Tanári – Nulladik nap – mielőtt becsöngetnek…

Tanári – Nulladik nap – mielőtt becsöngetnek…

Iskolába dupla kávé utáni hirtelen felindulásból belibbenni a legszínesebb nyári ruhámban az első munkanapon, önvédelem. Vinni kell magaddal a nyári lendületet, a napfényt, az élményeket és az optimizmust. Éppen úgy, ahogy a szorgos hangya gyűjtöget nyáron, hogy legyen mit felélnie a téli hidegben. Így raktároz, halmoz föl a pedagógus muníciót a lelke és az elméje számára, sőt, ilyenkor fizikailag is rendezi magát. Egyszerűen raktároz, hogy a következő hónapokban mindig legyen mihez nyúlnia, miből adnia. Mert erről szól leginkább ez az iskola nevű társasjáték.

 

Adsz a gyereknek információt, odafordulást, szabályokat, mosolyt, lelkifröccsöt, ötletet, jótanácsot, élményt, érdemjegyet, dicséretet, intőt, stb. és persze kapsz is. Feladatot, kihívást, örömöt, sikert, kudarcot, unott arcokat, néha lelkesedést is, meglepetést, szendvicset a plafonra (azt hittem, már nem tudnak meglepni), kritikát, ragaszkodást.

 A szülőtől pedig… vele is megy az adok-kapok. Hiszem, hogy egy újra definiált együttműködés felé haladva.

Szóval, ha a serpenyő mindkét felét pakolgatjuk, akkor miért merülünk ki és le? Mert nagy a tét. Emberek, kicsik és nagyok élete, jövője. Van az a mondat, vagy az a mosoly, ami sikeressé tesz, és sajnos van az a kritika és megbélyegzés, ami elveszi az esélyt. Az pedig nem fér bele, hogy a 7. órádban a sokadik kérdezőnek már ez utóbbi jusson.

Ezért találó a közösségi oldalakon terjedő kép, ahol az ágy alatt kuporgó osztályfőnöknek az anyukája könyörög, hogy jöjjön elő és menjen iskolába.

Mert amikor 10 hónapon keresztül úgy élsz, hogy 7:45-től élesre állítod érzékszerveidet (igen, azokat is, amelyek a látható tartományokon túli adást is veszik) és délután 3-ig egy percig nem pihenhetnek, akkor nehéz visszaszokni erre az inger- és hangmennyiségre a pihenés után. Amikor elkezdtem tanítani, fél évig fejfájáscsillapítón éltem, gyanítom a zaj és az idegrendszerre nehezedő információmennyiség miatt.

Egyszerű újságíró koromban volt időm egy teljes gondolatsort végigpörgetni anélkül, hogy valaki hozzám szólt volna. Esetleg meginni egy pohár vizet, vagy kávét és akkor jutottam ki a mosdóba, amikor szükségem volt rá. Pedagógusként csengetéstől csengetésig élsz és tényleg nem fordul elő, hogy egy szünetben a mosdóba is eljuss és megedd a reggelidet. Vagy ez, vagy az, legtöbbször egyik sem. Megtanulsz szendvicset majszolva ügyelni a szünetekben úgy, hogy mindent látsz. 10 perc alatt át kell állnod egyik évfolyamról a másikra és csak ritkán fordul elő, hogy az 5. évfolyamon a Toldival folytatod, pedig Kukoricza Janicsiért izgulnak szegények.

De ami sokkal nehezebb, amiért az ágy alá bújnál és kell az a nyári tartalék, az a 10 hónap felelőssége. Mert minden gyerekkel egy család is a munkád része, a történetek, amelyek a gyerekkel érkeznek. Amikor családon belüli erőszakra utaló jelekkel találkozol, vagy egy válás zajlik éppen és okoz változást valakinél, akkor te látni fogod és kezelned kell a helyzetet. És igen, van olyan, amikor a rossztanulóról már a szülei is lemondanak, ha ismét megbukik, akkor intézettel fenyegetnek. Ilyenkor mérlegelsz, tanakodsz a kollégákkal és döntesz, valakinek a sorsáról, életéről. Ugye egyetértünk, hogy ez nem a tananyag és semmi köze ahhoz, amit valaha tanultál a módszertani órákon?! Hogy nem szóltak, hogy a tanár a napi gyakorlatban válságmenedzser, projektfelelős, pszichológus, családterapeuta, kicsit családtag is. Rögtön többszáz családban.

De arról se meséltek, hogy egyszer az aranyos kisgyerekből internetfüggő kamasz lesz és bár kapcsolódnál hozzá, de egyszerűen néhány körrel lemaradtál. Végre nagyjából megtanulod az instagram használatát, mire kiderül, már a snapchat-en lóg mindenki. Kell ez neked? Persze, hogy nem, de ha onnan derül ki, hogy valaki falcolja magát, és egyetlen felnőtt sem tud róla, akkor dolgod-e követni a változást?

Ha bárki azt hiszi, hogy ezek szélsőséges problémák, akkor rossz hírem van. Mára szinte mindennaposak. Hol van ez már a klasszikus információközlő tanári léttől? Itt már nem az a kérdés csupán, hogy hány este javítom ki a fogalmazásokat, mert az félretolható és megvár, de a történeteket és a sorsokat nem lehet a küszöbön hagyni. Azok miatt sokszor nem tudsz visszaaludni, ha felébredsz éjszaka.

De amikor reggel bemész, tőled kérdezik, hogy mi lesz? Te vagy a biztos pont, a tanár, aki tudja. Amikor bizonytalanok, elvesztek a felbolydult világban, téged kérdeznek egyszerre harmincan. Nem lehetsz nagyobb pánikban, mint ők. Össze kell raknod magad, végig kell gondolnod, ki kell találnod, bírnod kell energiával, lélekkel, mert nem maradhatsz az ágy alatt, hiszen 2021.09.01-jén becsöngetnek.