„Krónikus feszültség van a társadalomban, ami a gyerekeken csapódik le” – Ezekre figyelj oda szülőként a szakemberek szerint

„Krónikus feszültség van a társadalomban, ami a gyerekeken csapódik le” – Ezekre figyelj oda szülőként a szakemberek szerint

 

Azt sem szabad eltagadni, hogy a kommunikációs csatornák és módok is mások lettek, illetve a zaj, az impulzusdömping, ami ma jellemző a világunkra, egészen más, mint korábban volt. Ezzel pedig teret kapott egy csomó olyan aberráció, amire nagyon oda kellene figyelni szülőként és pedagógusként is. „Az olyan témákat, mint a szexting, a bullying, vagy a molesztálás semmiképp ne tekintsük tabunak, hanem kezdjünk el róluk beszélgetni!” – teszi hozzá Gyurkó Szilvi, aki szerint viszont az elmúlt évtizedekben a gyerekkor a szükségletek szintjén nem változott semmit.

 

„Lett ugyan egy optika, ami felnagyítja a dolgokat, de ugyanazok a paleolit kori ősemberek vagyunk, mint az internet előtt, a minket körbevevő környezet változott meg csupán, és ebben van a dolgoknak egy másfajta fénytörésük.”

 

Ő ezért is szereti ebből a szemszögből megközelíteni a XXI. századi gyerekkort, mert ez mutatja meg a felnőtteknek is, hogy attól még, hogy ők máshogy látják a mai gyerekeket, nekik is ugyanarra van szükségük, mint a 30 évvel ezelőtti fiataloknak: figyelemre, gondoskodásra, törődésre, kommunikációra, bizalomra, biztonságra. „Nem kell, hogy egy szülő eszköztelennek érezze magát, mert sohasem töltötte le a telefonjára a TikTokot, hiszen attól még tud jól vigyázni a gyerekére, ha az alapvető szükségleteit a bizalomra, elfogadásra, támogatásra, biztonságra vonatkozóan ki tudja elégíteni” – nyugtatja meg azokat, akik netán digitálisan nem érzik magukat kellőképpen felkészültnek.

 

 

 

Családon belül elárvulva

Ami számomra kifejezetten ijesztő modern jelenség az internet dzsungelén túl, azok az elmagányosodó gyerekek. Van otthonuk, meleg ételük, ruhájuk, de a szülők túlterheltsége, sok munkája miatt, illetve azért is, mert manapság már ritka, hogy három generáció éljen egy fedél alatt, egymást segítve, a gyerekek jóval többet vannak egyedül, mint az ideális lenne. Gyurkó Szilvi is úgy látja sajnos, hogy a gyerekek körüli bizalmi felnőttek száma jelentősen csökkent. „De ez a huszonegyedik századi felnőttek világára is igaz, hogy sokkal kevesebb olyan emberi kapcsolatunk van, ahol minden körülmények között számítunk a másikra. Van egyfajta elmagányosodás az egyik oldalon, másrészről meg soha nem volt még ennyi kapcsolatunk, mint amennyit az online tér kínál. Épp csak az a gond, hogy ezeknek a mélysége, a bizalmi szintje nagyon eltérő a huszadik századihoz képest.”

Tibenszky Moni Lisa szerint a helyzetet súlyosbította az elmúlt két év is, amikor a világjárvány miatt sokan izolálódtak, elmaradt egy csomó olyan dolog is (például szalagavatók, osztálykirándulások), amelyeket a gyerekeknek fontos lenne megélniük. Elvesztek azok a fogódzók, amelyek alapján tudtak a gyerekek haladni, ezért most gyakrabban keresnek olyan pótcselekvéseket, pótingereket, amelyek károsak lehetnek.

A szakember ezzel együtt fontosnak tartja hangsúlyozni: távolról sem szeretné démonizálni az okostelefonokat, hiszen nagyon sok hasznos dologra jók. Ám mellette azt is látni kell, milyen töméntelen mennyiségű szűretlen tartalom dől belőlük a gyerekekre. Egy családon belül elárvult gyerek pedig még inkább ki van téve az ebből fakadó veszélyeknek.

 

De ha van a fiatal körül egy olyan felnőtt – legyen az szülő, rokon, tanár, edző –, aki azt sugározza, hogy elfogadja (és fontos: ez semmiképp nem teljesítményhez kötött!), akitől figyelmet, szeretetet, motivációt, önbizalmat kap, és önismeretet, akkor lesz egy olyan reális énképe, aminek a segítségével meg fogja tudni szűrni azokat a veszélyes helyzeteket, amelyek leselkednek rá.

 

Nem derült égből jön a villámcsapás

Sok felnőttnek az is gondot okozhat a digitális szülőségben, hogy internet híján nem tanulták meg ezeknek a szabályait gyerekként, nem voltak előttük minták, hogyan kell jól csinálni. Gyurkó Szilvi dermesztő statisztikával szolgál a témában: Magyarországon 1,8 millió gyerek él, közülük 22 ezer válik erőszakos bűncselekmény áldozatává egy évben. Azonban fontos szem előtt tartanunk, hangsúlyozza, hogy az olyan veszélyekre, mint a meztelen képpel való visszaélés, a diszkrimináció vagy az idióta és veszélyes online kihívások senki nem immunis, társadalmi helyzettől, iskolázottságtól függetlenül. Hiszen az, hogy egy gyerek mennyire veszélykereső, mennyire tud mesélni a szüleinek a vele történtekről, részben személyiségfüggő is.

