Háborúval kapcsolatos félelmek, kérdések a gyermekekben, kamaszokban – hogy reagáljunk?

iskolás gyerekek egy ukrán óvóhelyen

Háborúval kapcsolatos félelmek, kérdések a gyermekekben, kamaszokban – hogy reagáljunk?

Egyik pillanatról a másikra minden megváltozott… Az elmúlt években sokféle hirtelen és váratlanul érkező történelmi valóság volt jelen a gyerekek életében, amelyben a fiatalok azzal találkoztak, hogy egyik pillanatról a másikra minden megváltozhat körülöttünk. A feszültségszintjük még jelenleg is nagyobb lelkileg, akin nem látszik, sajnos ott is előfordulhat ez. Az éjszakai háború kirobbanása a gyerekek történelemkönyveit most élővé teszi ezekben a napokban!

Többet látnak, tudnak az internetről, mint hinnénk és ez szorongást szül

A lélek a járvány után még nem nyugodott meg. A félelmi- és szorongásszintek könnyen belekapaszkodnak lelkileg az új történelembe, és sajnos beindíthatnak újabb szorongásokat a gyerekeknél, serdülőknél is. Ráadásul ők ma és a következő napokban szinte minden szünetben, felületen ezeket a tartalmakat fogják keresni az interneten. Miközben olyan részletekre is rálelhetnek a keresőszavak által, ahol a világon lévő összes emberi kegyetlenséggel képekben, videókban találkozhatnak. A lelki megrendülés könnyen kiváltható ebben az időszakban főleg a szenzitívebb gyerekeknél akkor is, ha nem közvetlen saját bőrén tapasztalja a háború érzéseit. A fiataloknak rengeteg internetes játékpartnere van az egész világon. Akár azon a földrészen is, ahol most hirtelen bekerültek a háború valóságába. A mai serdülők projekcióként, beszámolóként ezekben a percekben is használják a felületeket, hogy beszámoljanak a félelmeikről. Éjszaka sok fiatal volt élő kapcsolatban a háborús részeken élő fiatalokkal. Nem, nem, sokan nem aludtak!!! Pánik, félelem, rettegés, szorongás közvetítése reggelre már a mi fiataljainkat is elérte, hiszen szeretnének segíteni az ott élő barátaiknak, akikkel tegnap előtt még „háborúsat” játszottak az online játékokban, de ott viszont  a békét, megbékélést ők irányították.

 

Ez most a valóság, nem online “háborúsdi”

A legnagyobb empátiával és imáinkkal gondolunk embertársainkra, akiknek most egyik pillanatról a másikra kirángatták az életüket a normál béke medréből. Bennünket, szülőket is megrendít, és elindít bennünk különböző gondolatokat. Azonban a fiataloknak most szinte biztos, hogy úgy fog bekapcsolni a képzelete és fantáziája, hogy lesz, aki hasonló pánik-tüneteket is átélhet a következő napokban, hetekben, mint az ott élő embertársaink. Egy ideje hála Istennek békét és jólétet tapasztaltunk az életünkben ezen a földrészen, ahol mi élünk. Elkezdtek bennünk megnyugodni és gyógyulni az örökölt háborús sorstörténeteink. Nem feltétlenül rendelkezünk lelkileg háborús magán vész-forgatókönyvvel, bár a gyerekeink már egy ideje játszanak ezekkel a történetekkel, ahol különböző taktikai forgatókönyveket gyártanak. Azonban pszichésen kevésbé áll bárki is készen ilyen fordulatokra.

 

félő gyerek

 

  • Tudni azt, hogy milyen pánikba esni, vagy átélni a pánikba esést, nos nem ugyanaz!!
  • Elképzelni azt, hogy milyen lehet az, amikor a bombázás hangját hallod emberi vészkiabálásokkal, nos nem ugyanaz, mint átélni!!

 

 

A gyerekeink felé irányuló figyelem most a legfontosabb – Halgassuk meg az érzéseiket!

Egy biztos, most nagyon oda kellene újra figyelnünk a gyermekeinkre, mert még nemrég volt a vírus által kiváltódott szorongások időszaka. Még sok fiatal szenved ennek utóhatásaitól. Ma reggelre a fiatalok leveleivel volt tele minden social felületem. Ők ma és a következő napokban valószínűleg úgy mennek majd iskolába, hogy akár „egy készenléti lélekállapotba” is kerülhetnek, amiben a stressz szintje magasabb faktoron működik Emiatt a figyelem koncentrációja kisebb. Egymással az iskolai falai közt ,vagy a social oldalakon ezekről fognak beszélni.

A napokban beszélgetni kell velük, meghallgatni és meghallani őket. A szemükbe nézni, igazi mosolyokkal figyelni rájuk. Segíteni őket abban, hogy a belső békére való törekvésre igyekezni a legnehezebb élethelyzetekben is szükséges. Most lehet őket erre jól megtanítani. Ez most a lelki megküzdés, majd utána egy lelki muníciónk lehet. De azzal nem oldunk szorongást, ha hasonló „megnyugtatásnak” tűnő mondatokat mondunk:

 

„Ugyan, nincs semmi baj. Majd megoldják. Képzeld azt, hogy ez csak egy pár napos játék. Nem a mi dolgunk.”

 

iskolás gyerekek egy ukrán óvóhelyen

Kelet-Ukrajna, 2022 február 23. , egy iskola tanulói gyakorolják a földalatti óvóhelyükre való evakuálást…

 

 

Ne kendőzzük el a valóságot!

