Az íjászat segítségével újból megéljük a múlt emlékképeit a fiammal közösen

Az íjászat segítségével újból megéljük a múlt emlékképeit a fiammal közösen

Írta: Vargacz Alexandra

Mónus József, a Fehér Farkas, ma már többszörös világrekorder távlövő íjász, de a sportággal mindössze 10 évvel ezelőtt kezdett el foglalkozni, az addigi életmódját teljesen megváltoztatva az akkor 12 éves kisfiával együtt vették fel az íjat. Azóta szinte mindent megnyertek és elértek, ami ebben a sportágban lehetséges. Fehér Farkas május elején a III. Csirke-Csülök Fesztiválon hajtott végre egy lélegzetelállító mutatványt, mikor is a nagyvázsonyi Kinizsi vár tornyából a körülbelül 100 méteres távolságra, az evangélikus templom mellett a fűben elhelyezett kézfej nagyságú csülköt lőtte el saját készítésű íjával és nyílvesszőjével. A bravúros lövés után beszélgettem vele a kezdetekről, a fia szerepéről, minta adásról és követésről, motivációról és a múlt tiszteletéről.

 

• Végzettséged szerint gépész üzemmérnök vagy és az íjászatot a gyermekeddel együtt kezdted elsajátítani 2006-ban. Mesélj erről kérlek. Honnan indult az egész?

Én éppen teljes odaadással csináltam a munkám. Egy gabona feldolgozó üzemet építettem fel és vezettem. Mindent beleadtam és gyakorlatilag erről szólt az életem, volt, hogy napi 600 telefont kaptam és milliókat kerestem. Az embereimet is azt gondolom a legjobban fizettem országos viszonylatban is. Viszont annyira elvett minden mást ez a munka, hogy ilyen áron nem kellett a pénz. Egész egyszerűen váltani akartam és valami olyat csinálni, ami más megvilágítást, értelmezést ad. Ekkor a fiammal, Lacival együtt vettük fel az íjat, ő 12 éves volt.

• Hogyan haladtatok együtt ezen az úton?

Egymástól tanultunk, nem voltak edzőink vagy mestereink. A céllövészet majd a harci céllövészet és a távlövészet bekerült az életvitelünkbe, a mindennapjainkba. Az íj meghatározó lett számunkra, minden velejárójával együtt. Kizártuk a külvilág szemlélőit, egy belső világot építettünk fel magunknak és magunkban. A fiam, Mónus László József egy nagyon klassz és mindemellett szerény srác, akivel már az első év után a legnagyobb lövők, országos bajnokok is számoltak Békéscsabától Szigetvárig! Az évek alatt kitűnő lövővé vált, számomra a legjobbá. Meglő mindent, mert ösztönből csinálja és az érzelmei vezérlik, így született. Azért had említsem meg a legjobb eredményeit, mert hihetetlenül büszke vagyok rá. 5-szörös Európa bajnok, 8-szoros Európa kupa győztes, Dél-Koreai Nemzetek Nagydíja győztes, négyszer kapta meg a “Magyar Köztársaság jó tanulója – jó sportolója” címet! A tanulásban és tanításban elért eredmények  elvitathatatlanul feleségem, Mónusné Ruszin Anna munkájának, odafigyelésének érdeme. Az előző címek mellett a fiam még kétszeres VB ezüstérmes, 2 Európa rekordot lőtt Walesban céllövészetben Hunter és Field kategóriában és  tart a mai napig, valamint 2009-ben sportminiszteri kitüntetést kapott és a DUNA Televízió „Mentor” oklevelével is díjazták. 3 világrekordot lőtt távlövészetben az USA-ban, illetve a legelső magyar ember, aki világrekordot lőtt távlövészetben és ezzel felkerült a világrekordfalra Amerikában! Persze, ehhez szükség volt a tanárai rugalmasságára is, hogy év közben utazhassunk és ő is elindulhasson a különböző világversenyeken. Vallom, hogy megfelelő kitartással és odafigyeléssel a gyerekeknél jól működik a tanulás melletti sportolás és fordítva. Ilyen korban még nagyon fogékonyak mindkét területre. A fiammal pedig ahogy haladtunk ezen az úton, éreztük, hogy olyan ez számunkra, mintha mi már ezer éve lőnénk és a múlt emlékképeit újból megélnénk közösen. Mi a múlt harcait vívjuk meg, de a jelenben szeretnénk mindenkit legyőzni.

 

• Ki motivál kit az íjászatban?

A fiam ugyanakkorát tud lőni, mint én, de egymás ellen sosem fogunk harcolni. Engem az motivál igazán, amikor látom a fiam, hogyan harcol mások ellen és nincs, aki le tudja őt győzni. Ez óriási érzés egy apának és ebből mindig erőt tudok meríteni, vagy amikor elbúcsúzom a fiamtól a repülőtéren – mert olyan versenyre megyek, ahová ő nem tud elkísérni – és annyit mond: „Menj és győzz!”. Ez hatalmas erőt ad. Ha volt 3 jó nyílvesszőnk, amik a legjobbak, mindig egymásnak adtuk, hogy nyerje meg vele a versenyt a másik. Ilyen csapat vagyunk Mi. A fiam ma már egyetemre jár és a sok elfoglaltsága miatt nem lő 4 éve versenyeken.

• Az íjászat azért továbbra is egy apa-fia közös program marad?

Örökre. A mai napig elmegyünk együtt íjazni, ez a mi közös programunk. Az ajándékunk egymás számára és a múlt tisztelete az őseink számára.