Mi kell a pénzügyi intelligenciához? – 2. rész

Mi kell a pénzügyi intelligenciához? – 2. rész

Az elmúlt alkalommal rendesen belehúztunk, mert elkezdtük végigvenni annak a közel 30 képességnek, készségnek, erősségnek, személyiségjegynek a listáját, amelyek mind-mind szerepet játszanak valamilyen módon a pénzügyi intelligencia fejlesztésében. Ezért is logikus, hogy szülőként a pénzügyi nevelés során ezekre helyezd a hangsúlyt. Mint azt már a múlt héten is láthattad, nem bonyolult a dolog, mert minden ebbéli fejlesztést meg lehet oldani játékos, vagy más, de a gyerek számára érdekes, kihívást jelentő formában.

A dolog nehézsége tehát másban van. Nevezetesen a mennyiségben. Majd 30 készség, képesség, személyiségjegy figyelemmel kísérése nem piskóta. Ezért is kapsz most egy kis segítséget: azzal hogy megismered ezt a listát, tudod, mi jöhet szóba. Amivel azonban tényleg törődnöd kell, azok azok a területek lesznek, amelyekről látod, hogy a gyereknek nem kifejezetten erősségei. (És ezt Te fogod a legpontosabban látni, hiszen a saját gyerekedet Te ismered a legjobban!) Ami már megvan, szinten van, nincs vele probléma, azzal ne foglalkozz, max annyit, hogy szinten maradjon a gyerek. Azokra az elemekre koncentrálj, amelyek nagyon nem illeszkednek az ideális pénzügyi intlligencia színvonalába!

Most megnézzük, milyen egyéb tulajdonságok, készségek, képességek jöhetnek még szóba.

Ma egy kicsit lazábbra vesszük: “csak” 12 különböző képességet, készséget nézünk át 3 különböző körben.

Tervező kör

Ebben a körben csupa-csupa olyan képességet, készséget veszünk elő, amely mind szükséges ahhoz, hogy a gyerekből ne csak álmodozó legyen, hanem igenis képes legyen meg is valósítani azt, amit elképzelt, amire vágyik. Persze ehhez alapozásként mind kellenek az Ön-kör készségei, képességei, személyiségjegyei is, azok nélkül a Tervező kör egyetlen eleme sem lesz fejleszthető!!!

