Egymásra hangolódás…szánjunk rá időt!

Egymásra hangolódás…szánjunk rá időt!

Zenekari összjáték, avagy az élet remekműve

Amikor egy szimfonikus zenekar művészei és hangszerei egymásra hangolódnak a koncertteremben, a nézők elcsöndesednek, megnyitják az akusztikus csatornáikat és figyelnek. Ilyenkor még kognitív megfigyelésről beszélhetünk, hiszen a hangok össze-vissza szállnak a maguk útján, nincs köztük harmónia.  Inkább diszharmonikus érzéseket, magasabb szívritmust okoznak. Azonban ha nem születik a koncert előtt egy összehangolódás, akkor elmarad az egyensúlyt képviselő összhang, amivel hatást tudnak kelti a hangok-ritmusok az emberi pszichére. Hát ilyen az emberi élet hangolódási folyamata is.

Az élet kezdetén lévő egymásra hangolódások – az élet körforgása

Most lépjünk ki egy kis időre a koncertterem ajtaján, bizonyára már mindenki hallja, amint távolodnak tőlünk a hangszerek tovaszálló hangjai. Búvárkodjunk egy kicsit az élet kezdeti szakaszaiban, hogy felfedezhessük az élet első állomásait az egymásra hangolódásban.

-Amikor az élet megfogan – jó esetben – két ember fizikailag, lelkileg egymásra hangolódik.

– Az intrauterin korszak 9 hónapja alatt a nő és a férfi új szerepkörükre hangolódnak: nőből édesanya és férfiból  édesapa születik. A köldökzsinórban zajló áramlatok mindvégig segítik az Anya-gyerek kapcsolati egymásra hangolódást.

– Amikor elkezdődik a szülés-születés, ez a folyamat a belső egymásra hangolódásban valaminek a végét jelzi, ami egy új hangolódás kezdete is. Mintha az élet zenei ritmusa hangszert váltana. A „való világra” való hangolódás elválással és leválással kezdődik, majd kemény születési munkával folytatódik. A születés kottája és nagymestere sok fájdalom, öröm és kitartás hanggal vezényel, amelyet nem könnyű egyik hangszeren sem eljátszani, de az igazi karmester segíti a folyamatokat!   Remekmű születik belőle! Hiszen ez a teremtő főhangolása-behangolása az életre!!

– Újabb hangolódási fázis a szimbiózis fontos időszakában: az anyamell elfogadása és az anyatej vagy mellétáplálás befogadása. Ez az „életben akarok maradni” hangolódási fázisa!

– Utána lévő időszakban következik a külső hangok meghallása, a bőr-kontakt érintések fogadása, a látóapparátus és a fények egymásra hangolódása, a szaglás finomodása.  Az ízlelés anyatejes-anyamelles szenzitivitása már a hangolódó gitár húrjait pengeti, amely az idegrendszert intenzív érlelődési fázisba kapcsolja.

– Az újszülött  környezetében megforduló családtagok, barátok, emberek gyermekre való hangolódása megmutatkozik a hangszínük megváltoztatásában, a gügyögő kommunikációjukban, a testtartásukban , az arcizmok intenzívebb használatában és a gyengédebb érintésekben.

Természetesen az életet ez alapján végigsorolhatnám, hiszen a szerelmi egymásra hangolódás első csókjától az élettől való elbúcsúzásig minden életszakaszban fellelhetőek a különböző hangolódási periódusok, fázisok  és krízisek, amelyek folyamatosan  váltják egymást. Csak úgy, ahogy a koncertteremben időközben elkezdődött koncert alatt a hangszerek egymást kísérik, majd váltják, egyesek hangjai felerősödnek, majd elhalkulnak. Mintha csak az életünk remekművét játszanák különböző szólamokban.

A figyelem középpontjában van a gyerek, a család, vagy a napi rutin győz?

Nyilván arról is hallottunk, hogy minden reggel újra kell hangolni a hangszereket, a hangszerkészítő sem tudja egy életre behangolni őket.  Vannak területek az életünkben és ilyen az érzelmi hangoltság, amelynek gyermekkorban alapozó fontossága van és egy életen keresztül hatással van az érzelmi egymásra hangoltság készségének a területeire. Hogy mire is gondolok ilyenkor?

