Túlélési tanácsok szünidőre

Túlélési tanácsok szünidőre

Családos emberként a nyári szünettel kapcsolatban minimum ambivalens érzéseink támadhatnak. Ott a fény, a nap, az önfeledtség, de idővel mindez jobban illik egy üdítőreklámba, mint a saját életünkbe. A nyár átválthat rosszabb családi romkomba, őszre pedig már azonosulhatunk az iskola- vagy óvodakezdéskor pezsgőt bontó, örömtáncot járó szülők mémjeivel is.

Papp Zsuzsanna pszichológus adott tanácsokat a nyárra a BOOKR Kids oldalon – ebből idézünk.

Az egész éves taposómalom rutinjához képest nyáron felbomlanak a hétköznapokat keretező határok. Eddig menni kellett, most meg lehet állni, pihenni és egymásra nézni. Nyáron kicsit kieresztjük a gőzt, a gőzzel együtt pedig kijönnek a belső feszültségek, váratlanul előtörhetnek az addig nyomás alatt tartott érzelmek. A vakáció elején simán lehet, hogy a gyerek nyűgös, hisztizik, földhöz vágja magát, a párunknak semmi sem elég jó, mindenen megsértődik, dühbe gurul, vagy szimplán átalussza a családi programokat.

Ilyenkor felismerhetjük, hogy mennyire erőltetett volt az addigi menet. Nem azt látjuk a másikban, amit szeretnénk, már nem is igazán ismerjük, ki áll velünk szemben. A hétköznapok távolságot húznak közénk, betervezett, kiszámított lépésekre, rohanásokra redukálják a családi életet.

A feszültségek robbanását meg lehet előzni, ha például a vakáció alatt is olyan szoros tempót tartunk, hogy esély se legyen a nyomáscsökkenésre – ez viszont nem építő megoldás. Továbbvisz viszont, ha hosszabbra, lazábbra és szerényebb elvárásokkal tervezzük a pihenést, hogy maradjon idő az egymásra hangolódásra, a közös élményszerzésre is. A harmadik lehetőség a prevenció: a hétköznapokba gyakrabban beillesztett tudatos pihenés és lelassulás.

Jut-e szabadság?

Elgondolkoztam, hogy mi a mai világban – legalább a nyaralás alatt – mennyire engedjük szabadon kalandozni, barátkozni, felfedezni a gyerekeinket. Meg tudják-e élni azt az autonómiát és gyermeki kíváncsiságot a folyamatos felnőtt jelenlét és felnőtt instruálás mellett is?

A családterápiás elméletek strukturalista irányzata szerint a gyermeki alrendszer viszonylag jól körülhatárolható módon válik el a szülői a rendszertől. Ha az alrendszerek közti határok nem ridegek, de nem is teljesen átjárhatóak, akkor a család stabil és biztonságot adó egységként tud működni. Felmerül kérdésként az is, hogy mennyire tudjuk a házastársi alrendszert megélni nyaralás alatt, amíg a gyerekek önállóan játszanak? Például ha az egyik szülő egyedül viseli a nyaralás tervezésének, szervezésének, lebonyolításának mentális és anyagi terhét, míg a másik szülő átcsúszik a gyermeki alrendszerbe és csak fogadja a döntéseket, kiszolgálást, ott a házastársi alrendszer is sérül és előbb vagy utóbb bevonz valamilyen tünetet.

A gyerek vagy testvérek dolgait folyamatosan kontrolláló, monitorozó szülő is folyamatosan ki-be és átjár a diffúz határokon. Egyes elméletek szerint a szülői túlóvás akár olyan destruktív hatású is lehet, mint az elhanyagolás.

A teljes cikk a BOOKR Kids oldalon olvasható.