ÉrzelMesék sorozat – Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a mese

ÉrzelMesék sorozat – Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a mese

A mese az egyik olyan szó, melynek hallatán mindannyiunkban szinte azonnal megszületik egy kapcsolódó érzés, hangulat. Felidéződik egy történet, egy mesei szereplő vagy eszünkbe jut egy mesei fordulat. Ki ne tudná folytatni azt a megkezdett mondatot, hogy „egyszer volt, hol …” vagy ne tudná befejezni azt a gondolatot, hogy „boldogan éltek, míg …”.

 

De honnan is indulhatott mindez? Milyen születéstörténetek kapcsolódnak a mesékhez? A mesék (ezen belül is a népmesék) keletkezéséhez, eredetük magyarázatához általában négy nagyobb elmélet alapján közelíthetünk, amit jelen esetben kiegészítünk egy sajátos nézettel.

Mint általában a dolgoknak, a meséknek is van földrajztörténeti magyarázatuk, hogy mely vidékekről is érkezhettek hozzánk? A mese eredetével foglalkozók egy része úgy véli, hogy az általunk ismert történetek Indiából indultak útjukra, első változatukat buddhista szerzetesek mesélték el.

Ezt részben cáfolhatja az a gondolatmenet, ami a Grimm testvérek nevéhez is fűzik, és azt állítja, hogy az általuk gyűjtött (majd a későbbiekben átírt) történetek a német nép isten-és hősmondáiban keresendők, vagyis egyfajta mitológiai eredetet mutatnak.

Mások szerint a mesék hasonlósága a legkülönfélébb népek testről, lélekről, életről, halálról, szellemekről, varázslókról, egészségről, betegségről, állatokról, természetről stb. alkotott egységes vélekedésén alapszik, vagyis ugyanarról a jelenségről hasonlóan gondolkodnak az eszkimó, az ausztrál vagy a japán emberek. Ez az úgynevezett antropológiai gyökerű megközelítés.

Talán erre is alapozva születhettek azok a pszichológiai és pszichoanalitikus megközelítések, melyek azt állítják a pszichének, a belső világunknak, létezik egy olyan rétege, amelynek gyökere mindnyájunkban közös, így történhet meg az, hogy különböző népek meséit is élvezettel hallgatjuk, a bennük lévő üzeneteket magunkra, a saját életünkre is vonatkoztatni tudjuk.

Az utóbb felsoroltakat összevetve és kiegészítve, úgy véljük, hogy a meséknek létezhet egy érzelmi fókuszú eredetmagyarázata is. Ennek alapján egy-egy történet születése az első elmondójának érzelmeit tükrözi, ami kiindulhatott abból, hogy az adott pillanatban épp szomorú, csalódott, dühös vagy örömteli volt, az, aki mesében mesélte el életének egy részletét.

A most induló sorozatunkban olyan érzelmeket szeretnénk kiemelni és megközelíteni a meséken keresztül, amelyek a gyermekeink és a magunk életében is nap mint nap előfordulhatnak, mint például az öröm, a szomorúság, a harag, a félelem, a meglepődés, az undor, a szégyen, a bűntudat, a büszkeség, az irigység stb. Tartsatok velünk, kalandozzunk együtt a mesék és érzelmek varázslatos kerekerdeiben.