A házimunka diszkrét bája

Ritka az a család, ahol ne lenne konfliktusforrás egy edényekkel teli mosogató vagy egy hétvégi takarítás. Az otthoni feladatok végeláthatatlansága pedig a családtagoknak is csak akkor tűnik fel, ha valami épp nincs elvégezve.

A boldog békeidőkben már az általános iskolákban felkészítették a lányokat arra, hogyan működik a háztartás motorja, és milyen fontos a tervezés, az otthoni feladatok összehangolása. Ma középfokú oktatás keretében folyik „gazdaasszony” képzés szakiskolákban, tanfolyamokon és gimnáziumokban, fakultációs tárgyként.Az otthoni gépezet működtetése

Nincs könnyű dolgunk, ha az otthoni munkaidő mennyiségét, az otthoni feladatok ellátásának „eredményességét” szeretnénk megállapítani, hiszen minden háziasszony tudja, hogy egy vacsora elkészítése közben még a mosógépet is elindíthatjuk, vagy ránézhetünk a gyerek leckéjére. Házon belül általában kapcsolt tevékenységeket végzünk, ami persze jelentős szervezést igényel.

– A házimunka gyakorlatilag rutinfeladatokból áll – mondja Mariann, négy gyermek édesanyja. – Persze ezt is lehet tanulni, de inkább belerázódik az ember. Én nyolc éve vagyok itthon, de az elején nehéz volt megszervezni a napot úgy, hogy minden beleférjen. Ma már jobban be tudom osztani az időmet, kialakítottam egy rendszert. A gyerekek is tudják, hogy segíteniük kell, porszívóznak, a szobájukban rendet raknak. Mivel a férjem az egyedüli kereső, elsősorban az a fontos, hogy a munkáját el tudja végezni. Este, hazafelé jövet gyakran bevásárol, a kerti munkát teljesen magára vállalta. De tény, hogy én ébresztem a családot, és utolsónak megyek aludni. Szerintem egy munkahelyi karrieren kívül is lehet az embernek sikerélménye. Én akkor vagyok elégedett, ha elvégeztem azt, amit az adott napra elterveztem. Most úgy gondolom, hogy a jövőben is csak akkor leszek képes „rendben tartani” a családi életünket, ha részmunkaidős állást vállalok.

Hogy mennyire összetett és bonyolult feladat egy család egészséges működése, működtetése, azt az Európai Unió kutatási programja is mutatja. A munka világát érintő – az unió országaira kiterjedő – kutatást itthon, a Társadalomkutató Intézet munkatársai foglalták össze és tárták a nyilvánosság elé. A főbb témák egyike épp a rugalmas munkaidő, a munka-család egyensúly, és a társadalmi kohézió kapcsolata.

A kutatásból többek között az is kiderül, hogy a magyar férfiak és nők által észlelt munka-család konfliktus intenzitása a legerősebbek között van az unióban. Ezt enyhíteni látszik a részmunkaidős foglalkoztatás, ami Észak-Európában folyamatosan emelkedik, főként a kisgyermekes nők munkavállalási lehetőségeit tekintve. Ezzel szemben Magyarországon, a rendszerváltás óta eltelt években a munkavégzés rugalmatlan, vagy kényszerrugalmas formái uralják a mindennapi életet, ami nem kedvez a családi munkamegosztás összehangolásának.
A felmérések szerint még ma is a biztonság, a magas kereset, és nem a rugalmasság a fő szempont egy magyar munkavállaló számára. 2008-ban a nők 7, míg a férfiak 4 százaléka dolgozott részmunkaidőben.

 

Hagyományos értékrend

Egy kérdőíves felmérés szerint Európában a házimunka 70-80 százalékát – a család létszámától függetlenül – még mindig a nők végzik. A megkérdezettek által leginkább időigényesnek megjelölt otthoni feladatok a főzés, gyerekgondozás, takarítás, mosás és vasalás.

Magyarországon a nemek közti munkamegosztásra általában igaz, hogy a partnerek foglalkozásától és kereseti lehetőségeitől függetlenül, a hagyományos feladatmegosztás érvényesül. Tehát a háztartás vezetése a nők feladata, míg a férfiaké a barkácsolás, esetleg némi szerepvállalás a női munkákban.
A párok közötti munkamegosztást a nő házon kívüli munkavállalása befolyásolja ugyan, de a teljes munkaidőben dolgozó nők által végzett házimunkák mennyisége csak azokban az országokban alacsonyabb, ahol a család többi tagja is kiveszi a részét a feladatokból.

