A hajléktalanság emberi arca egy gyerekkönyvben – Kóbor Szálló

A hajléktalanság emberi arca egy gyerekkönyvben – Kóbor Szálló

A hajléktalan emberek sorsa, helyzete felnőtteknek is rázós téma. Egy gyerek számára hogyan lehet feldolgozni és mi haszna van? Nagyon is sok!

Hetedhét Hugó földönfutó vagy többségében kullogó, aki fél a pókoktól, de jóban van egy rottweilerrel. Molnár T. Eszter könyve, a Kóbor Szálló szerethető karakterekkel ad emberi arcot a gyerekirodalomban ritkán tárgyalt kérdésnek, a hajléktalanságnak – kezdte interjúját a fidelio.hu.

A könyv magva igaz történet?

Nagyon szeretek talált történetekből dolgozni. Rengeteg olyan esemény mellett megyünk el, amiben benne van egy novella vagy mese magja. A kutya és a hajléktalan barátságát akartam megírni. Ahogy elkezdtem, a nyelv, a hang és maga a történet olyan meseszerű volt, amiből adódott, hogy gyerekkönyv lesz.

Ez felnőtteknek is rázós téma. Egy gyerek számára hogyan lehet feldolgozni?

A hajléktalanságot nem lehet egy nagy egészként kezelni, mindenki másért hajléktalan, mindenkinek más a megoldás. Megértést és megközelítést tudunk mutatni a gyerekeknek. Olyan apróságok, hogy

ha látunk egy hajléktalant, aki 2-3 napja a házunk előtt van, akkor a gyereket is foglalkoztatni fogja, hogy ő miért van ott.

Ezt nyugodtan meg lehet velük beszélni, le lehet menni egy szendviccsel, teával vagy pokróccal, vagy meg lehet tőle kérdezni, hogy hívjunk-e neki kríziskocsit. A gyerek is megtanulhatja, hogy ő is ember, akivel beszélgetni kell.

Más kérdés, hogy a gyerekeknek azt elmondjuk-e, hogy a bácsi azért alszik itt a villamosmegállóban, mert nincs kedve bemenni a hajléktalanszállóra, mert nehezen tud alkalmazkodni másokhoz, vagy a szállóban kisebb a szabadsága, nem jöhet-mehet, amikor szeretne, vagy amikor a munkája, például a lapterjesztés megkívánná.

A szereplőkkel emberi arcot, személyiséget adtál az ügynek. Ennek része, hogy a hajléktalan szót le sem írtad a kötetben?

Hugó földönfutónak nevezi magát. Nagyon nehéz azt kimondani, hogy hajléktalan vagyok. Én voltam munkanélküli, az is nehéz, stigmatizáló szó. Ezek olyan címkék, amiket nem szeretünk magunkon hordani, és erodálják az ember énképét. Sok esetben, ha ezt képesek vagyunk máshogy megfogalmazni legalább magunknak, akkor kicsit jobban érezzük magunkat tőle. Nagyon szép például a Fedél nélkül neve: eufemizál, de kimondja azt, ami van, viszont leszedi róla a stigmát.

Megmutatod, hogy nemcsak a gyár bezárása miatt kerülhet valaki az utcára, akár egy sztár élete is fordulhat így. A zöldséges pedig ugyanonnan indult, mint Hugó, most mégis saját üzlete van.

Számos példát látunk rá, hogy

nem az számít, hogy ki bukott meg magyarból vagy matekból. Hanem hogy ki hogyan tud megtapadni az életben.

Ez Hugónak nem ment. Pont emiatt jelentett sokat a barátság a rottweilerrel. Ez mindkettejük természetét megváltoztatta: az egyiküknek lett valaki, akiről gondoskodni kell, a másiknak pedig lett valaki, akihez tartozik.

Búbanya maga választotta ezt az életformát. A szégyen, a szomorúság és a sikertelenség miatt kivonult a társadalomból. Neki az a legfontosabb, hogy hagyják őt békén.

Az interjú folytatása és a könyv bemutatása a fidelio.hu oldalon olvasható!

Felelős Szülők Iskolája
  • Felelős Szülők Iskolája

Felelős Szülők Iskolája

A Felelős Szülők Iskolája 2010 óta működő aktív szakmai és civil közösség, mely keretén belül az ideális gyermeknevelésre, az „elég jól” működő családra és a felelős szülői attitűdre keressük a válaszokat.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.