 

A bűncselekmények java részében a gyerek azért kerül veszélybe, mert magára maradt, nincsenek körülötte olyan felnőttek, akik követni tudják, mit csinál, mi jár a fejében.

 

Az ilyen bajok nem egyik napról a másikra történnek, hanem egy folyamat részeként. Egy elmagányosodott, szeretetéhes gyerekkel könnyebben ki tud építeni bizalmi kapcsolatot egy iránta figyelemmel, elfogadással forduló felnőtt, aki utána ezt manipulatív módon kihasználhatja, mondjuk, a saját szexuális vágyainak megélésére – figyelmeztet Gyurkó Szilvi.

Tibenszky Moni Lisa ezzel maximálisan egyetért:

 

„Ha elérhető vagyok a kis- vagy nagykamasz gyerekem számára, akkor is, ha épp nem találja a helyét a világban, mert az összes hormon tombol benne, nem érzi sikeresnek magát, de van egy olyan közege, amelyben szeretettel, figyelemmel fogadják, és rugalmasan állnak hozzá, akkor van egy olyan biztos háttér, ami megvédheti.

 

Az is fontos, hogy akkor legyünk ott a gyerek számára leginkább, amikor ő akar jönni, hogy elmeséljen, megosszon velünk valamit, és nem akkor, amikor mi szeretnénk neki lenyomni egy hegyi beszédet.”

 

Te is része vagy a rendszernek

Ha ezt a cikket nem kamaszok szülőjeként olvasod, és úgy érzed, ez rád egy cseppet sem vonatkozik, nem érint, ki kell, hogy ábrándítsalak. A problémák, a tragédiák sokszor épp az orrunk előtt bomlanak ki, ezért nagyon fontos, hogy nyitott szemmel járjunk, és ha valami gyanúsat tapasztalunk, akkor ne fordítsuk el a fejünket. „Amikor elkezdődik egy zaklatás vagy egy csábítási folyamat, akkor, ha abban szemlélőként (például osztálytársként vagy az online felületen) veszünk részt, nagyon nagy a felelősségünk, hogy állást foglaljunk – nem szabad neutrálisnak lenni. Ennek a kultúrájában még fejlődésre szorulunk. Ne arra bazírozzunk, hogy a rendőrség vagy más felelős hatóság majd közbelép” – int mindenkit Tibenszky Moni Lisa.

Sajnos egyre kevésbé tehetünk úgy, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Viszonylag friss hír, hogy az egyik I. kerületi gimnáziumban egy diák megkéselte az osztálytársát. Nemrégiben úgy kellett egy lányt visszakönyörögni a Margit hídról, mielőtt a mélybe vetette volna magát. A Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány szakmai vezetője, Reményiné Csekeő Borbála is arra figyelmeztet, hogy nagyon megnőtt az öngyilkos gondolatokkal foglalkozó fiatalok száma. A gyerekek jelenlegi mentális egészsége a Hintalovon Alapítvány munkatársai szerint is jókora aggodalomra ad okot. „A Covid előtt is vezető volt Magyarország a kamaszöngyilkosságok arányában: hetente volt sikeres öngyilkosság idehaza.

Ezen nem segít, hogy az oktatási rendszer összeomlóban van, hogy a gyermekvédelmi rendszerben alapvető problémák vannak. Ez azt is jelenti, hogy azoknak a felnőtteknek a száma, akik oda tudnak figyelni a gyerekekre, drámaian csökkent”

 

– fest sötét képet a helyzetről Gyurkó Szilvi, majd hozzáteszi: „Mindegy, hogy mi történik a gazdaságban, igenis erőforrásokat kellene arra fordítani, hogy a gyerekek körül újra elégséges számú elérhető felnőtt legyen, akik oda tudnak rájuk figyelni és felelősséget tudnak értük vállalni.”

A jelenlegi állapotokról Tibenszky Moni Lisa sem tud sok pozitívat elmondani: „Krónikus feszültség van a társadalomban, ami a gyerekeken csapódik le. Minden inog, az egész világ instabillá vált a gyerekek számára. A bizonytalanság pedig nagyon sikamlós talaj, könnyen megcsúsznak rajta.”

Azért én mégis arra kérem őket, mondjanak valami megnyugtatót a szülők számára. „Hidd el, hogy nincsen olyan probléma, amit nem lehet megbeszélni, ha van rá hely, tér, és bizalom” – biztat Lisa. Szilvi ezt kiegészíti azzal, hogy a gyerekek igenis nagyon értékelik, ha próbálkozik az ember. Észreveszik, és leveszik belőle, hogy fontosak neked. Az pedig nagyon jó érzés.

(A Felelős Szülők Iskolája oldalán is találhattok számtalan hasznos szakértői, edukációs cikket, amelyek hasonló kérdéseket tárgyalnak bővebben, és a Hintalovon Alapítványt is érdemes követni, ők szintén sok, a mai szülőket és gyerekeket érintő kérdést megválaszolnak.)

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Halfpoint