Sadfishing – Az online dráma csali vagy valóság?

Sadfishing – Az online dráma csali vagy valóság?

A sadfishing (magyarra nehéz lefordítani, talán bánat- vagy sajnálathalászatnak lehetne) arról szól, hogy negatív, szomorú vagy épp drámaian hangzó érzelmi állapotot, eseményt jelentenek be homályosan, rejtélyesen, és így keltik fel a figyelmet, „vadásznak” együttérzésre és figyelemre.

A sadfishing megszaporodó jelenségéről a Digitális család oldalán olvastuk Villányi Gergő cikkét.

Amint aztán empatikus, segítő szándékú, érdeklődő hozzászólások, üzenetek érkeznek ezekre a “segítségkérésekre”, azonnal ködösítenek, egyet hátra lépve elintézik egy legyintéssel: „Á, hagyjuk, hosszú… most nem akarok róla beszélni, semmi különös.” Ez a fajta visszavonulás azonban nehezen értelmezhető, hiszen a „gyötrődő” megkapta a figyelmet és a támogatást, amit a „segélykiáltásával” kért. Ha pedig nem akar róla beszélni, miért kezdett bele? Még nehezebb értelmezni a jelenséget, ha a figyelmünket kihasználva azonnal el akarnak nekünk adni valamit.

Nehéz, de mindig komolyan kell venni!

A szakértők egyetértenek abban, hogy online nehéz eldönteni manipulációról vagy valódi segítségkérésről van szó, hiszen sokkal kevesebb információnk van, mint az élő beszélgetések során, ráadásul a közösségi oldalakon gyakran feltárjuk a pillanatnyi érzéseinket is. A könnyen elérhető hangulatjelentések és az elharapózó sadfishing jelenség miatt kevésbé tűnhet fontosnak, ha valaki azt jelzi, nagyon rossz napja van vagy éppen borzalmasan érzi magát. Így az a legjobb, ha komolyan vesszük ezeket a posztokat, mert nem tudhatjuk melyik mögött áll valódi krízis. Ha kiderül, hogy tévedtünk, még mindig jelezhetjük a felesleges dráma, „ugráltatás” káros hatásait és felhívhatjuk a figyelmet a felelősségre és a következményekre.

Nagyjából ez az egyetlen módszer, amivel biztosak lehetünk abban, hogy nem egy jogosan segítséget kérő bajbajutott problémáit hessegettük el, mert ép nehezen hihetőnek tűnt, amit mondott.

Mit mondjunk a gyereknek a sadfishing jelenségről?

Két dolgot érdemes a gyerekeknek megtanítani – és felnőttként is szem előtt tartani: Az első, hogy a sadfishing teljesen téves út, rövid távon hozhat figyelmet, ám hosszú távon rengeteg hátránnyal jár.

A második, hogyha segítségre van szükségünk, ne álljunk meg egy közösségi oldalon kitett posztnál, hangulatjelentésnél, személyesen is beszéljünk róla azoknak, akikben megbízunk és kérjük szakember segítségét is.

A teljes írást a digitaliscsalad.hu oldalon ajánljuk elolvasásra!