• célkitűzés – nagyokat szoktam mosolyogni a bajszom alatt, amikor szülők teljesen bepánikolnak annak hallatán, hogy szoktassák a gyerekeiket célok kitűzésére. Sokszor megkapom azt az érvet, hogy “Hogyan kéne ezt csinálnom, amikor még gyerek? Nem is lát tovább egy-két-három napnál!” Ez igaz. Többször értekeztem már a saját blogomon Jaques Eliot terapeuta nagy felfedezéséről, az időhorizontunk feltérképezéséről. Rengeteg ember megkérdezése és több évig tartó vizsgálata után Eliot megállapította, hogy az ember természetes időhorizontja csak az évek meglehetős múlásával tágul annyira szélesre, hogy akár egy életre is képesek lennénk tervezni. Adatai alapján látható, hogy egy 20-21 éves ember max 2-3 hetet fog át a gondolkodásával, míg egy 64 éves már képes lenne 25 évre is előre gondolkodni. (Sokan ekkor meg már úgy  vannak vele, hogy akkor meg már minek… Kishitűek.) Ez mindenképpen az élettapasztalat számlájára írható. Tehát jogos a szülői megfigyelés, hogy egy gyerek, minél kisebb, annál rövidebb távokban gondolkodik. A kiscsoportos ovisok sokszor arra sem emlékeznek, hogy negyed órával ezelőtt még kiadós szidást kapott, vagy netán ő maga csapott patáliát: mikor erről kérdezed, minden ártatlanságával néz vissza Rád, és fogalma sincs róla, miről beszélsz. Egy nagycsoportos már képes tegnap-ma-holnap tengelyben gondolkodni, legtöbbjüknek a tegnapelőtt és a holnapután sem okoz gondot. De a jövő hét, múlt hét még nem az erősségük. A Te feladatod a pénzügyi nevelés szempontjából éppen az, hogy tágítsd ezt az időhorizontot! És ehhez éppen a célok lesznek az eszközeid! Hiszen ha van egy olyan vágya, ami nagyon erős, abból már nem nehéz elérendő célt csinálni. Egy valamire kell nagyon figyelned: a cél eléréséhez szükséges időt mindig olyan léptékűre kell lebontanod kisebb részcélok meghatározásával, hogy a gyerek még át tudja fogni a gondolkodásával És még valamire: lássa a részeredményeket, ezzel érezze, hogy közelebb került a nagy célhoz. Így végig fenn tudod tartani az érdeklődését, de azt is látni fogja, hogy mellette állsz, és drukkolsz neki. Ha ehhez valami olyan holmit is készítetek, amellyel vizualizálni tudja a gyerek a haladását (pl. minden nap vágjátok a centit, a naptáron jelölitek, vagy rajzoltok egy tengert, ahol a kis hajó mindig közelebb kerül a partokhoz), és ő írhatja be, rajzolhatja be, jelölheti meg a továbbhaladását, akkor nyert ügyed van!
• tervezés – itt látszik, milyen szorosan kapcsolódik egymáshoz a célkitűzés és a tervezés. Nem létezik egyik a másik nélkül. Persze ne olyan tervezésre gondolj, amit esetleg Te is csinálnál, de a cél eléréséhez szükséges lépéseket mindenképpen ki kell találni, meg kell beszélni a gyerekkel. A célkitűzésnél javasolt vizualizációs eszközökben éppen ezeket, a tervezés eredményeképpen kialakult lépéseket jelenítitek meg. És ez jó. Így a gyerek látja – mert neki látnia kell, hogy valós legyen a dolog! -, hogy milyen lépcsőket kell meglépnie, milyen láncolaton keresztül fog eljutni A-ból B-be. És a tervezés lényege éppen ez. Csak hagyd, hogy a lépések megalkotásánál ő is tevékenyen beleszólhasson az egészbe.
• kontroll – bizony, az ellenőrzést nem lehet megúszni a megvalósításnál, és ezt nem árt, ha a gyerek is megtanulja. Erre nagyon jók a szabályok, amelyeket először Te mint szülő ellenőrzöl, aztán idővel a gyerek már maga is képes szabályokat felállítani magával szemben is, és alkalmazni. Hamarabb, mint hinnéd! Már az iskolaérettségnek is feltétele egy bizonyos mértékű önkontroll, hogy nem biztos, hogy mindig azt csinálhatom, amihez éppen kedvem van, hanem kapok egy feladatot, és azt kell végrehajtanom. A legtöbb szülő ezt szófogadás címszó alatt éli meg, mert ebbe beletartozik az is, hogy a gyerek felszólításra pl. rendet rak maga után a szobájában. A tervezésnél, célmegvalósításnál is hasonló önszabályozásnak kell bekapcsolnia a gyerekben: ha már megvan a terv, ahhoz tartsa is magát, mert ez a szabály annak érdekében, hogy megkaphassa a Barbie-t, Lego-t, akármit, mert csak így tudja rá összegyűjteni a pénzt. A lényeg az, hogy olyan ravasz önszabályozó kört építs ki a gyerekben, mint amilyen pl. a körforgalom: a haladás érdekében ott is minden résztvevő kénytelen a másikra is figyelni, illetve a szabályokat betartani, különben az életben át nem megy a kereszteződést helyettesítő körforgalmon. Nagyon jók erre azok a többszereplős játékok, ahol a játékosok játékbeli magatartását, tevékenységét szabályok betartásával szabják meg, mint pl. a Szobraim, szobraim. Ha pedig valami csapatjátékban megtanulhatja a gyerek, hogy nem elég, hogy szabályok vannak, hanem csak akkor van eredmény, amikor egyéb körülményekre is figyel (pl. a csapattársai), akkor a saját viselkedését a csapat érdekében kell kontrollálnia, így megtanulja, hogy a viselkedését a cél érdekében irányítsa.
• stratégiai gondolkodás – tulajdonképpen a hosszú távon való gondolkodás alapképessége. De nem csak az benne a jó, hogy messzebbre lesz képes látni az orránál, és néhány napnál! Hanem az is, hogy mindezt úgy tegye meg, hogy a következményekkel is gondoljon, az eseményeknek többféle várható kimenetét vegye számításba, és az arra való reakciókat is betervezze. A már említett csapatjátékok, egyéb versenysportok is kiválóan alkalmasak erre. De nagyon jók a kifejezetten stratégiai játékok is, mint pl. a sakk, a Catan telepesei c. társasjáték, vagy éppen némelyik jobban sikerült számítógépes játék (pl. várostervező és -fejlesztő játékok, a Sims-nek is van ilyen változata.)

