Tarr Bence László: Spirituális Gyereknevelés – 10. rész: A transzperszonális emberkép

Tarr Bence László: Spirituális Gyereknevelés – 10. rész: A transzperszonális emberkép

A valódi felnőttség záloga, a legmélyebb benső meggyőződésből fakadó kollektív gondolkozás. Az a szint, ami messze túlmutat az egyénen, és az egyéni önmegvalósítás képzetén. Ezért is kollektív rítus, minden felnőtté-avatási szertartás bármilyen tradicionális kultúrát nézzünk is. Felnőtté pont az válhat, aki a kollektíva felhatalmazásával és áldásával közösségi beavatása által, beleolvad egy nagycsalád, törzs vagy nemzet egységes világába. A hagyományrendszerébe, értékrendjébe, szokásaiba; és ezt azért teszi, mert benső meggyőződésből ő maga vállalja és akarja. Mert felismeri azt az egyetemes törvényt, hogy a sok több mint az egy, és hogy az egyé-válás által, az új egység ereje által ő maga is százszorta nagyobb, mint önerejéből valaha is lett volna. Így lép túl, így kerekedik felül saját kis személyiségén, hogy egy nagyobb tudati közösség kollektív emlékezetével váljon egyé.

A tradíció kifejezése erre a tudatszintre, világember. Adam Kadmon. Az az ember, aki egyéni világa helyett, az emberi nem kollektív világát teszi magáévá. Csak az ilyen ember juthat arra a felismerésre, hogy az egyéni sorsfeladat valójában mindig csakis egy közösség kontextusában értelmezhető. Ugyanis teljességgel értelmetlen bármiről is azt gondolni, hogy pusztán öncélt szolgál. Minden egyéni rendeltetés, az egyéni jelentőségén túl, egyben és egyszerre egy nagyobb közösség érdekeit szolgálja, segíti azt céljai megvalósításában. Mint az érem két oldala: a Világ oldaláról nézve nincs egyén, csak emberi közösség van; míg a közösség csupa egyénből áll. Így lesz a Rész és Egész egyetlen Egy, amiben minden és mindenki helyére kerül, megértésre, elfogadásra és szeretetre talál. Ez az Út a teljesség felé.

Az ilyen spirituális felnőtt ember világképe szeretetteljes, korlátlan és határtalan, nyitott mindenre és mindenkire, mindent hisz és mindent lát, kész el- és befogadni az összes embert, összes világképet, összes hitrendszert, összes vallást, magát az összességet. Ez a spirituális értelemben vett felnőtt ember képe. És ez az, amivé lehetünk, ha megfelelő nevelésben részesülünk, és részesítjük gyermekeink. Rajta hát!

A cikk szerzője előadónk, Tarr Bence László

Illusztráció: Alex Grey