Bábok természetes anyagokból

Bábok természetes anyagokból

A szocializáció és a környezeti nevelés szempontjából is különös jelentőségű a közös élményekre épülő tevékenységek gyakorlása. Ezen tevékenységek között a bábjáték (és a dramatikus játék) olyan játéktevékenységi forma, mely komplex jellegénél fogva alkalmas – a művészeti nevelésen túl –a természeti és társadalmi környezethez fűződő pozitív érzelmi viszony kialakítására is.

A bábjáték helye, lehetőségei az óvodai környezeti nevelésben

A játék tere nemcsak a csoportszobában lehet, hanem a szabadban is. Például ligeti tisztáson, padokon, bokrok közt, udvari babaházban, vesszőparaván mögött. Vagy a teraszon, napernyő alatt, egy esernyők határolta térben vagy vesszőparaván mögött.

A természetből vett, valamire hasonlító, vagy csak valaminek kinevezett tárgyat bábként is felhasználhatjuk. Terméseket, növényrészeket és egyéb természetes anyagokat felhasználhatunk mesékhez, versekhez, dalokhoz alkalmazzuk. Például:

• csutka
• tök
• kukoricaszár
• fűzfavessző
• gyékény
• levelek
• zsákszövet
• lopótökök
• lenvászon
• kenderkóc
• gesztenyék
• krumplik
• levelek
• gyapjúmaradék
• faágak

A bábokat vagy együtt készítjük a gyerekekkel, vagy a gyerekek előtt készítjük el. Ha kész bábokat hozunk az irodalmi alkotáshoz, akkor is lehetőséget adunk az anyagokkal való ismerkedésre és bábkészítésre.

Nyitott szemmel kiránduljunk!

A természetet járva bármikor találunk valamire hasonlító, vicces formákat. Gondoljunk csak a torz emberarcú krumplikra, a süni formájú gesztenyeburkokra, hernyó kinézetű fűzfavirágra. Nem kell messze menni, egy közös kirándulás szervezésének alkalmával sok apróságra bukkanhatunk (pl. makk bogyók, magvak, dió, mogyoró, letöredezett gallyak, kéreg, nád, vessző, platántermés…) Gyermeki játékosság, mozgékony fantázia, „belelátó képesség” kell ahhoz, hogy céltudatosan keresve megtaláljuk a nekünk való bábot. Így aztán bábokkal, mesékkel „jól nevelt” gyermekeink nagyszerűen szórakoznak majd kirándulás vagy a kerti munka közben. Már ez is remek játék! Megtelik a ligeti pad csodálatos lényekkel, melyekkel izgalmas dolgok történnek: olyanok, mint a mesében; olyanok, amiket mi találunk ki. Legyen az egy ismert mese, vagy mesefűzés – emlékezetessé teszi majd a kirándulást!

Amiből sok van, s egyébként is eltakarításra vagy betakarításra kerül– a magunkkal hozott kis kosárkákba kerülhet. Persze csak annyi, amennyi szükséges.
Az elkészített figurákat tartósak legyenek!

Azaz ne csak „kiállítási tárgyak” legyenek a folyosón (hogy mindenki láthassa, milyen ügyesek itt a gyerekek és az óvó nénik), hanem játsszunk velük mesét, verset, kitalált történetet, vagy csak építsünk nekik házat, búvóhelyet (lehetőleg természetes anyagokból). Addig, amíg szét nem esik a báb, vagy meg nem unják a gyerekek. Ezért készítsük a kis figurákat minél tartósabbra.

A gyerek táblagyurmával tudja egymáshoz erősíteni az összeillesztendő részeket – saját elgondolása szerint. Véglegesre a felnőtt ragaszthatja ugyanoda a részeket ragasztópisztollyal (persze a táblagyurmát közben egyenként kiszedi). A táblagyurma újra felhasználható, jól tapad, önálló alkotásra ad lehetőséget. A ragasztópisztolyos ragasztást távolabbról figyelhetik (elkerülhető a baleset) vagy közben újabb alkotásba kezdhetnek.

Mesefűzés

Készítsünk „mindenfélét” együtt a gyerekekkel a meglévő természetes anyagok összeállításával – ezekhez kitalálhatunk mesét!

De konkrét irodalmi alkotásokhoz is készíthetünk bábfigurát. Például:

• Süniket – Csukás István: Sün Balázs című meséjéhez
• Embert, asszonyt, tündért – A három kívánság című népmeséhez
• Madarakat – Zelk Zoltán: Párbeszéd című verséhez
• Macskát, ökröt – Móricz Zsigmond: Iciri-piciri című meséjéhez

Megtudakolhatjuk a gyerekek kedvenc meséjét, és azokhoz is kereshetnek maguk figurákat az erdőben, a természetben.

Óvónők kincsestára