„Anya, apa! Ti jól értetek engem?” – Útmutató a szenzitív szülőséghez

„Anya, apa! Ti jól értetek engem?” – Útmutató a szenzitív szülőséghez

Bowlby, akit a kötődéselmélet „atyjaként” tartunk számon, úgy gondolta, hogy azokhoz a személyekhez kötődnek a csecsemők, akik a világ felderítéséhez biztonságos hátteret képesek nyújtani a számukra. Mit gondol a pszichológia a kötődésről? Mit tehetünk annak érdekében, hogy gyermekünk biztonságosan kötődjön hozzánk? Mit is jelent a szenzitív szülőség fogalma, és hogyan válhatunk azzá?

John Bowlby angol pszichiáterként és pszichoanalitikusként rakta le a kötődéselmélet alapjait az 1950-es években. Elmélete az etológia, a kibernetika, valamint a pszichoanalízis gondolataiból alakult – írta a mindsetpszichologia.hu. Az egyik első volt, aki felismerte, hogy az embergyerek szociális interakciókra való hajlammal érkezik a világra, vagyis hogy már születésünktől kezdve vágyunk mások közelségére. Mindvégig hangsúlyozta a csecsemő alapvető és létfontosságú szükségletét az anyjához való zavartalan és biztos korai kötődésre.

Kötődés: tények és tévhitek

Mit is nevez a pszichológia valójában kötődésnek? Bowlby szerint azt az érzelemteli viszonyt, ami vagy a gyermek és gondozói között, vagy pedig két vagy több felnőtt személy között alakul ki. A kötődés nemcsak a korai gyermekkorra érvényes, hanem életünk végéig aktív és állandó marad. Az elsődleges gondozóhoz való kötődés során, aki alatt leggyakrabban a szülőket értjük,

körülbelül 12 hónapos korra kialakul egy „belső munkamodell”.

Fontos látnunk, hogy a kötődés nem a szülőágyon alakul ki szülő és gyermeke között. Hosszú hónapokig tartó, és a szülő-gyerek párra jellemző interakciók minősége formálja a kötődési biztonságot, vagy éppen a kötődési bizonytalanságot. A belső munkamodell tartalmazza a párra jellemző kötődési viselkedés mintázatát, valamint a későbbiekben kiemelt szerepe lesz abban is, hogy más emberekhez hogyan tudunk viszonyulni. Vagyis a szüleinkhez való kötődési mintázatunk a jövőben befolyásolni fogja, hogy hogyan tudunk kapcsolódni, kötődni barátainkkal, párunkkal, illetve gyermekünkkel.

A szülő-gyermek kapcsolat természete

Bowlby hangsúlyozta, hogy a kötődési viselkedés szerveződése anya és kisbabája

kölcsönös és egymásra épülő dinamikus hatásának eredménye.

Vagyis önmagában az, ahogyan egy szülő reagál gyermeke viselkedésére, nem fogja meghatározni a kötődés minőségét. Fontos látnunk, hogy ez egy oda-vissza ható folyamat. A kötődéselmélet szerint a három viselkedési rendszer (a kötődés, a felfedezés és a félelem) szabályozza a gyermek fejlődési alkalmazkodását.

A cikk folytatása példával a fentiekre a mindsetpszichologia.hu oldalon olvasható.