileg, és így nagyobb esélyük lesz kíváncsivá válni. A tanárok sem egyformák, így a gyerekek sem. Ha a diák érzi, hogy fontos számunka a közérzetük, a lelki világuk, már félig nyert ügyünk van. Nagyon sok önbizalomhiányos gyerek van, vannak olyanok ráadásul, akik ezt hatalmas arccal próbálják leplezni, miközben belül egy kis odafigyelésért ordítoznak. Az öt szeretetnyelv megismerése a feleségemmel a kapcsolatunkat is jobbá formálta. Ez az öt szeretetnyelv, az elismerő szavak, az apró szívességek, a minőségi idő, az ajándékozás vagy az érintés minden emberi kapcsolatot jobbá tehet, így a tanár-diák kapcsolatot is: mert valamelyik diákok épp egy apró szívességgel, például néhány biztató plusz ponttal, vagy minőségi odafigyeléssel, esetleg egy jó szóval, elismerő tekintettel lehet megnyerni. Ezek a pillanatok varázslatra képesek.

Milyen gondolatokkal, felütéssel érkezel a március 13-i előadásra?

Néhány nappal közelebb kerülünk ennek a napnak az eljövetelével a nyári szünethez. A viccet félretéve, azt mondom, hogy nagyon kíváncsi vagyok, a moderátor vagy épp a közönség kérdéseire, miképpen arra is, hogy mi sül ki egy olyan beszélgetésből, ahol egy másik újítani akaró tanár is ott ül majd. A jó kedv és a humor mellett egy komoly témát is szeretnék majd szóba hozni, amiről eddig sem az előadásaimban, sem a könyveimben nem beszéltem nyíltan. Ez pedig az, hogy a sok esetben skatulyázó iskolai büntetést, amelyet sajnos még ma is sokan életben tartanak, hogyan lehetne leváltani a jóvátételi eljárással, amelyből mindenki tanulhatna és emberileg fejlődhetne.

A Tanár úr, kérem! Férfi tanárok az oktatásban, nevelésben című eseményről részleteket a Facebook-eseményben olvashattok.