„Hiába fogadod el magadat, ha a társadalom nem fogad el”

„Hiába fogadod el magadat, ha a társadalom nem fogad el”

Kajtár Dóra, a Pán Péter, Stop! blog fiatal vendégszerzőjének cikkét olvashatjátok ebben a fontos témában, aki megkért néhány Treacher Collins szindrómás Y és Z generációs fiatalt, osszák meg véleményüket a filmről és arról, hogy szerintük mennyire mutatja be valósághűen helyzetüket.

 

Te mit szólnál ahhoz, ha osztálytársad, munkatársad arcdeformitással született ember lenne?

Sok szülő, digitális oktatást megelégelő tanár és társaságot kedvelő diák nagy örömére szeptembertől a legtöbb iskola egy hosszabb szünet után újra megnyitotta kapuit. Viszont vannak, akik különböző okokból gyomorgörccsel ültek (vissza) az iskolapadba. Az őszi szünetet jó alkalomnak tartottam arra, hogy beszéljünk az iskolai csúfolódásokról, kiközösítésről, előítéletekről.

Sajnálatos módon már bárki, bármi miatt válhat a csúfolódás célpontjává, gúnyolódás tárgyává. Ez lehet egy tulajdonság vagy, mert „nem a legmenőbb cuccokat” használja. A csúfolódások zöme azonban valami külső, látható dolog miatt történik és gyakran valamilyen betegséggel, fogyatékossággal is összeköthető. Gondoljunk csak a „pápaszemes”, „kancsi”, „kapafogú”, „hülye”, „dadogós”, „béna” és „süket” elnevezésekre.

Az igazi csoda (Wonder) című népszerű film bemutatja, hogyan tud beilleszkedni az osztályba Auggie Pullman (Jacob Tremblay), az aranyos, kedves, okos, de arcdeformitással született fiú, aki eddig otthon tanult édesanyjával (Julia Roberts). Az osztály először megijed az új tanuló nem hétköznapi arcától, amely valóban nem egy megszokott, „normális” arc. A filmben végig követhetjük, mit kell tennie Auggie-nak és a környezetének, hogy elfogadják őt, ne a különbözősége, mássága alapján lássák és sikeres legyen a beilleszkedése.

 

Vajon milyen a valóságban Treacher Collins szindrómával (TCS) élni?

Megkértem néhány Y és Z generációs fiatalt, osszák meg véleményüket a filmről és, hogy szerintük mennyire mutatja be valósághűen a helyzetüket. Illetve, meséljenek az iskolai emlékeikből.

 

A cikk folytatását a Pán Péter, Stop! blogon olvashatjátok.