Franciaországban vagy Németországban, ahol a párok emancipáltabbak, ott a férfiak is több részt vállalnak az otthoni teendőkből.

Itthon a fiatal párokra még a közel egyenlő mértékű munkamegosztás jellemző, de a kor előrehaladtával ismét a nőké a főszerep. A legmarkánsabb differenciáló tényező az iskolai végzettség, ugyanis a legalacsonyabb iskolai végzettségű magyar nők 3,7-szer több házimunkát végeznek, mint férjeik. A felsőfokú végzettségűek körében ez az arány 2,5-szeresére csökkent.

A megkérdezések nyomán tehát megerősíthető, hogy a magyar férfiak a „szívességtétel gazdaságtana” elv mentén segítenek be a háztartási munkába: kérésre, rendszertelenül, és nem az egyéb tevékenységük (hobbi, szabadidős programok) rovására. Ezzel szemben a nők általában a személyes idejükből, mintegy a szabadidő alternatívájaként végzik el az otthoni teendőket.

“>

Van ára a házimunkának?

Hogy a háztartási munka mennyire munka, és hogy a ráfordított, nem elhanyagolható időnek értéke van, az ma már vitathatatlan, ha csak egy takarítónő vagy bejárónő órabérét vesszük alapul.
– Nálunk leginkább a bejárónői szolgáltatást és az alkalmi, illetve nagytakarítást keresik az ügyfelek. A hozzánk fordulók között találni középkorú, családos embereket, akiknek nincs idejük, vagy sokkal „drágább” az idejük annál, hogy házimunkára tudják fordítani. Vannak kisgyermekes családok, ahol a gyerekek mellett nem igazán jut idő a takarításra, de egyedülálló, fiatal nők és férfiak is igényt tartanak az ilyen típusú segítségre, illetve idős emberek, akiknek fizikai nehézséget jelent az otthonuk rendben tartása. Egy leinformálható, gyakorlott házvezetőnő – aki a hét minden napján főz, mos, vasal és takarít is – nettó százezer forint alatt nem érhető el. Bejárónő, heti egy-két alkalomra, középárfolyamon: kb. 1300-1500Ft/óra. Az alkalmi takarítás nagyban függ a négyzetmétertől és az elvégzendő feladatok mennyiségétől, ezért nagyon szóródik az ár, kb. 300Ft/négyzetmétertől, akár 800Ft/négyzetméterig is terjedhet – mondja Nagy Attila, egy erre szakosodott cég vezetője.

– A háztartásokban végzett munka értékét többféleképpen is lehet vizsgálni – teszi hozzá Sík Endre professzor, a TÁRKI munkatársa. – Az egyik módszer, hogy megnézzük, mit értünk házimunka alatt, például a főzést, mosást, ház körüli feladatokat. Ezeket a tevékenységeket el lehet végeztetni alkalmazottakkal is, tehát ez a munka annyit biztosan ér, amennyibe akkor kerülne, ha mással-másokkal végeztetnénk el. Ezt pedig lehet kalkulálni egy háztartási alkalmazott bérével, de lehet specialisták mindenkori jövedelmével is, mint pl. szakács, takarítónő, gyermekfelügyelő, egyéb.

A másik megközelítési mód, hogy a nők munkahelyen végzett munkájával, és az ott megtermelt jövedelmével helyettesíteni az otthoni munka értékét. És eddig még csak az időigényes elfoglaltságokról beszéltünk, de létezik a nem időigényes háztartási tevékenység, mint pl. eltervezni, mit kell vásárolni, hogyan kell beosztani az időt, költségelemzéseket végezni a bevételekről és kiadásokról.

– Ezek nélkül a tervezések nélkül egy piaci üzem, vállalat sem tudna működni. Ugyanez érvényes a háztartásokra is. Egy közgazdásztól hallottam, és nagyon találónak tartom, hogy a háztartás a társadalom Achilles-sarka. Ha ennek normális működését megbolygatjuk, akkor az egész társadalom szét fog esni. A nők veleszületett áldozatvállalását, otthonteremtő készségét erőszakkal a férfiakra testálni, kellemetlen következményekkel járna. Úgy gondolom, hogy ennek a munkának az elismertségét kellene inkább növelni, hogy a nők ne érezzék dehonesztálónak, és elfogadni végre, hogy a nemek közti munkamegosztásnak itt is érvényesülnie kell. Mindazonáltal, azokat a feladatokat, amelyekről beszéltünk, igazán jól szervezetten, mondhatni könnyedén és elegánsan csak a hölgyek képesek csinálni – állapította meg Sík Endre professzor.