Ha elharapózott a helyzet – mit kezdjünk a gyermekkori agresszióval?

Ha elharapózott a helyzet – mit kezdjünk a gyermekkori agresszióval?

A kétségbeesésig fajulhat a helyzet, ha a szülő vagy óvodapedagógus nem tud mit kezdeni a gyerek erős akaratával, agressziójával, túlzott dühével. Íme néhány jó tanács és tipp a hétköznapokra.

„A fejemre nőtt!”, „Mit csináltam rosszul?”, „Sikerült az apja temperamentumát örökölnie!” – számos indulatokkal telt mondat szülőktől, akiknek gyermekei vaskos akarattal rendelkeznek. „Otthon se tudnak vele mit kezdeni!”, „Terhelt óvodai csoportunk van…” – hangzik az óvodapedagógusok szájából, akik mindennap vagy kezelik, vagy nem azoknak a gyerekeknek a dühét, akiknek érzelmei már agresszióba csapnak. Nem megy a frusztrációtolerancia, a kudarckezelés, az empátia vagy az önkontroll? Ne legyintsünk rá! Kun Anett pszichológus írása a mindsetpszichologia.hu oldalról.

Beszélhetünk-e agresszióról 3-7 éves kor között? Tudományos megfogalmazás alapján eszerint a gyerkőcök szándékosan okoznának a másiknak sérelmet, kárt vagy fájdalmat. Tény, hogy esetükben kevésbé tudatos az ártó cselekedet. Sokszor annak eredménye egy játszótárs lerombolt vára, egy barát lábát ért rúgás vagy épp a saját buksi ütögetése, hogy érzelmeiket, indulataikat, vágyaikat nem tudják megfékezni. Ha nem tudnak késleltetni, várni, akkor elszabadulhat egy karmolás a kiszemelt játékért az oviban. Ha sose volt lehetőségük megtapasztalni, hogy nem mindig úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretnék, érkezik egy hisztiroham a cukorért. Haragszunk rájuk, hiszen a viselkedésük megnehezíti a dolgunkat, pedig segítséget igényelnek. Szó szerint sokszor ordítanak érte – arra van szükségük, hogy megmutassuk, hogyan bírják el saját problémáikat és hogyan küzdjenek meg velük.

Világosítsuk ki a fekete bárányt

Lássuk be, az agresszív gyereket nem büntetnünk kell azért, amit még nem tud elég jól, hanem megtanítanunk rá! Gyakran elfordul, hogy a gyerekeknek arra a kérdésre, hogy mit csinálnak, mikor rossznak mondják őket, nincs konkrét válaszunk. Csak érzik,

és az önbeteljesítő jóslatok mechanizmusa szerint azt teszik, amit elvárnak tőlük,

hiszen ők „ilyenek”. Meg kell értenünk, hogy oka van, ha egy fiatal agressziókezelési nehézségekkel küzd.

Ezek lehetnek:

Családi hatások. (Anya és apa hasonlókat vár-e el a gyerektől? A gyereknek nyilvánvaló, következetesen alkalmazott szabályokra és kiszámíthatóságra van szüksége a biztonságérzethez.)

Egyéni tényezők. (A gyermek veleszületett temperamentumának része-e a lobbanékonyság, impulzivitás? Fennáll-e bármilyen gyógypedagógiai vagy mentális probléma jele?)

Krízisek. (Minden nagyobb változás, ami eltér a megszokott dolgoktól, pl. költözés, egy testvér születése…)

Digitális impulzusok. (Nagyon fontos, mit, milyen gyakran, mennyi ideig és hogyan fogyaszthat a gyermek az okoskütyük által kínált játékrengetegből és online tartalomból! )

Figyelemzavarok, függőség, szociális problémák és szorongás, és még az iskolaérettségnél sem jár a gyerek.

Tippek és trükkök a hétköznapokra

Tisztán kell látnunk tehát, honnan fakad a probléma. Ezek tudatában empatikusabban tudunk fordulni a galibát okozó gyermekek hibái felé, ami már önmagában hat. Viszont ahhoz, hogy tartósan megváltozhasson a gyermek viselkedése, apró technikák rendszeres használatát is bevethetjük.

Agresszív cselekedetre ne reagáljunk agresszióval, még verbálisan se! A határozott közbeavatkozás nélkülözhetetlen, sosem fogadhatjuk el az agresszív viselkedést. Viszont stílusunkban, hangerőnkben és szóhasználatunkban példát kell mutatnunk.

Maradjunk minél higgadtabbak! A mi nyugalmunk húzóerő a gyereknek a lecsillapodáshoz.

Fejlesszük a gyermek érzelemkifejezését és -megértését. Beszélgessünk vele minden nap: hogy érzi magát, mi történt vele, minek örült, mi szomorította el, mi újat tapasztalt? Meséljünk neki minél többet magunk és mások érzéseiről – persze azon a szinten, amivel még képes bánni.

Mikor konfliktusba kerül, kérjük meg, mondja el, mi dúl benne, és segítsünk körvonalazni, ha egyedül nem megy. Fogalmazzuk meg, hogy érezheti magát a másik fél! Ha módunk van rá, beszéljük át a történteket az összes érintettel, és keressünk megoldást a tett jóvátételére.

A további tippek és a cikk teljes változata a mindsetpszichologia.hu oldalon olvasható.