Fókusz-kör

Ezen képességek, készségek szoros kapcsolatban állnak a kontrollal, ezért tárgyalom őket egymás után.

összpontosítás, fókuszálás, koncentráció – tulajdonképpen ugyanazt ragoztam három különböző kifejezéssel. Nem más ez, mint a figyelem ki- és megtartása. Mikor képes erre egy gyerek? Ha érdekli az, amit éppen csinál. Gyakorlatilag a gyereknek flow-ba kell lemennie ahhoz, hogy hosszú ideig képes legyen a figyelmét egy dologra összpontosítania. (A flow Csíkszentmihályi Mihály magyar származású pszichológus professzor találmánya, aki a tökéletes élmény pszichológiáját kutatva bukkant rá erre a jelenségre. A flow nem más, mint az az állapot, amikor belefelejtkezel valamibe. De annyira, hogy megszűnik a külvilág, nem érzékeled a környezeted, az időt, mert annyira csak arra az egy dolgora koncentrálsz, amivel éppen el vagy foglalva. Vagyis ez a koncentráció  legmélyebb fajtája. Ez csak akkor érhető el, ha élményt jelent Számodra az, amivel foglalkozol.) Amikor ezzel állok a szülők elé, már számítok az elsápadó arcokra, hogy hogyan is gondolom én ezt, mert ha csak arra várok, hogy a gyereket érdekeljék a pénzügyek, az életben nem lesz az egészből semmi. Két dolgot kell ezzel kapcsolatban csak figyelembe venni:

1. a gyerekek eredendően kíváncsiak. Vagyis Neked nem kell érdekessé tenned a dolgokat számára, mert alapból érdekli őt a világ. Tehát a feladatod nem az, hogy érdekessé tedd neki a szemétszedést, vagy éppen a Pithagoras tételt. Hanem sokkal inkább az, hogy azt a fajta rácsodálkozó gyermeki kíváncsiságot megőrizd benne, amely még minden ovis gyerek sajátja! Mi kell ehhez? Csak az, hogy akármennyire unod is, mert már órák óta ezt csináljátok, de mindig válaszolj neki arra, amit kérdez! (Sőt, ha olyan játékokat játszotok, amelyekben kérdésekkel lehet eljutni a célig, eredményig, nyereményig, stb., az még jobb. Mert szokássá teszed számára a kérdezést, amelyre mindjárt visszatérünk még az Információ-körben is.) 
2. mutass jó példát! Lássa Rajtad is a gyerek az érdeklődést egy-egy téma, így akár pl. a pénz iránt! (Minél kisebb a gyereked, annál nagyobb esélyed is van arra, hogy a jó példa fog majd rajta.) A gyerekek ugyanis alapvetően a szüleik kedvére akarnak tenni, mert szeretik őket. (Bármilyen meglepő, ez még a tiniknél is így van, csak ők már jobban képesek ezt leplezni.) Ez pedig egy olyan adomány, amit vétek lenne nem kihasználni.

Ajánlott irodalom:

Ha a flowról még nem sokat tudsz, akkor itt van két könyv, amiből kiokosodhatsz! Az egyik természetesen a professzor alapműve, Az áramlat. Nagyon érdekes, és közérthető, nem kell hozzá pszichológusnak lenni.
A másik szintén Csíkszentmihályi Mihály könyve, csak ezt már kevesebben ismerik, pedig éppen gyereknevelési profilba vág, a címe: Tehetséges gyerekek – flow az iskolában. Érdemes elolvasni mindkettőt.

