LIFESTYLE INSTA- ÉLETMESÉINK – érzelmeink hálóiban avagy csapdáiban vagyunk?

LIFESTYLE INSTA- ÉLETMESÉINK – érzelmeink hálóiban avagy csapdáiban vagyunk?

2018. szeptember 23. vasárnap

Magyarország 69. helyen áll a 2018-as boldogságtérképen a World Happiness Report éves jelentésében, bár a tendencia az előző évekhez képest javult, mégsem érezzük magunkat boldognak. A vizsgálatban 17–88 éves férfiak és nők vettek részt, a felmérés kiterjedt az élettel való elégedettség, az érzelmi, a pszichológiai, a szociális és spirituális jóllét és a mentális egészség szintjének a megállapítására is. Vajon hol lehet a hiba? Hogyan szabadulhatnánk ki saját magunk által állított kelepcéből és miként taníthatnánk meg ezt gyermekeinknek? A világ legboldogabb nemzete, a dánok szerint a megoldás kulcsa a „hygge” (ejtsd: hügge), a meghitt, odaforduló együttlét, a család és életmesék fontosságában,a gyermekek pszichológiai, érzelmi biztonságának megalapozásában rejlik. E témáról kérdeztük Polus Enikő,mentálhigiénés szakembert, aki legközelebb a szeptember 25-én megrendezésre kerülő ÉRTSD MEG c. érzékenyítő és edukációs konferencián ad elő a témában, ahova elsősorban a pedagógusokat várják.

Hogyan tudnánk megélni saját életmeséinket, meghitt időt teremteni a családokban és akár az iskolákban?

Ahány ember él jelenleg a Földön, annyi életmese szövődik, nap mint nap! Te alakítod a diákod vagy gyermeked „serdülő-meséjét”, általad ő alakítja a „nagyikája életvégi meséjét”!!! Hát bizony ilyen a modernkori több szálon futó „tündér”-mese!!! DE a meséket az emberek „száműzték” a mindennapjaikból a gyerekek birodalmába: lekicsinyelve a jelentőségét, amely mint érzelmi „LIFESTYLIST” adatott – az érzelmeink kusza hálózatában való – eligazodásra! Ez a 19.század óta tartó lassú „csapdafolyamat”. Talán ma már sokan értik érzelmi szempontból a mese jelentőségét, azonban azt, hogy a saját életmesém hogy szól rólam és miként találhatok rajta keresztül önismeretet, megoldásokat, „varázspálcákat”, nos ezt még nem érezzük. De a gyerekek tovább száműzték az online területekre és az életmesék elszabadultak, világgá mentek…….azóta nem értjük magunkat és nem érezzük a legfontosabb dolgokat: pl. azt, hogy mindenhez kell egy „tiszta szív”, mesés reménység és hiteles „life”, amely mögött az érzelmeink rátalálnak a nyugalom tengerére. Ez nem mesei túlzás, hanem ez az offline valóság, vagyis az az „élet-mese”, a valódi, de semmiképp nem a gyorsított insta-story.

Érzelmi háló avagy csapda?

Mindenki – legalább egyszer az életében – kipróbálja a nyomozást. Van, aki gyermekkorban és van, aki már felnőtt korban. Ma már sokan teszik ezt az online felületekre vándorolva! DE: valójában sokszor az „érzelmi izgalom” a lényeg! Mi is ez valójában?

Élettörténetek utáni érzelmi „varázseszköz” keresés, ahhoz, hogy megoldódjon ( a nehézségünk)…..….megszerezzük (a fiatalság titkát)…….megtaláljuk (azt, amit vagy akit keresünk)…….elérjük a sikert (mert azt hisszük, hogy attól lehetünk boldogok)…….…………Egy életen keresztül az ember arra törekszik, hogy „összeálljon a kép”, „valamire ráláthasson”, „valamit megtudjon”, mert az jó érzéssel tölti el! Hisszük azt, hogy ha „összeáll a kép”, akkor megtudjuk védeni magunkat a veszélytől, a nehézségektől. Ez néha tévhit! Vagyis egy folyamatos pszichés önvédelmi funkció van bennünk bekapcsolva azért, hogy amit lehet, elkerüljünk. A csapda ott van, hogy ha csak megértésre törekszünk, abból nem keletkezik valódi „tudás”.

Mi az élet „sója”? Mitől tudjuk átkeretezni a néha rideg és nehéz dolgokat?

Nem véletlen adatott két agyfélteke + szív! Tudni dolgokat: oly kevés, épp a lényeg hiányzik belőle. A só a lényeg, amelyet a legkisebbik hercegnő kihagyott a „mese-levesből”! A király teljes „mesekiakadással” reagált! Ez volt a mese „mese-s(h)o(w)-ja”! Érteni + megérezni; tudni + ráérezni”; látni és nem csak nézni”; hallani és meghallani dolgokat; értőn cselekedni és nem csak „tenni-venni”! Az érzékenyítés az életmeséken keresztül történhet, mert ott nemcsak megérted a történteket, hanem ráérzel azokra a fontos érzésekre, amely egy integrált, jól terhelhető érzelmi hálózatot alakít ki bennünk! Ha ez nem így fejlődik ki, akkor sokszor esünk a saját érzelmi csapdáinkba, nem értjük néha magunkat és elkezdünk más „mesehős” szerepköreibe bebújni! Vagyis nem a saját utunkon járunk! Gondoljátok végig, hogy ha a meseszereplő mindenkinek meg akarna felelni, – akivel találkozik a saját meséjében – akkor mi történne vele? Szétesne a mese: megmarad varangyos békának; elvesztené a varázserejét, vagyis egy elvarázsolt, beszorult szerepkörbe szorulna. Átírhatnánk a címeket: pl. A királyfi, aki királyfiként élhetett volna, de varangyos békaként végezte………….. Sok felnőtt kliensemnél van az életmeséjében hasonló elakadás és a jó hír az, hogy csak meg kell találnunk a saját életmeséjét és szerepkörét!

Hogyan lehet a veszteségek újrakeretezni, a rosszban is meglátni a jót?

Nem kell mindig Happy End! Rajtunk is múlik! Ne írjuk át az életmeséket olyanná, amiben arra törekszünk, hogy a storyban csak „happy end” legyen! Fontosak a veszteséggel járó időszakaink! Ne hagyjuk abba az életmese-történeteket a kellős közepén csak azért, mert elveszítjük a hitünket és nagyon nehéz a talpra állás!!! Gyűljünk össze közösen „ a tűz köré” és hallgassuk meg egymás „Life-Style” meséit. Az insta- meg egyéb online oldal folyamatosan mesél, de nem ott vannak a valódi valóságok és izgalmak. Ott csak „részlet-torták” vannak, annyi nem elég, hogy rátaláljunk arra, amit valójában keresünk. Ehhez létrejött most egy konferencia, ami „sok mindent” a helyére igazít majd. Érteni és érezni fogod. Ebből a meséből nem fogsz üres kézzel elmenni. Garantáljuk a „tiszta szívet”, amellyel továbbmehetsz a saját meséd útján. A „Polus Center” a nevem alapján nem az én palotám, így nem én foglak mesésen vendégül látni, mégis szeretnék veled ott találkozni! Első előadóként a szemetekbe nézni és veletek együtt alkotni. A többi legyen meglepetés……………………………….