A gyermekkori szorongás ismert és kevésbé ismert tünetei

A gyermekkori szorongás ismert és kevésbé ismert tünetei

A nyugati társadalmakban a gyermekkori szorongás kórképeinek előfordulási gyakorisága mintegy 5–20 százalék a gyermek- és serdülőkorú populációban, mely alapján ezeket a leggyakoribb gyermekpszichiátriai betegségek közt tartjuk számon.

A lányok érintettsége másfél–kétszerese a fiúkénak, a nemi arányban tükröződő különbség nagyon korán, már az 5 évesek közt megjelenik – hívta fel a figyelmet cikkében az ovonok.hu.

A szorongásos zavar egyike a legkorábban jelentkező és legstabilabb kórlélektani zavaroknak, kevés a spontán, segítség vagy kezelés híján is megjelenő tünetcsökkenés.

Ismertek azok az összefüggések is, hogy a gyermekkori szorongásos zavarok kockázati tényezőként szerepelnek a fiatal felnőttkorban diagnosztizált szorongásos és hangulatzavarok, szerhasználat kialakulásában, és sok esetben az iskolai teljesítményromlás hátterében is oki szerepűek.

A szorongás evolúciós értelemben létfontosságú, adaptív funkciójú készenléti állapot. A túlélés fontos eszköze, hiszen jelzi a veszélyt, és ezáltal menekülésre késztet, vagy felkészíti a szervezetet a küzdelemre.

Mikor kóros mértékű a gyermekkori szorongás?

Kóros szorongásról, szorongásos zavarról csak abban az esetben beszélünk:

• ha a menekülési reakció túlzó, funkciórontó (és nem az életkornak megfelelő);
• ha indokolatlan (jelentéktelen inger is kiváltja).

A pedagógusok számos esetben könnyen felismerik tüneteit, vannak azonban kevésbé egyértelmű jelei is a szorongásnak, melyek könnyen megtéveszthetők lehetnek, nem csak az oktatók számára.

A szorongás gyakran a szülők előtt is hosszan rejtve marad, csak a gyermek éli meg annak szenvedésnyomását.

Az ilyen, internalizációs zavarban a szorongáshoz kapcsolódó jelenségek és tünetek sokszor csak a gyerek érzelmi életében mutatkoznak meg, és számára, nem pedig a környezete számára jelentenek nehézségeket, ezért fennállásának kérdését különösen fontos megfelelő körültekintéssel megközelíteni.

Az általánosan ismert tünetek közé tartoznak a következők:

• a gyermek számonkérés során, teljesítményhelyzetben izgul: izzad a tenyere, kipirul vagy elsápad, nem kap levegőt, elakad a hangja, elsírja magát, rágja a körmét,
• keveset és/vagy halkan beszél, spontán kevéssé kezdeményez,
• baráti kapcsolatai számukat tekintve elmaradnak a kortársaiétól,
• visszahúzódó, bátortalan, félénk.

Kevésbé ismert tünetek lehetnek:

Testi tünetek: ezekkel általában a gyermekorvos, de sok esetben a pedagógus is találkozik.

Leggyakrabban többek között

• fejfájásról,
• hasfájásról,
• hányingerről,
• szédülésről számolnak be a gyermekek.
• Kérdésre gyakran szapora szívverésérzést, remegést, zsibbadást, fáradékonyságot, alvási nehézséget is panaszolnak.

Viselkedésben tetten érhető tünetek:

• a szülőtől való elválás nehézségei, rituálék,
• indulati kitörések, halogatás,
• szemkontaktus elkerülése,
• váratlan eseményekre adott túlzónak tűnő reakció, figyelmetlenség,
• koncentrációs nehézség, lobbanékonyság,
• önbizalomhiány,
• irracionális félelmek, negatív gondolatok,
• közös feladatokban, közösségi programokban való részvétel kerülése.

A teljes cikk és számos más hasznos információ az ovonok.hu oldalán olvasható!