Minden az Álarcos makimajom miatt van – avagy miért épp a Mono Manó zenéje kell nekünk?!
Vánkos Rita, óvopedagógus, zenész, szövegíró, énekes és kétgyermekes édesanya. Majd húsz éve foglalkozik gyerekekkel a piliscsabai óvodában, tizenöt éve vezeti a Mono Manó Zenekart és járja az országot gyermekkoncertekkel. Csillogó gyermek és felnőtt tekintetek övezik a Manókat, amikor felcsendülnek a saját dallamos szerzemények a színpadon, melybe a gyerekek örömmel kapcsolódnak be. Önfeledt percek mindenkinek, máshogy, mint ahogy ma divat, emberséggel, odafigyeléssel mégsem csöpögősen.
Dallal tanítasz. Könnyebb szót érteni a zene nyelvén a gyerekekkel?
Dallal nevelünk, én inkább így fejezném ki magam. Az a gyermek a zene szeretetében, közelében, művelésében nő fel, az a gyermek teljes személyiségfejlődésére pozitív hatással van.
A zene szeretetére nevelést kiemelten fontosnak tartom. Sokszor fordul elő, hogy énekelve kérek meg egy gyermeket valamire, amikor tevékenységet váltunk azt is különböző dalokkal jelzem. Sokkal kellemesebb, vidámabb egy dalra összepakolni a játékokat, vagy helyesen kezet mosni, mint a felnőtt “utasítására”. Így a gyermek észre sem veszi, hogy esetleg valami olyat csinál, amit egyébként nem szívesen, vagy csak unszolásra tenne meg. A zenélés, az éneklés konfliktusokat kerül el, szorongásokat old, terápiás a sérült és egészséges gyerekeknek egyaránt, kreativitást fejleszt, az önkifejezés eszköze, érzelmek, érzések közvetítője és még sorolhatnám, hogy mennyi pozitív hatása van életünkre.
Mi visz rá egy óvónénit, hogy zenekart alapítson? Miben más a Ti koncepciótok, mint más gyerekzenekaré?
Hogy őszinte legyek az óvodapedagógusságomnak és a zenekar alapításának semmi köze nincs egymáshoz, ha csak egy dolog nem a GYEREKSZERETET.
Nagyobbik lányom kétéves volt, amikor egyszer a majomenciklopédia olvasgatása közben arra kért, hogy írjak neki egy dalt az álarcos makimajomról. Minden ezzel az egyetlen kéréssel kezdődött. Ő volt az én “múzsám”, a dalok pedig sorban, egymás után íródtak. Olyan témákat dolgoztam fel, amelyek körülveszik, érdeklik a gyerekeket.
Nem akartam zenekart alapítani, talán csak álmodoztam róla, hogy nagyobb hangszerelésben is megszólalhatnak a dalaim, mint egy zongorán, vagy egy gitáron, otthon a négy fal között.
Véletlen volt az egész! Bözse Manóval (hegedűs) egy templomi mise alkalmával találkoztam, ahol gyönyörűen hegedült.
Gergő Manóval is a véletlen hozott össze. De nincsenek is véletlenek! Nem maradhattak a dalok négy fal között!
A mi koncepciónk az, hogy nincs koncepciónk. Nem üzletet, népszerűséget, reklámot látunk a zenekari létben. 15 éve zenélünk együtt. Nagyon szeretjük egymást és vannak nagyon erős közös tulajdonságaink, mint például az, hogy örömet okozzunk a zenével, dalokkal, szeretjük a gyerekeket. Nem hasonlítjuk magunkat más gyerekzenekarokhoz. Legtöbbjük megzenésített versekkel dolgoznak, mi kizárólag a saját dalainkat szeretnénk megismertetni a gyerekekkel. Koncertjeink alkalmával bevonjuk a gyerekeket a műsorunkba, aktív részesei lehetnek az előadásnak. Megjelenésünk is egyedülálló a jelmezeink miatt.
Az adventi időszak minden szombat-vasárnapján Mikulásfalván, a Játszóházban hallhatjuk a koncerteteket. Hogyan zajlik az ünnepi készülődés Nálatok, a zenekarban?
Az ünnep egy különleges dolog. Más, mint a szürke, rohanós hétköznapok. Ilyenkor megállunk. Rácsodálkozunk a szépre és nem megyünk el mellette. Szeretteinkkel vagyunk, azokkal is, akik már nincsenek is köztünk. Örömet szerzünk másoknak. Kapunk, de még fontosabb, hogy adunk. Készülődünk és készülődés közben is azokra gondolunk, akiket a legjobban szeretünk. Az ünnep várakozás, izgalom, teli meglepetésekkel, amelyeket nem csak a gyerekek szeretnek, hanem a felnőttek is.
A Mono Manó Zenekar koncertjeire is pontosan ez jellemző. Adni szeretnénk! Örömet, izgalmat titkokat, meglepetéseket. És mit kapunk cserébe? Várakozással teli csillogó szemű arcokat, mosolygós, vidám perceket a gyerekektől.
Hogyan lehet a gyerekekkel leginkább megismertetni az ünnepek kultúráját, hagyományait? Mit látsz Te óvópedagógusként és mit a színpadról?
