Papírszínház: színház is, mese is, varázslat is

Papírszínház: színház is, mese is, varázslat is

Tudjátok, mi az a papírszínház? Egyszerű fakeretben lapról lapra elevenednek meg a mesélő segítségével a különleges képekkel illusztrált történetek.

Simon Kriszti könyvtárpedagógus egy budapesti általános iskolában. Munkája során számtalanszor használja a Papírszínház varázslatát – a gyerekek nagy örömére. Vele beszélgetett minderről Pásztor Csörgei Andrea a Mikkamakka folyóiratban, amit a TanTrend oldalán olvastunk.

Papírszínház – mese, mesekönyv és még valami

• Miben különbözik a hagyományos mesekönyvtől?

Képzeljetek el egy akkorka színházat, ami elfér egy asztalon. Itt azonban nem emberek vagy bábok a szereplők, hanem a képek (és az elhangzó mese) nyújtják a színház élményét. A közönség egy mese felolvasásától eltérően egyszerre láthatja és hallhatja a történeteket. A fakeretbe helyezett képek mérete nagy, messziről is jól láthatók. A gyerekek figyelmét egy helyre fókuszálja, miközben elmerülnek a történetek izgalmas részleteiben. A képek lényegében mint „mesekockák” követik egymást, illusztrálva a mese aktuális részeit. Kicsit olyan, mint a diavetítés, csak nem kell hozzá sötét, ezért több lehetőség van a közös játékra.

• A papírszínházazás tulajdonképpen egy hagyományos mesélés?

Abban az értelemben igen, hogy mi magunk (pedagógus, szülő, könyvtáros, vagy maga a gyerek) mesélünk. Élő szóban zajlik a kommunikáció, nem valahonnan a messzi éterből jön a hang. A gyerekek közvetlenül tudnak
reagálni. Kérdezhetnek, hozzáfűzéseket tehetnek a meséhez, ugyanúgy, mint amikor egy könyvből olvasunk fel vagy fejből mesélünk. Mégis más, mert egyszerre többen láthatják a mese képeit. S ahány előadó, annyiféle feldolgozás lehetséges. Egy-egy mesélésben benne van a saját személyiségünk, ötleteink. Színesíthetjük az előadást a mesélés előtti ötletekkel, de érdekes dolgokat találhatunk ki a mesélés után is.

Otthon, iskolában, óvodában

• Mik és mikor használhatják a Papírszínházat?

Bárki és bármikor. Mesélhet a szülő otthon a gyerekeknek. Talán ez hasonlít leginkább a hagyományos meséléshez. Nem pótolhatja az esti mesét, hisz akkor jó összebújni, együtt lapozgatni a könyvet. De jó hétvégi program lehet. Főleg ha még áthívjuk a szomszéd gyerekeket, meghívjuk a barátokat az óvodából, iskolából. Jó program lehet a papírszínházi mese egy szülinapi zsúron is. És nem is fontos mindig a szülőnek mesélni. A gyerekek is mesélhetnek egymásnak. Jó móka az olvasás gyakorlására, de a kreativitás fejlesztésére is. Az is tud mesét kitalálni és mondani, aki még nem tud olvasni.

A képekből érdekes előadások kerekedhetnek. A gyerekek az óvodában, iskolában is mesélhetnek egymásnak. Olyan is előfordult már, hogy dadogással küzdő kisdiák a keret mögé rejtőzve már nem dadogott. Ilyenkor
a gyerekek mesélhetnek kész történeteket, de írhatnak ők maguk is meséket, amiket elkészítenek papírszínházi formátumban.

A teljes beszélgetést a tantrend.hu-n olvashatjátok el.

Fotó: facebook.com/papirszinhaz