A tanár is ember

A tanár is ember

Jocó bácsi 0-24-ben tanár, szívesen segít a problémákkal küzdő gyermekeken, és néha a tanóra keretébe is beemel egy-egy személyes élettörténetet. Mit adhat egy férfi tanár? Mennyire szabad vagy kell “személyesnek” lennie egy tanárnak?

Megoszlanak a vélemények abban, hogy a tanár mennyire engedheti közel magához a diákjait, mennyire mutathatja ki az érzéseit és milyen mértékben foglalkozhat a diákok problémáival. Van, olyan pedagógus, aki azt vallja, hogy sebezhetőbbé, támadhatóbbá válik azáltal, hogy „érző, emberi oldalát” meg meri mutatni, van, aki pedig arra esküszik, hogy az pszichológiai biztonság, az elfogadó környezet, a diák és akár a tanár családi problémáinak megbeszélése, feldolgozása a közösségfejlődését, az életre nevelést is támogatja, ezért vállalja az érzéseit is. Interjúalanyunk Balatoni József, alias Jocó bácsi, aki 0-24-ben tanár, szívesen segít a problémákkal küzdő gyermekeken, és néha a tanóra keretébe is beemel egy-egy személyes élettörténetet, de akár még arról is megnyilatkozik, hogy ő miért szomorú vagy épp jókedvű.

Milyen szerinted a „tökéletes tanár”?

A tökéletes tanár képe mindenkiben él, mindenkinek vannak elvárásai felénk. De bármennyire is szeretnék megfelelni a minden irányból elvárásnak, minden előírásnak, ez lehetetlen. Persze, igyekszem törekedni a tökéletességre, de sosem leszek az. Mert én is ember vagyok. Én is hibázom néha, elrontok egy évszámot, elszámolok egy másodfokú egyenletet vagy éppen nem jut eszembe egy híres irodalmár neve. Mert ez igenis előfordulhat, mert nem vagyok sem mindentudó, sem két lábon járó lexikon. Néha gyűrött a pólóm, krétaporos a nadrágom vagy kócos a hajam, mert a reggeli kapkodásban nem fordítottam erre kellő figyelmet. Igen, előfordul, hogy rossz kedvem van, álmos, fáradt és nyűgös vagyok. Ilyenkor nekem is nehezemre esik bemenni a suliba, pláne folyton kedvesen mosolyogni. És néha ez nem is megy.

Bármennyire is szeretném, néha elúszok az adminisztrációval, elmaradok a megírandó statisztikával, a kijavítani való beadandókkal. Néha engem is elragadnak az érzelmeim: előfordul, hogy meghatódom egy diák kedves gesztusán, néha kiabálok és dühös vagyok. Néha pedig rosszul reagálok egy helyzetre, amit persze később megbánok, de mégis előfordul. Minden gyereket szeretek, de bármennyire is próbálom, nem tudok mindenkit egyformán szeretni. Mert van olyan személyiség, aki közel áll hozzám és van, aki kevésbé. Természetesen ezt a gyerekek nem érzékelhetik, de úgy ahogy az életben, itt sem tudok mindig minden pillanatban, mindenkivel egyformán jól kijönni. És persze van olyan diák is, akinek nem jön be a stílusom, a személyiségem és kevésbé szeret. És ez így is van jól.

Mikor jön elő leginkább a személyiségtípusok közötti különbség, összefeszülés? Dolga ezzel a tanárnak foglalkozni?

Nap mint nap van olyan helyzet, ahol nem értünk egyet. Ennek is teret kell adni és megbeszélni. Hiszek a diák-tanár-szülő közötti egyenrangú, őszinte kommunikációban, ami sok mindenre megoldás tud lenni. Az igazán mély érzések, problémák felszínre hozásához idő kell, ez nekünk a tábor, jó esetben évi többször néhány nap. Ahol az együtt töltött idő, a drámapedagógia, élménypedagógiai játékok és az esti tábortűz – mert ez utóbbi, akármennyire is nagy lakli kamaszokat tanítok, elmaradhatatlan – hatására előjönnek a nehézségek. Sokszor sírunk, kérünk bocsánatot egymástól, felsoroljuk egymás erősségeit és gyengeségeit, én is adok és kapok, és ilyenkor bizony sokszor jelenik meg a könnycsepp a szemem sarkában. De ehhez odafigyelés kell, tér, ahol ezt megtehetjük, erre sajnos kevéssé van idő a tanteremben.

Mennyire van hatással a hangulatod, a lelkiállapotod a tanításra?

Én sem tartok mindig színvonalas órákat, minden módszert ötvöző fejlesztő foglalkozásokat. Mert van olyan, amikor nincs meg az összhang, nem szeretek annyira egy anyagrészt vagy nem működik egy játék, amit kitalálok. Ilyenkor én is úgy jövök ki a teremből, hogy azt érzem, ez még magamhoz képest is rossz volt. Arról nem is beszélve, hogy néha elmarad otthon a takarítás, nem mosogatok el mindent azonnal. Mentek már tönkre kapcsolataim és hozok hibás döntéseket az életemben, amire sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy feddhetetlen példa. De pont ettől, emiatt vagyok az aki. Egy tanár, aki ember. Ez baj? Lehet. De ha nem ilyen lennék, akkor egy tananyagot leadó, érzéketlen biorobot lennék. Köszönöm szépen, abból pedig inkább nem kérek. Vagyok inkább ilyen amilyen, kicsit tökéletlen Jocó bácsi…

Még több hasonló téma március 13-án!

Ilyen és hasonló témákkal foglalkozik március 13-án, a Tanár úr, kérem című interaktív előadás, ahol Jocó bácsi és kollégája, Fegyverneki Gergő, magyar és médiaszakos tanár mesél majd saját oktatási, nevelési módszerükről. A Felelős Szülők Iskolája által szervezett eseményen élménypedagógiáról, a humor és a szeretetnyelvekről az oktatásban, a drámapedagógiáról, a játékos tanulás eszközeiről, lehetőségeiről is szó esik. A programra tanárokat, szülőket, nevelőket is várnak.

További információk a Facebook-eseményben és a Felelős Szülők Iskolája honlapján az esemény oldalán!