Hányast adnál magadnak önbizalomból? Pozitívan gondolkodsz?

Hányast adnál magadnak önbizalomból? Pozitívan gondolkodsz?

Mit értünk igazi pozitív gondolkodáson? Mi különbözteti meg a pozitív gondolkodókat az erőltetett belemagyarázástól? Milyen eszközökkel lehet a gyerekeket „rávenni” arra, hogy a saját értékeiket fedezzék fel, és fedezzék fel a dolgokban a rejtett szépségeket, azaz pozitívan gondolkodjanak?

Nagyon divatos ma ez a kifejezés, de úgy érzem, hogy sokan összekeverik valami egészen mással. Olyan dolgokkal, amelyeket – kellő elemzés, értelmezés után – sem lehet így definiálni, inkább butaságnak hívhatjuk. Igen, együgyűségnek, belemagyarázásnak. Mert az, amikor úgy teszünk, mintha nem bántana bennünket a kudarc, vagy nem érdekelne mások tisztességtelen viselkedése, voltaképp hazugság. A legsúlyosabb, amit elkövethetünk – magunk ellen.

Lehet az érzelmeket irányítani?

Jogosan merül fel ez a kérdés, és nem kell hozzá különösebb tudományos magyarázat, hogy megválaszoljuk: nem. Gondolj csak bele: felbosszant a kollégád, a gyereked, a szomszéd, vagy akár egy utastársad a villamoson.

Képzeld el következő jelenetet: állsz a zebránál, épp pirosat mutat a lámpa. Eső utáni állapotok, a járdaszegély mellett jókora pocsolya. De te azt nem veszed észre, csak várakozol. Egyszer csak jön egy teherautó, és teljes menetsebességgel belegázol a tócsába, lefröcsköl, téged beborít a koszos lé. Ilyenkor a pozitív gondolkodásod egy csapásra eltűnik, bármennyire derűsen láttad is addig a világot, és előkívánkozik az összeszorított fogak mögül is egy jókora „ejnyebejnye”. Alsó hangon.

A düh, ami ilyenkor keletkezik, átveszi az uralmat, elsősorban a bosszúságra fókuszálsz, és nem arra, hogy de jó, nem ütött el, csak koszos lettél. Ezt teljesen normális dolog, és az is, hogy ilyenkor dühös vagy. Ezeket az érzelmeket nem lehet befolyásolni, sőt, ajánlott megélni, kiadni. Még az is belefér időnként, hogy földhöz vágj egy tányért. A gondolkodásodat, a hozzáállásodat viszont lehet irányítani, mégpedig pozitív irányba.

De akkor hogyan legyek pozitív?

Játssz, játszd el azt újra, hogy mi az, aminek aznap örülni tudtál. Le is írhatod, ha akarod, de az is sokat jelent, ha csak felidézed, mondjuk esténként, hogy mi volt a legklasszabb aznap. A pozitív gondolkodás tanulásának folyamatát megkönnyíti egy társasjáték, a Pozitivity, amelyet nemrég próbáltunk ki egy kisfiúval. Bevallom, fenntartásaim voltak, hogy mi sül ki ebből a játékból, de ezt aztán félretettem, beleástam magamat a játékszabályokba, és belevágtunk.

Apró kis szigetecskék, feliratok díszítik a játéktáblát, mint pl. Figyelj arra, miért hálás lehetsz! vagy Jobb Veled a világ!, Jótett-tisztás, a megbocsátás erdeje, stb. Már a nevekből is ki lehet találni, hogy mi az irány, és mi a játék célja.

Önbizalomból hányast kapok?

Ha lehetne az önbizalmat osztályozni, és hasonló módon, mint az iskolában, akkor te hányast adnál magadnak? Ha megvan a válasz, akkor tudni fogod, hogy szükséged van-e a pozitív énképed fejlesztésére, vagy egészséges önértékeléssel rendelkezel. Ha az utóbbi a helyzet, akkor is szükséged lehet erre a játékra, mert szórakoztató, és kimondottan jó érzésekkel tölti el az embert akkor, amikor belemélyül. Mulatságos, és alapvetően a humoros oldaladat igyekszik előtérbe helyezni, hiszen sokszor szórakoztató feladatokat kell megoldani.

A játékosok erősségeit emeli ki, fejleszti a pozitív énképet. Bármennyire is társasjáték, ahol a győzelemre hajtunk, itt nincs igazi nyertes és igazi vesztes sem. Az empátia képességének növelését segíti, és segít abban, hogy megtanulj mások sikerei miatt is örülni.

Ezt a játékot végigjátszottam felnőttként egy gyerekkel, és azt gondolom, ha egy gyerek igazi problémáit akarom feltérképezni, mert arra vagyok kíváncsi, hogy mi az, ami igazán zavarja, és melyek az ő életének a legzavaróbb tényezői, akkor kiváló munkaeszközt is kapok játék formájában. Olyan eszközt, amellyel sokat tudok segíteni másnak és még talán magamnak is.