“Ma már a gyerekek sem a közösségekben, sem a családban nem jutnak hozzá ehhez a fajta élményhez”

“Ma már a gyerekek sem a közösségekben, sem a családban nem jutnak hozzá ehhez a fajta élményhez”

„Kevés a szerepjáték, a mozgás, a közösségi játék… Régen a gyerekközösségekben ez önmagától működött. Manapság nincs, akitől megtanulják a gyerekek.”

Az eduline.hu Balatoni Kata néptáncpedagógussal, neveléstudományi kutatóval készített interjút, aki szerint a néptánc, a népi játékok, a népdalok olyan eszközök lehetnek a pedagógusok kezében, amelyekkel többek között a gyerekek készségeit, képességeit is fejleszthetik.

Hogyan született meg az Így tedd rá! program?

Valójában maga a programalkotás nem volt cél, mellékesen született meg. A Magyar Táncművészeti Főiskolán szereztem első diplomámat. Szakdolgozatom írása közben nagyon sokat teszteltem azt a módszert, amit a tanulmányom során volt lehetőségem elsajátítani. Továbbgondoltam a pedagógia és játékok területén, és azt vettem észre, hogy másoknak is segítséget nyújthat.  Ezt erősítették meg további neveléstudományi tanulmányaim. A program lényege az, hogy a magyar kultúra, a népi játékok, a népdalok és a néptánc által egy olyan eszköztárral rendelkezhetnek a pedagógusok, amit az általános pedagógiával együtt hatékonyan tudnak alkalmazni a készség- és képességfejlesztés, vagy akár még a konkrét tudásátadás folyamataiban is.

Ezzel kilépünk az elmúlt száz év produkcióorientált hozzáállásából, és egy élményszerű, játékos módszert adunk a kezükbe, melynek az eszköztára a saját kultúránk. Az “Így tedd rá!” egyet jelent a hagyományos értékekkel és a legkorszerűbb pedagógiai elvekkel. Több ezer pedagógussal dolgozhatok együtt évente, ami azt jelenti, hogy akár több tízezer gyermekhez is eljuthatott már az a szemlélet, amit közvetítek. Ezzel párhuzamosan magam is foglalkozom gyerekekkel, ami azért is fontos számomra, mert rengeteget tanulhatok tőlük.

Nyitottak a gyerekek, a pedagógusok és a szülők a népzenére? Vagy valami „múltból itt ragadt” dologként kezelik?

Igazából pontosan így kezelik, egészen addig, amíg nem találkoznak azzal, hogy ezt a megszokotthoz képest máshogyan is meg lehet jeleníteni a gyerekek és a családok életében. De nagyon sokaknak önmagában a hagyományőrzés is fontos funkció, és nem tartják elavult területnek.

Ismerik a népi játékokat a gyerekek? Szívesen játsszák ezeket?

Nem nagyon ismerik. A paraszti kultúrában természetes része volt az életnek a szabad játék. Még két évtizeddel ezelőtt is tanultak olyan játékokat a gyerekek az idősebb kortársaiktól, amiket saját örömükre játszottak. Ma már a gyerekek önmaguktól sem a közösségekben, sem a családban nem jutnak hozzá ehhez a fajta élményhez. Ma már a pedagógusok feladata megtanítani játszani a gyerekeket. Folyamatosan alakul át a társadalom, ez a pedagógusoknak le kell tudnia követni, de nagyon nehéz. Kevés a szerepjáték, a mozgás, a közösségi játék… Régen a gyerekközösségekben ez önmagától működött. Manapság nincs, akitől megtanulják a gyerekek.

Egy korábbi interjúban beszélt arról, hogy a zenére, a táncra, a népi játékokra elsősorban úgy tekintünk, mint ami a színpadra, az anyák napi ünnepségre, az évzáróra való. Vajon miért?

Napjainkra felbomlottak azok a közösségek, ahol ezek a tevékenységek önmaguktól működtek. Ennek most ugyan felismerték az értékét, de célt rendelnek hozzá, színpadi produkciót csinálnak belőle. Gyakorlatilag az elmúlt száz év már erről szólt, felszabadult formájában, kiteljesedésként már nem éljük meg a hétköznapokban, illetve nagyon szűk réteg az, akik valóban ebben a mentalitásban élnek.

Mire lehetne használni a mondókákat, népi játékokat, a népzenét az énekórán kívül?

Minden tantárgyban integrálható, egyrészt az ismeretanyag miatt, másrészt nagyon gazdag a készségfejlesztő tárháza. Párválasztó játékokon keresztül például a matematikai készségeket lehet fejleszteni. A felelgetős játékok tökéletes kommunikációs tréninggyakorlatok; a mozgásos-eszközös játékokkal pedig a logikai és stratégiai gondolkodás fejlődését segítik. A játékok során a közösségi és a szociális kompetenciák is erősödnek, és ezt a végtelenségig tudnám sorolni.

Szívesen kísérleteznek a pedagógusok a népzenével, a játékokkal, akár a csoporton belüli konfliktuskezelésre, közösségépítésre használva azt?

Igen. Azért nagyon nyitottak, mert azonnal meglátják benne a lehetőséget és az eszközt olyan problémákra, melyekre eddig nem találtak megoldást.

(Forrás: eduline.hu)