Vakációs vesszőfutásaim

Amíg nem volt óvodás Egyeske, én is csak abból láttam, hogy itt a nyár, hogy reggeltől délutánig végtelenítve hallottam a szemközti iskolából kiszűrődő “Ballag már a vén diák”-ot, rengeteg volt a kocsiajtó csapkodás és az ünneplős, ünnepélyes öltözetű ember. A délutáni altatás alatt tapsvihar hangját hozta a szél és vonultak a virágboltnyi csokrok súlya alatt roskadozó kisdiákok. Megint eltelt egy tanév, számomra észrevétlenül, hiszen semmilyen módon nem voltam benne az oktatás sodrában. Pontosan 2016 szeptemberéig.

Most már újra érzem az idő telésének ólmos súlyosságát, a tanév végének bizsergető közeledtét, és a nyári szünet ijesztő majdnem végtelenségét. Mi a csudát fogok kezdeni két gyerekkel itthon? – kérdezem magamtól megriadva. Ugyanazt, amit óvoda előtt, te kis botor! – válaszolom higgadtan magamnak. Majd a nyugodtabb énem is kezd kizökkenni a nirvana állapotból. De tényleg, mit fogunk mi csinálni?! – kérdezi most már ő is.

És folytatnám ezt a kedélyes, hol nyugodt, hol eksztatikus beszélgetést magammal, ha nem lenne már nagyon is jelenvaló a probléma. Tombolva dúl a két gyerek a nappaliban. Már minden kiborult, kiömlött, széttört és elgurult. A lebirkózható gumisárkányt is két nap alatt kivégezték. Pedig a tobozán a képzett karatés kreol kislány pörgő rúgásától se nyekkent meg az állat. Bár az is igaz, hogy a nem rendeltetésszerű használat adta meg az őshüllőnek a kegyelemdöfést. A csak és kizárólag empirikus úton tanuló nagy fiam ellenállhatatlan késztetést érzett, hogy megfigyelje, mit csinál egy ilyen kelj-fel sárkány, ha az aljába, már korábban, szakszerűen behegesztett homok nehezéket, egy szintén szakszerű, bal nagy lábbujj általi határozott döfés az állat gyomrába visszatolja. Mit csinál? Kidurran. Érdekes. Hiába mondtam, hogy már korábban megmondtam, azt amit mondtam. Verba volant…

Ekkor lett gugli újra a barátom. És most nem azt írtam be, hogy “hogyan bírj ki egy nyarat két gyerekkel”, vagy “hogyan őrizzük meg a józan eszünket nyáron”, hanem azt, hogy “ötletek nyárra gyerekkel”. El kell mondanom, hogy egyik másik találat ZS-E-N-I-Á-L-I-S!

A tervem, hogy minden nap megvalósítok belőlük egyet.

Gyerekmunka a fürdőben

A mai napon várt rám a fürdőszoba kitakarítása. Több hetes penetráns mocsok. Tudom, ez engem minősít… Ketteske éppen leszokóban a pelusról, Egyeskének még mindig vicc forrása a férfiasságának sokrétűsége és célzóképessége, Apa két méter, a fajansz viszont alacsony, a fogmosás is ezer poént rejt, főleg, hogy a tükrön jól mutat a fogrémes csók lenyomat… Szóval, volt mit csinálnom.

A gyerekek szobáról szobára járva csináltak atomvillanást, így nem haladtam túl jól. És ekkor eszembe jutott, hogy volt egy kádas ötlet is a gugli ötlettárban.

Befogtam a motollákat egy kis kád suvickolásra. Adtam nekik szappanos rongyot, még használaton kívülieket. Levetkőztettem őket, meleg víz, be a kádba és lehet takarítani. Hatalmas volt az öröm és a projekt végére a padlón álló víz is, de a kád tiszta és ők sem unatkoztak egy negyed óráig. Szóval, megérte.

A mellékelt képen szintén látható a tapasztalás útján tanuló gyermek egyik kísérlete: Ha bevizezünk egy rongyot majd egy jól irányzott kislabda hajító mozdulattal a csempéhez vágjuk, a rongy feltapad. A rongyban lévő víz pedig ívesen, a dobással ellentétes irányba elhagyja az anyagot. Tanulj játszva!

Azután este lett és reggel: az első nap (a nyári szünetben).

Az eredeti írás az Anyatudja blogon olvasható, kattints IDE. Folytatása következik!