• lényeglátás – na, erre érdemes odafigyelni, mert ennek a képességnek a hiánya nem csak a pénzügyi intelligenciában, hanem már az iskolai tanulásban is visszaüt a gyerekre! Ez tulajdonképpen egy tanulási módszer is: a veleje pedig az, hogy a gyerek egy-egy hosszabb szövegből is képes legyen meglátni a lényeget, amelyből aztán később felépítheti a feleletét is, képes lesz egy hosszabb témakört felölelő dolgozatra tanulni – vagy éppen egy bonyolult pénzügyi szerződés értelmét, célját meglátni, és kiszúrni, kinek meddig terjed a joga, kötelessége, stb. És itt a felépíteni szón volt a hangsúly! A lényeglátás képessége ugyanis azt teszi lehetővé, hogy a gyerek struktúrákban gondolkodjon: fejben felépít egy információkból, tudásból, tapasztalatokból álló vázat, amihez aztán illesztheti az újabb ismereteket. Az új ismeretek így már a meglévőhöz kapaszkodnak, és így nincs az az Isten, ami képes lenne azt a gyerek fejéből kiverni. Az, ha a gyerek esetleg nem boldogul az iskolai tananyaggal, az valószínűleg nem ezen múlik, hanem sokkal inkább azon, hogy nem érdekli az anyag (vagy legalábbis nem úgy, ahogyan megkapta). A gyerekek, különösen a mai gyerekek ugyanis alapvetően struktúrákban gondolkodnak! Mi, a sokszor még mindig lineáris gondolkodású felnőttek a legtöbbször még fél óra után is a fejünket vakarjuk, ha valami új technikai kütyü akad a kezünkbe, és a lineáris szemléltünknek megfelelően a használati utasítást bogarásszuk. A gyerek viszont az eddigi tapasztalatai alapján megkonstruált tudásával kézbe veszi a kütyüt, analógiákat keres az eddigi ismereteivel, vagyis kiszűri azokat az adatokat, amelyek ebben a szituban relevánsak, vagyis alkalmazhatóak, lényegesek, és öt perc múlva már minden nyomógomb mögötti funkcióját ismeri a herkentyűnek. Ha segíteni akarsz a gyereknek, akkor keressetek jó vázlatkészítő módszereket: kreatív jegyzetelés, algoritmikus ábrázolások, ahol a jeleknek, színeknek jelentésük, “kódjuk” van, vagy éppen a mindmap is szóba jöhet. Egy a lényeg: vizuálisan is leképezhető legyen benne a gondolkodási struktúra, szerkezet – mert így elég csak a lényegre szorítkozni. (Egyetemi vizsgákra lehet így egy oldalas(!) jegyzettel felkészülni, míg az ún. kidolgozott tételek 30-40-50 oldalasak is lehetnek.) 
• kitartás –  ezt úgy is írhattam volna akár, hogy kudarctűrés és újrapróbálkozás. Hiszen ez lesz az a képesség, ami lehetővé teszi a gyerek számára, hogy ne adja fel az első sikertelenségnél, hibánál. (Tudom, ezt sokan kudarcként emlegetik, pedig nem az. Hiba, a hibázás pedig hozzátartozik a tanuláshoz. Ha ezt Te is és a gyerek is így fogjátok fel, akkor tényleg kitartó lesz a gyerek.) Bármilyen versenyhelyzet, amikor a gyerekek versenyt futnak, bicikliznek, stb., vagy a többkörös kártyapartik, társasjátékok jók ennek a képességnek az izmosítására. És még valami: ha van a gyereknek saját elképzelése, terve, pl. a családnak karácsonyra egész műsort akar készíteni, akkor támogasd, segítsd, hogy ezt meg is csinálhassa! Hihetetlen elszántsággal fog dolgozni, csak azért, mert 1. az ötlete volt az egész, 2. azoknak csinálja, akiket szeret. Egy a lényeg: a gyerekkel mindig beszéld meg, hogy mik voltak a hibák, mit lehetne a következő próbálkozásnál másképpen csinálni a siker érdekében, és közben segítsd mindenben, amiben kéri. Az újrakezdésnél pedig légy támogató.

Információ-kör

Ez egy olyan képességkör, amely arról szól, hogy hogyan lehet (hasznos és szükséges) információkat begyűjteni, és azokat kezelni. (Ez utóbbira különös hangsúlyt kellene helyezni, és szerintem az olvasással egy időben kellene minden gyereknek tanítani. A manapság mindenhonnan ránk dőlő információhalmazt ugyanis külön meló szűrni. Ezt meg kell tanulni.)

