Az iskola-fóbia – mikor kérjünk segítséget?
A szeptemberi iskolakezdés közeledtével szinte minden családban megnő a feszültség, hiszen a nyári kötetlenség és a szabadság időszakát felváltja a szigorú napirend, a teljesítménykényszer és az intézményi elvárások világa. A Kossuth Rádió Napközben című műsorában Cserép Melinda, a Semmelweis Egyetem klinikai szakpszichológusa és Tibenszky Moni Lisa sport mentáltréner, kamaszcoach, a Felelős Szülők Iskolája alapítója, a Kamaszokkal suttogó podcast és módszer vezetője járta körbe az iskolakezdési szorongás és az iskolafóbia összetett jelenségét.
A szakemberek rámutattak, hogy az iskola-fóbia, avagy a szorongásos hátterű iskolai távolmaradás (ún. school refusal) nem egyetlen konkrét betegség, hanem egy összetett jelenség. Nem szabad arról gyorsan ítélkezni, és azt hinni, hogy a gyermek csupán eljátssza a tüneteket vagy nincs kedve menni, hiszen, ha a mögötte meghúzódó szorongás valódi, az sokszor testi panaszokban, például hasfájásban, fejfájásban vagy alvászavarban nyilvánulhat meg.
„Ez nem egy betegségről szól, hanem egy összetett jelenségről. Mindenféleképpen az a fontos, hogy megértsük, mi is van mögötte.” – hívta fel Cserép Melinda a figyelmet. Az iskola-fóbia bármelyik iskolás életkorban előfordulhat, a statisztikák alapján különösen érintettek az öttől hét éves kor közötti kisiskolások a megszokott óvodai környezet elhagyása miatt, valamint a 11 és 14 év közötti kiskamaszok, akiknél a tanulmányi követelmények növekedése mellett a kortárs kapcsolatok és a közösségi megítélés válik a legmeghatározóbbá. A szorongás kiváltó okai között kiemelt szerepet játszanak a szociális és teljesítménybeli félelmek, a tanulási nehézségek, a társas kapcsolódási nehezítettségek (például az autizmus spektrum zavar), a tanárokkal való konfliktusok, valamint a kortárs bántalmazás és kiközösítés. A beszélgetés során elhangzott, hogy egy bántó, kimondott szó sokszor hosszabb távú és mélyebb traumát tud okozni, mint egy fizikai pofon. Ennek kezelésében óriási a felelőssége a szemlélődő csoportnak, az osztályközösségnek és a pedagógusnak is, hiszen nem mindegy, mi az, amit a közösség még elfogadhatónak tart vagy legitimál.
„Azt látnunk kell, hogy, különösen a kiskamaszoknál és a felsőben jön az elő, hogy milyen márkájú ruhája, milyen telefonja van a gyereknek. A bántás sajnos jelen van, ez egy korosztályos jelenség, hogy szociometria alakul ki egy osztályban, lesznek meghatározóbbak és háttérbe húzódóak. Ebben talán a szemlélődők szerepét hadd emeljem ki. Mert az, hogy egy kortárscsoport vagy akár egy tanár mit legitimál, ezen van a hangsúly” -emelte ki Tibenszky Moni Lisa.
Ha a problémákat nem kezelik időben, a gyermek kieshet a közösségből, az elkerülő viselkedés pedig megerősíti a szorongást, ami felnőttkorban elszigetelődéshez, depresszióhoz vagy pszichiátriai zavarokhoz vezethet. Hallgatói visszajelzés is megerősítette, hogy a gyermekkorban megélt pedagógusi megsemmisítés és gyomorgörcs hatásai akár évtizedekkel később, felnőttként is végigkísérhetik az ember életét.
A zökkenőmentes átmenet, iskolakezdés érdekében a felkészülést nem lehet az utolsó pillanatra hagyni. Augusztus utolsó napjaiban elengedhetetlen a napirend és az alvási ciklus fokozatos visszaállítása, hiszen a fáradtság drasztikusan csökkenti a mentális megküzdési képességet.

Cserép Melinda rámutatott: „Ha fáradtak vagyunk, akkor a mentális megküzdésünk is nagyon nehéz.” A rávezetés része lehet az élmények közös felidézése, a tanulósarok átrendezése, a tanszerek átnézése, vagy az iskolához való elsétálás is.
„A mentális állóképesség fejlesztésében hatékony segítség a sport mentáltréningben használt „Ha…, akkor…” módszer, amellyel a gyermek előre végiggondolhatja és fejben lefuttathatja a bizonytalan vagy szorongást keltő helyzetek megoldásait. Amit az agy el tud képzelni, amivel elkezdünk foglalkozni egy biztonságos keretben, azzal utána tud menni. Nem egy váratlan szituációba kerül, hanem egy olyanba, amit már lefuttatott a processzor” – magyarázta Tibenszky Moni Lisa.
A sikeres iskolakezdés a szülő mentális állapotán is múlik
Mindezek alapja azonban a szülői önreflexió és a saját szorongások kezelése. A gyermek rendkívül érzékenyen reagál a szülő belső állapotára, és ha a felnőtt a saját gyerekkori traumáit vagy bizalmatlanságát vetíti ki, azzal akaratlanul is megerősíti a gyermekben a félelmet. A zökkenőmentes tanévkezdés nulladik lépése ezért a szülő saját belső tisztázása, a nyitott és értő jelenlét, a gyermek érzéseinek érvényesítése, valamint a pedagógussal való folyamatos és bizalmi párbeszéd fenntartása. ahogyan a szakértő megfogalmazta:
„Szerintem a nulladik lépés, hogy a szülő beszélgessen saját magával vagy a társával: mi az, ami benne van, mi az, ami be van triggerelődve… Nem mindig a gyereket kell megjavítani, néha magunkba kell nézni. Számtalan transzegenrációs hozott minta vagy a szülő gyerek vagy fiatalkori traumája mozgatja a család egész dinamikáját, itt ezzel kellene kezdeni.” – fogalmazott Lisa, mely szemlélet a szülőcoachingok alapját is adja.
Amennyiben a szorongás olyan krónikus szintre lép, amely rettegést vált ki és megbénítja a mindennapokat, elengedhetetlen a klinikai szakpszichológusi segítségkérés, míg a megelőzésben és a helyzetek feldolgozásában a mentáltréning, a stresszkezelés és a kommunikációfejlesztés nyújthat stabilitást mind a gyermek, mind a szülő számára. Illúzió azt várni, hogy a rendszer egy-két hét alatt teljesen megnyugszik, hiszen az új kihívások, a tanulási vagy pánikzónába való belépés folyamatos rugalmasságot és együttműködést igényelnek minden érintett részéről.
Hasznos források:





