Ritmusérzék, szókincs, érzelmi világ – verset minden életkorban!

Ritmusérzék, szókincs, érzelmi világ – verset minden életkorban!

A kisgyerek még örömmel mondókázik, egy gimnazistának viszont már általában gyötrelem Zrínyi második énekét biflázni. Mégis érdemes energiát fektetnie ebbe is, a verstanulás ugyanis csecsemőre és kamaszra egyaránt pozitívan hat.

Az újszülött már a ritmusokra érzékenyen érkezik a világra. Kilenc hónapig hallgatta édesanyja szívverését, és ringatózott az anyaméhben, így hamar a vérébe ivódik a vers és a zene szeretete. Később már a teste is ösztönösen reagál a zenére: ritmusos mozgásba kezd, érzelmei aktivizálódnak, légzése egyenletessé válik, később pedig a fantáziája is beindul a hangok hallatán – írta a csaladinet.hu.

Mondókázás babakorban

Babakorban az egyszerű, ütemhangsúlyos kis versek, mondókák aktivizálják az agyban található idegi összeköttetéseket, így elősegítik a fejlődést. A mondókára történő ringatás, ütemes sétáltatás már az egészen fiatal csecsemőkre is nyugtatóan hatnak. Kicsit később a szülőkkel történő közös verselés hatalmas örömforrás: az ölbeli játékok, a mutogatós versek lehetőséget adnak a közös élményekre és erősítik az anya, az apa és a gyermek közti kapcsolatot.

A nyelvi fejlődése is gyorsabb annak a gyermeknek, akinek kicsi korában sokat mondókáznak. Nem mindegy azonban, hogy mit: a sok értékes és szép népköltészeti alkotás, valamint a klasszikus és kortárs költők által igényesen megírt gyerekversek mellett sajnos időről-időre belefuthatunk gyenge minőségű, döcögő ritmusú vagy éppen ritmustalan, kínrímekkel teletűzdelt „művekbe” is. Nem kötelező a gyereknek minden esetben magas irodalmat tanítani, de kerüljük el azokat, amelyek annyira rosszak, hogy nekünk magunknak is fájdalmat okoz az olvasásuk. Ezáltal fejleszthetjük a gyerek esztétikai érzékét is.

Verstanulás gyermekkorban

Iskolás korban aztán elérkezik a direkt verstanulás időszaka, amikor az örömvezérelt tanulást felváltja a magolás. Nem kötelező azonban, hogy ez szenvedést okozzon! A vers megtanulása és felmondása, majd később ismételgetése hasonló örömmel töltheti el a gyereket, mint az éneklés. A versek segítségével észrevétlenül növekszik a szókincse és sajátíthat el ritkább nyelvi fordulatokat is. Ez a hatás az idegen nyelvű művekre is vonatkozik: a kisebb korban megtanult vers, ami esetleg olyan szavakat, nyelvtani formákat tartalmaz, amelyeket a gyermek még nem tanult, megmarad a későbbiekben is, és nagymértékben segíti később a tudatos nyelvtanulást.

A megtanult verset a gyerek odafigyelve szokta előadni, így ösztönösen jobban koncentrál a kiejtésre, amely ezáltal szintén fejlődik. A komolyabb művek megismertetik a fiatalokkal a kultúrájukat, a koncentrált tanulás pedig a memóriára is jó hatással van.

Mondókázás, verselés örömteli időszaka nem ér tehát véget a kisgyerekkorral. Használjuk ki bátran később is az előnyeit!

(csaladinet.hu)