• analizáló képesség – azaz a szövegek, történetek, helyzetek elemzésének képessége. Ha már rendelkezésre állnak mindenféle infók, azt tudni kell kiértékelni és ízekre szedni, hogy megtaláld közöttük az összefüggéseket, a logikát, illetve a lehetőségeket, amelyeket ki tudsz majd használni, ha szinkronba állítod az egyéb erősségeiddel. Ezt a gyerek is megtanulhatja. Mégpedig a kártyajátékokon (pl. kanaszta, römi, póker, snapszer) keresztül, különösen, ha csapatban játsszátok. De ugyanerre jók a versenysportok is, mert a saját teljesítmény objektív elemzése nagyon sokat segít az egyre jobb teljesítmény elérésében. (Nem véletlen, hogy pl. Balogh Levente is előszeretettel hivatkozik üzleti sikerei okaként a küzdősportos múltjára. Ha nem lenne ismerős a neve: ő a Szentkirályi Ásványvíz atyaistene.) 
• szintetizáló képesség – az előző ellentéte, vagyis amikor az analízis során ízekre szedett infókat újra összerakod – csak most a saját logikád, lehetőségeid mentén. És itt a logika, ill. a lehetőségek megtalálása a lényeg! Ez lesz az a váz, amire felfűzöd, összerendezed az infokat, mert ezzel fogod tudni a Magad javára kihasználni a megszerzett adatokat. Ha már a logika a lényeg: korábban emlegettem a problémamegoldó játékokat. Ezeket erre találták ki.
• mérlegelés képessége – nem, nem egyszerűen arról van szó, hogy felméred, mit jelent, mennyit ér a Számodra egy-egy info, vagy hogy válogatsz bizonyos lehetőségek közül. Én arról a fajta mérlegelésről beszélek, hogy képesnek kell lenned arra is, hogy időnként meggyőzhető legyél. Elképzelhető, hogy valami olyan fontos infohoz jutsz, ami szöges ellentétben áll azzal, mint amit eddig tudtál, viszont alátámasztható, hogy az új info az igaz. Mit teszel? Ha nem vagy képes elfogadni mástól új ismeretet, tanácsot, akkor gondod lehet azzal is, hogy pl. egy szakértő javaslatait meghallgasd. Ehhez a fajta mérlegeléshez, a tanácsok elfogadásához pedig bizalom kell.
• tanulás képessége – a pénzügyek egy roppant gyorsan fejlődő terület. Ha “laikus” is akarsz maradni, azaz nem annak akarod szentelni az életedet, hogy a pénzügyi szektorban dolgozz, akkor is, a saját pénztárcád érdekében nem árt követni ezeket a változásokat. Vagyis ugyanúgy, ahogy a saját szakmádban is, itt is folymaatosan kell tanulnod. A gyereknél is nagyon lényeges, hogy tanulni tanuljon meg, azaz képes legyen arra, hogy önállóan is el tudjon sajátítani ismereteket. Ez fogja ugyanis biztosítani a gyerek számára, hogy folyamatosan bővítse pénzügyi tudását, ismereteit, műveltségét. Ehhez persze megvannak a megfelelő tanulásmódszertani eszközök, ami legalább akkora hatalmas témakör, mint a pénzügyi nevelés. Viszont volt ezen a területen is segítség: dr. Pusztai Éva pszichológus avatott szakértője a tanulás különböző módszereinek, annak, hogy mindenki megtalálhassa az alkatának leginkább megfelelő és leghatékonyabb módszereket. Sajnos ő nemrégen elhunyt, blogján azonban még most is elérhetőek hasznos írásai. Itt olvashatod a blogját.
• kérdezés képessége – egyszer régen már írtam arról, hogy meg kell tanítani a gyerekeinket kérdezni. Alapvető tanulási technika ugyanis a kérdezés. Gondolj csak vissza arra, amikor az éppen hogy beszélni tudó gyereked egyfolytában kérdezett, hogy “Ez mi ez?”, aztán később belépett a “miért-korszakba”, és állandóan a dolgok okát firtatta. Idegesítő volt, de megérte kibírni, mert a gyereked így tanult. Tőled. Rengeteget. Na, ezt a jó szokást kell megtartani a gyerekben. Kérdezzen. Ne szégyellje. (Ha már a legtöbb iskolában nem rajonganak érte, legalább otthon hadd gyakoroljon.) Több haszna is lesz a dolognak:

1. a gyerek megőrzi a természetesen kíváncsiságát, mert választ kap a kérdéseire
2. megtanulja, hogy ha kérdez, akkor információhoz jut, és ez a későbbiekben sok fontos infohoz juttatja
3. megtanulja azt is, hogy a kérdésre az emberek hajlamosak jóval bővebben válaszolni, mint amire ő eredetileg rá akart kérdezni – tehát jól irányzott kérdésekkel sokkal többet megtudhat, mint remélte.

Feladat:

folytasd a múlt héten elkezdett füzetet, és vesézd ki benne a most tárgyalt képességeket, készségeket!
Következő alkalomra már csak a döntés-kör maradt – három készséggel, képességgel. Ellenben beszélünk még a Howard Gardner többszörös intelligencia elméletéről, pontosabban arról, hogy ez hogyan segítheti a pénzügyi intelligencia csiszolását, a pénzügyi nevelést.

írta: Szakértőnk – Himmer Csilla, pénzpedagógus