
Tanár vagy és ma bombariadó volt… – Hogyan reagáljunk az iskolában a történtekre?
Hogyan reagáljunk jól az eseményekre?
257 budapesti és 30 vidéki iskolát ért bombafenyegetés csütörtökön. Több ezer diák és tanár, illetve az iskolai intézményekben dolgozó más szakember élt át olyan dolgot ismét, amely teljesen új helyzetet teremtett, amire azonnal kellett és kell reagálni.
Az érintett intézményekben mindenki a legjobb tudása szerint járt el és hozott döntést. Komoly összefogásokról lehetett olvasni, hogy a kiürített intézmények helyett a diákok, főleg a kisebbek, – akik egyedül nem mehetnek még haza – elhelyezése biztonságosan megoldódjon. Kultúrházak, napközis táborok, más intézmények fogadták be a diákokat és tanáraikat.
Ami a dolog hivatalos részét illeti, az kormányzati szintű reakciót és óvintézkedéseket hoz magával. Így biztosan lesznek utasítások azon felül is, amelyet jelenleg az iskolák működési szabályzata előír bombariadó esetén. Viszont holnap csak be kell menni és valószínűleg megkerülhetetlen a téma, ha a gyerekeket érdekli, feszíti a téma. Érdemes felkészülni néhány megnyugtató válasszal.
Milyen a jó válasz?
Szerencsére a mi gyerekeink számára a közvetlen veszélyhelyzet, mint bombariadó eddig ismeretlen élmény volt, így a félelem biztosan megjelent bennük. Ma a nem érintett iskolák diákjai már a hír hallatán is rémült kérdezősködésbe kezdtek. Akik átélték, hogy kiürítették az iskolát és azt gyorsan el kellett hagyniuk, mindenképpen magyarázatra várnak. Mi történt? Miért történt? Máskor is lesz ilyen? Hol vannak a bombák? Találtak-e bombát? Mi lesz, ha megint fenyegetnek? Tényleg robbantanak? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kell válaszolnunk. Nem lehet elhessegetni a gyerekeket, lerázni, mert nem tudunk megnyugtatóak lenni, vagy mert magunk is félünk. A fenyegető levelet elolvasva órákig összeszorult torokkal és gombóccal a gyomromban tartottam órát én is.
Ami biztos, hogy tanárként muszáj ilyenkor higgadtnak lennünk. Megnyugodnunk és megnyugtatnunk mindenkit, amennyire csak tudunk. Nézzünk utána a tényeknek, csak a legszükségesebbekről beszéljünk, hiszen a gyerek fantázia bármit kiszínez és könnyen félreért. A gyerekek kérdéseire válaszoljunk. Ne erőltessük a témát. De ne hagyjuk bizonytalanságban a tanulókat és ne legyintsünk a témára. Engedjük, hogy az érzéseikről beszéljenek, de fékezzük meg, ha esetleg valahol gyűlöletkeltő felhangot kaptak az események.
Ne menjünk bele spekulációba, összeesküvés elméletekbe. Legyünk határozottak azzal kapcsolatban, hogy nem tudjuk kik írták és küldték. Mert valóban nem tudjuk. A szakemberek nyomoznak, az ő feladatuk ezt kideríteni – ezt hangsúlyozzuk.
A levelet, – amely a félelemkeltésre épít és igen, ez sikerült is neki első körben elérnie – reméljük, hogy nem sok gyerek olvasta, mert az egy felnőtt számára is rémületkeltő. Lesz olyan gyerek, akivel beszélgettek erről otthon, de biztos olyan is akad, akinek szülei nem tudtak ezzel foglalkozni. Azt sem tudjuk pontosan, hogy ki mit látott a közösségi médiában ebben a témában. Tehát fogalmunk sincs, hogy kinek milyen élménye van a csütörtöki eseményekkel kapcsolatban.
Arról kell biztosítanunk a gyerekeket, hogy az iskola biztonságos hely, mert a szakemberek átnézték és így ítélték meg. Biztonságban vannak és mi tudjuk mi a dolgunk, persze nem titok, hogy mi is megijedtünk tegnap.
Vegyünk néhány mély levegőt és bár nem szokásunk idehaza, bízzunk magunkban, a megfelelő szervekben, a kollégáinkban és azt hangsúlyozzuk, hogy egy ilyen nehéz helyzetben is milyen jól helytálltunk. Hogy segítettük egymást és milyen ereje van az összefogásnak, a közösségnek. Ha valakinél komolyabb pszichés problémát észlelünk, jelezzük az iskolapszichológusnak mindenképpen.
Békésebb napokat kívánunk nektek és köszönet mindenkinek a helytállásért.
A téma kapcsán készült videó itt tekinthető meg: