Az aradi vértanúkról otthon

Az aradi vértanúkról otthon

Az iskolában minden évben megemlékezést tartunk az október 6-i nemzeti gyásznapon, az aradi tizenháromról azonban – bár ahány ház, annyi szokás – jóval kevesebb szó esik otthon, családi körben. Ha nem is feltétlenül vértanúink életrajzáról, a kiemelkedő történelmi pillanathoz (is) kapcsolódó olyan fogalmakról, mint hősiesség, áldozat, küzdelem, hazaszeretet vagy közösséghez tartozás, mindenképp érdemes beszélgetni gyermekeinkkel – utána pedig a tettek (kevésbé véres) mezejére lépni.

Sok olyan ismeretterjesztő anyag elérhető már az interneten, melyek segítségével otthon is beszélgethetünk az 1849. október 6-án (és környékén) történtekről akkor is, ha saját történelmi tudásunk már megkopott ezzel kapcsolatban. Ilyen például a Rubicon összefoglaló cikke, de a gyerekek számára még jobb a Magyarország története című izgalmas történelmi sorozat vonatkozó epizódja. Megtanulhatjuk együtt az aradi tizenhárom nevét, énekelhetünk dalt is róluk, olvashatunk érdekes adalékokat szerelmeikről, haláluk előtti utolsó mondataikról, vagy (fiúgyermekek esetén kiváltképp) a harcok menetéről.

A legfontosabb és a hosszú távon leginkább személyiségformáló erejű beszélgetések témái azonban sosem a történelmi pillanathoz és az adott emberekhez kötött történetek, anekdoták, hanem valami olyasmi, ami az egész emberiségben közös, és mindenkiben megtalálható, mindenkit érint valamelyest. Az aradi vértanúk ünnepén a felelősségvállalásról, a közösséghez tartozásról, az áldozat és a hősiesség fogalmairól érdemes elsősorban beszélgetni otthon – főleg abból az aspektusból, hogy mi itt a 21. században hogyan élhetjük meg aktívan mindezt.

„Azért ezt a nemzeti ünnepet választottam, mert ők harcoltak a mi jövőnkért. Ők adták vérüket, hogy mi most szabadon lehetünk. Ők harcoltak a szabadságharc élén, őket végezték ki, mert őket tartották a fő bűnösnek.” (fiú)

„Azon a napon 13 hős halt meg.” (fiú)

„Ezek az emberek feláldozták magukat értünk. Én ezt az ünnepet szeretem, mert emlékezünk a régen meghalt hősökre.” (lány)

Az Osztályfőnök.hu-n megjelent, a Nemzeti ünnepek az iskolában című tanulmányból idézett sorok azt mutatják, hogy a gyerekek a hősiesség és az áldozat pátoszával, súlyával tisztában vannak, kontextusba helyezni azonban már nem biztos, hogy képesek a történteket. Ennek pótlására remek alkalom egy jó történelem óra. Azt viszont, hogy a saját döntéseikbe, életükbe hogyan illeszthetik be az aradi hősök által örökké tett, felelősségvállaló jellemvonásokat, családon belül is átbeszélhetjük velük, sőt, még jobb, ha megmutatjuk nekik.
Kicsit messzebbről indítva: A nagy népszerűségnek örvendő dán nevelés-oktatási rendszernek szintén kulcseleme a közösségi szemlélet: az, hogy az egyén képes alárendelni magát a közösség érdekeinek, ugyanakkor a közösség védőhálóként, önkibontakoztatásra alkalmas közegként is szolgálja az egyént. Ha önkénteskedünk, közösségünk javára lemondunk valamiféle egyéni igényünkről, vitás helyzetekben a megfelelő alkalommal küzdünk az igazunkért, máskor pedig szelíden engedünk a másik félnek, mindennek pedig a gyermekünk is szemtanúja, lehetőleg pedig aktív résztvevője, sokkal könnyebben megérti majd a történelmi áldozatvállaló cselekedetekben rejlő bátorságot, és magáévá is teszi azt.

Mossuk föl a lépcsőházat, vásároljunk be a szomszéd néninek, engedjük át az ülőhelyünket, osszuk meg, amink van, szánjuk oda az időnket, adakozzunk fáradságot, energiát és mosolyt, ha pénzt nem is tudunk: keressük az alkalmat arra, hogy gyermekünkkel együtt vállaljunk valamiért felelősséget, és ha tudunk, áldozatot. Így lesz fogalma – kicsiben, a maga szintjén – arról, mit is ünneplünk október 6-án.

A több, mint százötven évvel ezelőtt mártírhalált halt aradi tizenháromnak úgy adhatjuk meg a legméltóbb tiszteletet, ha a magunk lehetőségeihez mérten gyakoroljuk az ő bátorságukat, a gyerekek számára pedig akkor lesz kézzelfogható és érthető üzenete október 6-nak, ha az iskolai műsoron és az ünneplő ruhán túl valós tartalommal, saját tapasztalattal, hétköznapi cselekedetekben tetten érhető példákkal tudja azt megtölteni.

A legjobb közös megemlékezés tehát a közös cselekvés.