A csukamájolajról

A csukamájolajról

Olvasmányaink során többször találkozhatunk gyerekkel, akik irtóztak a kötelező csukamájolaj bevételtől. Irtóztak a szagától az izétől az állagától. De miért is kellett csukamájolajat enniük, miért volt kötelező a fogyasztása?

Az 1900-as években még nem léteztek D vitamin készítmények de már felismerték, a D vitamin áldásos hatásait. Tudták, ha D vitamin juttatnak a szervezetbe az rengeteg előnnyel jár az emberi testre nézve.

A csukamájolaj hatásosságát az angolkór gyógyításában csak 1918-ban bizonyították, 1919-ben a napfény gyógyító hatását ismerték fel, 1922-ben pedig kimutatták, hogy nem a csukamájolaj A-vitamin tartalma, hanem egy addig nem ismert hatóanyag, a D-vitamin gyógyítja az angolkórt.

A D-vitamin fontos szerepet játszik a csontok képződésében, így hiánya esetén, az angolkór kialakulásával, a csontok fejletlenek maradnak, és dongaláb jöhet létre, illetve a mellkas és a gerinc elgörbülhet. A betegség felnőttkori változata a csontlágyulás. A D-vitamint a szervezet a napfény segítségével állítja elő, ezért főleg szeptembertől márciusig érdemes felnőtteknek is fogyasztani napjainkban is.

Ugyan akkor a csukamájolaj neve megtévesztő, ugyanis nem a csuka, hanem a tőkehal és bizonyos cápafajok májából készítik. A tőkehal ízletes húsú halfajta, az Északi-tengerben, Norvégia közelében él. Mája rendkívül egészséges táplálék, mivel nagy mennyiségben tartalmaz Omega 3 zsírsavat, jódot, A- és D-vitamint.

Az A-vitamin zsírban oldódó vitamin lévén a májban raktározódik. Egy felnőtt ember szervezete kb. 1-2 évre elegendő mennyiséget képes tárolni megfelelő A-vitamin-ellátottság esetén. A jód a pajzsmirigy, az anyagcsere, az idegrendszer és a vérkeringés egészséges működéséhez szükséges. Az Omega-3 zsírsav szabályozza a vérnyomást, rendben tartja a szívet, növeli a szellemi teljesítőképességet. Az A-vitamin óvja a szemet, segít a betegségek elleni védekezésben.

Az 1800-as években több kutatócsoport is igazolta, hogy a farkasvakság csukamájolaj fogyasztásával kezelhető. Kémiai szerkezetét először Paul Karrer írta le, aki ezért 1931-ben Nobel-díjat is kapott.