Hollywoodi mesék felemelő apa-gyerek pillanatai

Hollywoodi mesék felemelő apa-gyerek pillanatai

Mindannyian egyetérthetünk abban, hogy a mozi világában egyaránt vannak telibe talált és kevésbé sikerült párbeszédek és apa-gyerek kapcsolatok. Igaz ez az elmúlt évtizedek Disney-, Pixar- és Dreamworks-meséire is, melyeket az ezredfordulós generációk nagy része fejből idéz. Nagyvonalú bólintással ismerjük el, hogy animációs filmnek hajlékonyabb szívvel bocsátjuk meg a bögrére nyomtatható egyszerűséget, és valljuk be, hogy Mufasa, Pizsi vagy épp Fa Zhou egy-egy mondata a lelkünk közepéig elér – írta a hetediksor.hu.

A Disney, a Dreamworks és a Pixar történetében nem tobzódnak a vásznon az apafigurákat központba állító alkotások. Üdítő kivétel a Némo nyomában, és mellékszálként az apai szerep lényegére „igazi” apák nélkül rátapintó mesék, mint például a Kung-fu panda, a Herkules, a Fel!, a Mackótestvér (emlékezzünk Sitka szerepére!) vagy a Gru.

Egy-két rajzfilm az egyszerűség kedvéért “apasablonokhoz” folyamodik. Ilyenek például az elérhetetlen vagy elhunyt, de ideált megtestesítő felmenők (A hercegnő és a béka, Coco), a gyermeküket túlféltő vagy épp túlterhelő, jellemzően uralkodói pozíciót betöltő, hagyományhoz ragaszkodó családfők (Pocahontas, Jégvarázs, Cápamese, Aladdin, A kis hableány, Vaiana).

Vannak a saját erejükre ráébredő utód bátorságát végül elismerve önmagukat is felülvizsgáló, sőt, akár önfeláldozó apák (Mulan, L’ecsó, Shrek, Az Oroszlánkirály, Merida, Így neveld a sárkányodat), és vannak az apafigurákat teljes mértékben nélkülöző rajzfilmek (Egy bogár élete, Toy Story, Szilaj, Irány Eldorádó stb). Az apa hiányából fakadó problémákat eddig nem tematizálta egy egészestés animációs film sem, bár igaz, van példa arra, hogy a karakterek jellemén ez a hiány tetten érhető (Mackótestvér, Lilo és Stitch).

A modern kor apáinak életlogisztikai problémáit és a sok családot érintő kommunikációs nehézségeket különös érzékenységgel ábrázolja az Agymanók: biztosan sokan felfigyeltek arra, hogy a felnőttek érzelmeit tekintve az anya fejében a bánat, az apa fejében a harag kezeli a „vezérlőpultot.” Elismerve, hogy a valóság bőségesebb kincstár, mint történeteink sztereotípiái, pihenjünk meg egy kicsit könnyed meséknek olyan nehézsúlyú mondataiba kapaszkodva, melyek talán nem komplex karakterű, de nekünk igazán kedves apaszereplők szájából hangoztak el.

#1: „ÉN AKKOR VAGYOK BÁTOR, AMIKOR KELL. SIMBA, A BÁTORSÁG NEM ABBÓL ÁLL, HOGY MAGUNK KERESSÜK A BAJT.” (MUFASA – AZ OROSZLÁNKIRÁLY)

Mufasa a családfői és királyi szerep mellett az apai felelősséget is fölülmúlhatatlan teljességgel vállalja, fenti szavait pedig a film legszívszorítóbb jelenetében tettekkel is alátámasztja, hiszen életét adja Simbáért. Az uralkodói bölcsesség, a hatalommal itt kéz a kézben járó (és tanácsadók alkalmazásával, valamint az asszonyhoz való gyöngéd viszonyulással is alátámasztott) alázat, az élet rendjének elfogadásához társuló bátorság és a játékosságnak teret engedő belső szabadság az, ami az Oroszlánkirályt minden rajzfilmfigurák legszerethetőbb apjává emeli.

A többi mese és apa-gyerek történet a hetediksor.hu oldalán olvasható.