– Például arra, hogy vajon képes-e egy nő vagy férfi a párjára hangolódni egy életen keresztül, amennyiben a szülei gyermekkorában nem tudtak ráhangolódni érzelmileg? VAGY

– Ha a gyermekekkel foglalkozó pedagógus képtelen ráhangolódni a gyermek érzelmi és –szeretet  húrjaira, tudja-e őt optimálisan nevelni, fejleszteni, oktatni? VAGY

– Képes-e egy házaspár hosszútávon együtt maradni és családdá fejlődni, ha már a kezdeti ráhangolódás időszakában zavaró a társ bőrszaga? VAGY

– Képes-e a Szülő ráhangolódni munkából hazafele a gyermekére, miközben összegyűjti őket  a külön- órákról, bevásárol, a postán befizeti a csekkeket, miközben rászólnak idegenek a gyermekeire „neveletlen” jelzővel megbélyegezve őket?! Közben hazafele mobilon összeszervezi a hétvégi programokat, de épp még sikerül felhívni a helyi rendelőt, hogy két-három hónapon belül elvihesse a gyermekét szemészeti és bőrgyógyászati vizsgálatra. Arról nem is beszélve, hogy megérkezik a nem várt sms: „Drágám! Tartsatok ki, ma is bent kell tovább maradnom a munkahelyemen! A „skacoknak” az esti mesénél adj helyettem is egy puszit!”. Miközben már tudatilag hangolódnánk az otthoni teendőkre, a gyermekekre, a párunkra, inkább elhangolódunk érzelmileg és testileg is. Jelen példánkban mire szegény „Papa” hazaér a munkából, a „Mamahangszer” úgy elhangolódik, hogy akár el is pattanhat egy-két húr az este folyamán. De egyre többször tapasztalom ugyan ezt a folyamatot fordítva is. Ez a fajta elhangolódás indítja el hosszabb távon a párkapcsolati problémákat elhidegüléseket.

Próbált már valaki gitáron hegedülni?

Olyan társadalmi világban, szocializációs kultúrában élünk, ahol minden áthangol bennünket és hamis hangokat kelt bennünk, nem kevés félelmet, szorongást, depresszív gondolatot és indulatot ébresztve! Próbált már valaki gitáron hegedülni, esetleg dobon zongorázni vagy éppen fuvolán pengetni? Ez egy igazi elhangolt funkcióháború lenne, az igazi értékálló hangok háttérbe szorulnának, ahogy ez így zajlik a mai társadalmunkban is.

Itt az ideje megszólaltatni magunkban a hangszerünk eredeti hangjait , mindenkiben ott rejlenek. Amikor két trombita hangját halljuk, sokkal nagyobb ereje van, mint egynek.  De a trombitát kísérheti más fúvós vagy egyéb hangszer is, a hatása még színesebbé válhat. Az egymásra hangolódásban nem az egyforma hangszereknek van szerepe, hanem a hangszerek együttmunkálkodásának, együttműködésének, összhangjának.

Egy dolog viszont biztos: az erőteljes társadalmi elhangolódási hatásnak valahogy ellen kellene állni. Olyan ez, mint egy sodró vihar, ami ha beszippant, akkor belőle csak komoly ellenállással lehet kikerülni. Ellenállás az, amikor nem dőlök be minden reklámhatásnak vagy nem veszem meg a gyermekemnek a „semmire nem jó játékokat”!

Halkuljunk el, fordítsunk figyelmet a belső hangokra!

A koncertterembe visszaérkezve időközben elcsendesedtek a hangszerek, elmentek az emberek, minden elhalkult, ami addig megszólalt. Leszáll a világra az éj és a sötétség csendje. A naplementével az élet nyugalomra hangolódott: ilyenkor a szív ritmusa lassabban ver, az érzelmek napi labilitása egyensúlyba kerül, a bőr az esti fürdés után kitágítja pórusait, mintha befogadni készülne valamit vagy valakit. Befogadni mindazt, amit a nappali forgatagban, időhiányban oly nehéz: az egymásra hangolódást és az önmagunkra hangolódást.

szerző: Polus Enikő, mentálhigiénés szakember, Me-Se-Kő