Az internet tele van pro és kontra érvekkel, vélt és valós „szaktekintélyek” nyilatkoznak az ügyről. A fórumokon leírják, hogy miért ment, vagy éppen miért nem ment jól az első gyermekkel, és ha azzal nem ment, a mostani pici babával sem fog. Sokan – el nem ítélhető módon – nincsenek tisztában élettani tényekkel. Ha újszülöttjük éjszaka felsír, egyből arra gondolnak, hogy “éhes lesz, nekem meg nincs még tejem, jézusom, azonnal egy kis tápszert a csöpp kis szájába”. Ezzel gyakran elindul a lavina, mert az így bejuttatott adag messze meghaladja azt a mennyiséget, amit a baba az első néhány napban szopizna, gyomrocskája a kelleténél jobban „kitágul”, és amikor édesanyja cicivel kínálgatja, fancsali pofit vág, hogy csak ennyi? Pedig az az igazi. A colostrum (előtej) tele van minden földi jóval, energiával, immunanyagokkal, jóságos baktériumokkal. Ez kell a babának!

Megint egy kis élettan: az újszülöttek kezdeti (iniciális) súlyvesztése nem káros, kóros, hanem kötelező, addig amíg a 10%-ot nem haladja meg! Ha nem engedjük meg ezt a súlyesést, „tömjük” a babát tápszerrel, akkor teszünk vele rosszat! Ahhoz, hogy a szoptatás a baba és a mama tetszését is elnyerje, több dologra van szükség. Megfelelő folyadék bevitelre, könnyű-vegyes fehérjedús étrendre (a különböző rostos üdítők kerülésének, a „K” betűs ételek taszításának a nagymamák intése ellenére nincs jelentősége, de erről szívesen írok később, ha igény lesz rá). Fontos, hogy a kismama tisztában legyen azzal, hogy milyen a melle, mellbimbója, és ha valamilyen problémája van, kérdezze meg erről védőnőjét!

A születés utáni korai mellretétel nagyon fontos. A korai kötődés, az első szemkontaktus, anya bőrének és az előtejnek finom illata mind olyan dolgok, amiket nem szabad elvenni a baba-mama kettőstől, mert ez többé nem reprodukálható. Ezen kívül nem elhanyagolható tény, hogy a tejelválasztás és a sikeres hosszú távú (6 hónapot meghaladó) szoptatás ezekben az esetekben sokkal gyakoribb. Aki császármetszéssel hozza világra kisbabáját, az is ragaszkodjon hozzá, hogy fél-egy órán belül mellre kerüljön a csöppség.

Hozzánk a Honvédkórházba valamilyen „felső hatalom” odavezényelt két szuper védőnőt, Mónit és Mártit, akik egyrészt ösztönösen, másrészt tudatosan, tanultan olyan rendszert vezettek be, amiben extrém ritkaságnak számít az, hogy valakinek ne legyen kellő mennyiségű anyateje, amikor három naposan hazamegy. És ez igaz a császáros mamákra is! Amit pedig a PIC-en tesznek a pici koraszülöttekért, egyenesen CSODA! De erről majd később…

Címkék: anyatej, Honvédkórház, kismama, szoptatás, tápszer, újszülött