Ez nem játék, ez a történelmünk valósága, ami most történik velünk, körülöttünk, általunk. Csak még nehéz ezt felfognunk, elhinnünk. Túl nehezek voltak az elmúlt évek hirtelen érkezett járványügyi változásai, és már a megbékélés szabadságára vágytunk. Ma újra elindulnak a social felületeken a képi és videó látványok, no meg azok a szidalmazó, mindenhez értő és jól megmondó posztok, amik a szülőket, embereket is befolyásolhatják lelkileg. A jelen tények még nem tudjuk, hogyan írják át azt a békét, amiben éltünk, és amit talán nem is tudtunk kellően értékelni. DE tehetünk ma sok-sok mindent, hogy visszaszerezzük legalább a belső békénket. Hogy megtudjunk lelkileg is küzdeni azokkal a lelki megterhelésekkel, amiket ez a hír vagy a következő napok kiválthatnak majd. Érezzünk együtt Velük. Szívből, lélekből. Hiszem azt, ha ezt közös összefogásban tesszük, akkor eljut az embertársainkhoz is. Kislányként átéltem azt, amikor lövöldöztek Erdélyben, épp ott, ahol a szüleim voltak. A tankok vonultak oda, ahol anyukám dolgozott. Édesanyám üzletébe vitték a sebesülteket és nem tudtam, hogy láthatom-e még valaha a szüleimet! Nem véletlenül kezdtem a mai reggelemet írással, mert a fiatalok megszólítottak Instagramon.

 

Ukrajna

 

Tanítsuk meg az együttérzést és a másokra való odafigyelést!

A gyermekeinknek most tudjuk megtanítani a nemzeti együttérzést, szolidaritást, másokért való imát és másokra való odafigyelést. Mert valós bajban most az ott élő embertársaink vannak.  A gyermekünknek most nagyobb értéke lesz, hogy nyugodt körülmények közt le tudunk ülni együtt vacsorázni a meleg és biztonságos otthonainkban. Ha kell, akkor meghallgatva egymás érzéseit. Nem szégyen az, ha félek és „tartok tőle” életérzéseket megfogalmazunk most egymásnak. Most megtanulhatjuk azt is, hogy csendben jól hallgassuk meg egymást, és hogy meg is halljuk egymás történeteiben a story mögötti valós történeteket. Ehhez kell a csend, a nehéz idő, a hallgatás és meghallás képessége, az empátia és a közös ima. Egy ima sem hullik le a földre. Kipróbáltuk, működik, emlékezzetek rá!!! A gyerekeknek elmesélhetjük azt, hogy az ima felszáll és meghallgatásra kerül. Ebben ne legyünk most tétlenek és tehetetlenek, hiszen most ezt megtehetjük a háború területein élő embertársainkért is. Hiszen ez az ima úgy kezdődik, hogy „Mi Atyánk..”, és nem úgy, hogy „Én Atyám”. Picit tegyük félre az önzéseinket, figyeljünk az utcán most közösen a gyerekeinkre, fiataljainkra, vigyázzunk közösen rájuk jól!

 

 

A tegnapi esti előadásomnál még nem tudtam, hogy éjjel mi lesz. DE most már értem, hogy miért adta a számra a Jóisten ezeket a gondolatokat, amit útravaló pogácsaként adtam tovább:

„A te gyereked az én gyerekem is. Az én gyerekem a te gyereked is! A gyermekeink mindannyiunk gyermekei. Közös közfeladatunk az, hogy az utcán, a tereken képesek legyünk rájuk mosolyogni, segíteni, nem ítélkezni. Szeressük hát jobban a fiatalokat, hiszen közügy, hogy hogy vannak lelkileg. Egy mosoly, egy kedves szó vagy egy gesztus nem kerül senkinek semmibe. Életünk fontos mellékszereplői ezek a gesztusok. Hatalmas lelki hatása lehet egy gyermekre vagy egy serdülőre! De egy felnőttre is. Most nagy szükség lesz rá!!! Figyeljünk rájuk közösen jobban!”

Mi is figyelünk most jobban arra, hogy segítsünk benneteket is ezekben a napokban. De ma este mindannyian mondjunk el közösen egy imát azokért az embertársainkért, akik ma nem mehettek dolgozni vagy iskolába. Isten áldjon benneteket drága embertársaink, és vigyázzon mindannyiunkra!

 

 

Ezen a héten vasárnap este 18:30-kor élőben jelentkezünk a téma kapcsán, hogy segítsünk a szülőknek, tanároknak és általuk a gyerekeknek:

Háborúval kapcsolatos félelmek, kérdések a gyermekekben, kamaszokban – hogy reagáljunk?

Vendégek, szakértők:

Polus Enikő, mentálhigiénés szakértő, író,

Balatoni József, alias Jocó bácsi, történelemtanár, influencer, író

Moderál: Tibenszky Moni Lisa, újságíró, a Felelős Szülők Iskolája alapító-ügyvezetője

 A Facebook eseményt ITT keressétek!

 

  • ME-Se-Kö Alapítvány
  • mentálhigiénés szakember

Polus Enikő

A Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és MESEKŐ Alapítvány alapítója, ügyvezetője - ezek mellett elsősorban három gyermekem édesanyja.

Tovább

A weboldalon "cookie-kat" ("sütiket") használunk, hogy a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk látogatóinknak. A cookie beállítások igény esetén bármikor megváltoztathatók a böngésző beállításaiban.