Az ünnepek hagyományait, kultúráját csak családi és közintézményi hagyományápolással együtt lehet megismertetni.
A mai kor gyermekeinek még nagyobb szüksége van szép ünnepekre. Olyan mértékben gyorsult fel a szülők és ezáltal a gyerekek életvitele, hogy sok esetben az már káros a személyiségre.
Óvodapedagógusként azt látom, hogy egyre több a részképesség zavaros, magatartás-viselkedés zavaros, sérült gyermek.
Ennek egyik legnagyobb okát abban látom, hogy a szülőknek nincsen elég idejük gyermekükre, az együttjátszásra, nyugodt beszélgetésre, élőszóval mesélésre. Harmonikus, nyugodt légkör helyett ideges, fáradt, nagyon leterhelt szülők és gyermekek vannak többségben. Az a család kifejezetten szerencsés, ahol az édesanya otthon van és az a feladata, hogy gyermekeit nevelje, családjának a nyugodt, biztonságos otthont megteremtse. Ezek a családok vannak kevesebben.
A színpadon ezek a “tünetek” nincsenek jelen. A gyermekek felhőtlenül boldogok, nem rohanunk sehova, csak megyünk a mesevilágba, a fantázia, a Manó dalok segítségével. A szülő is boldog, hiszen azt látja, hogy a gyermek is az. Együtt vannak, ha csak egy órára is, de egy olyan közös élményben van részük, amit még sokáig emlegetnek majd, beszélgethetnek róla, sőt énekelhetik is.
Beöltözve, kedves manó jelmezben zenélitek végig a koncertet. Miért pont a manó figurát választottátok?
A Mono Manó név talán 15 év után most már leleplezhető. Sok televízió és rádió műsorvezető kérdezte meg szinte első kérdésként, hogy miért Mono Manó lett a zenekar neve? 15 évig ez titok volt. Hogy miért? Azt gondoltam, hogy ne egy ilyen különlegesség, érdekesség miatt szeressék meg, vagy legyenek népszerűek a dalaim és a zenekar, hanem azért mert színvonalasak a dalok zeneileg , tartalmilag, jól és jót csinálunk, adunk a gyerekeknek, családoknak. ja igen! Hogy mi is az a különlegesség, érdekesség? Hát nem a Manó. Az abból adódott, hogy kicsi vagyok, alacsony. A Mono jelzőt pedig azért kaptam, mert egészen kicsi koromban elvesztettem egy betegségből kifolyólag a hallásomat a jobb fülemre. Édesanyámnak köszönhetem, hogy zenész lettem, mert 4 éves koromban beiratott zongorára és hosszú évekig balettoztam is. Ezzel szerette volna kompenzálni hallásom elvesztését. 11 évig zongoráztam és azt gondolom, hogy jobban hallok egy füllel, mint sokan kettővel. Hát ezért lettem Mono Manó, mert nem vagyok sztereó.
A manó jelmezt nagyobbik lányom álmodta meg a zenekarnak-aki egyben a gyermekdalok első ihletője is volt- és két ügyes jelmeztervező segítségével vált valóra a téli lemez bemutatójára.
A manók szerintem nagyon közel állnak a gyermekek lelkivilágához, hiszen az ő mesetudatuk igen erős. A manók jóságosak, szerethetőek, a mesékben is leginkább kedvesek és bohókásak, huncutok. Egyre többen jelenítik meg őket a képzőművészetben és az irodalomban is. Tehát kimondhatjuk, igen népszerűek.
Remélem a Mono Manó zenekar is népszerű lesz egyszer az országban, mert azon munkálkodunk, hogy minden család otthonába eljussunk, minél többen lássanak és halljanak minket.
Saját dalok vagy megzenésített versek, énekek szerepelnek a Mikulásváró és adventi műsorcsokorban?
Saját dalokból építjük fel a műsorainkat az egész év során. A Mikulásváró és adventi koncertjeink dalai a másodikként megjelent “Ünnepelj velünk” CD anyagát tartalmazzák. Ez a CD, ez a 16 dal különösen közel áll a szívemhez, mert több éven keresztül érlelődtek a dalok bennem, mire stúdiózásra kerültek. Talán az év két legszebb ünnepének érzéseit adom át általuk. Mind szövegben, mind zenei tartalomban felülmúlja az első CD anyagát.
Mit kívánnál a Mikulástól?
A Mikulástól egészséget kívánnék a gyerekeimnek, az édesanyámnak és magamnak. És ha még egyet kívánhatnék, akkor egész, boldog családokat kívánnék az összes gyereknek a Földön. Ha egészség és szeretet van, akkor másra nem igazán van szükség, mert harmóniában vagy önmagaddal és akkor minden rendben lesz azokkal is, akikkel együtt élsz, dolgozol, vagy akár zenélsz.
Monó Manó koncert minden hétvégén Mikulásfalván a Játszóházban!
Interjú Vánkos Ritával, a Monó Manó Zenekar vezetőjével
Készítette: Tibenszky Moni Lisa
Fotó: Csákvári Zsigmond