"Én,én, egyedül!" – Az önállóság támogatása

"Én,én, egyedül!" – Az önállóság támogatása

Szülőként sokszor felmerülhet a kérdés, mikor, mit engedjünk meg a gyermekünknek. Mikortól hagyjuk pl. egyedül inni, adunk a kezébe ollót, hagyjuk egyedül öltözni? A válasz minden szülőnél eltérő lehet, hiszen mindenki maga érzi, hogy mikor jön el az a nap, amikor gyermekére bízza élete egy-egy kis részletének ellenőrzését. Ne feledjük persze azt sem, hogy minden gyermek más, tehát könnyen előfordulhat még egy családon belül is, hogy míg az egyiknél korábban, a másiknál később lép fel az önállósodás igénye. Amikor pedig felmerül ez az igény, és a szülő is segíteni szeretné gyermekét ezen az úton, joggal teheti fel a kérdést:

Hogyan tudjuk segíteni gyermekeink önállóvá válását?

Úgy, hogy engedjük őket önállóan cselekedni, hagyjuk, hogy megküzdjenek saját problémáikkal és tanuljanak a hibáikból. Ezt persze mondani könnyebb, mint megvalósítani. Hagyni, hogy maga kösse be a cipőfűzőjét, mikor már tíz perce figyeljük a küzdelmeit, vagy nem adni azonnal tanácsot, mikor gyermekünk azzal jön haza, hogy összeveszett a legjobb barátnőjével…

Hiszen – gondoljuk – miért hagynánk, hogy gyermekünk hibákat kövessen el, és megszenvedje azok következményeit, amikor a tanácsainkat követve elkerülhetné azokat? Mi a rossz abban, ha bekötjük a cipőfűzőt, megmondjuk, hogyan oldja meg a konfliktust, és odafigyelünk arra, hogy ne kövessen el hibákat? Hiszen gyermekeink tapasztalatlanabbak, szükségük van a tanácsainkra, mondhatjuk úgy is, rá vannak szorulva a segítségünkre. Ez pedig problémát okozhat. A függőségi viszony nem mindig szül pozitív érzéseket. Nyomasztóvá válhat, ha valaki mindig jobban tudja, mi a jó nekünk, még ha azt a legjobb szándékkal teszi is.

Szerencsére a mindennapokban nagyon sok lehetőség adódik a szülők számára, hogy lépésről-lépésre segítsék gyermekeiket az önállóság felé vezető úton. Lássuk, hogyan:

HAGYJUK DÖNTÉST HOZNI: hagyjuk, hogy életének egy-egy kis részén gyakorolhassa az önálló döntéshozatalt, amivel segítjük, hogy felnőttként könnyebben tudjon döntéseket hozni, mert tudjuk, hogy szüksége lesz rá.

MUTASSUNK TISZTELETET: ha erőfeszítéseit tisztelet övezi, összeszedi magát és maga küzd meg a problémáival.

NE TEGYÜNK FEL TÚL SOK KÉRDÉST: a túl sok kérdést a magánszféra megsértéseként érzékelheti, inkább hagyjuk, hogy magától meséljen, ha akar.

NE SIESSÜNK MEGVÁLASZOLNI A KÉRDÉSEKET: engedjük, hogy először ő maga keresse kérdéseire a választ

BÁTORITSUK KÜLSŐ FORRÁSOK HASZNÁLATÁRA: ezzel is segíthetünk, hogy lássa, nem függ teljesen tőlünk, az otthonon kívüli világ is segítségül hívható

NE VEGYÜK EL A REMÉNYT: azzal, hogy megpróbáljuk megóvni a csalódástól, sokszor a reménytől , álmai elérésének lehetőségétől fosztjuk meg.

Ami a jelenben néha küzdelmes és fárasztó lehet, a jövőben többszörösen térül majd meg, ha gyermekünk valóban az önállóság útjára lép. Ha odafigyelünk gyermekünk érzéseire, megosztjuk vele a saját érzéseinket, vagy bevonjuk a problémák megoldásába, azzal arra bátorítjuk, hogy támaszkodjon saját magára.

Szeretné megtanulni ezeket a készségeket? Kommunikációs szülői tréningeink ,több helyszínen folyamatosan indulnak.

Információ: www.ertsunkszot.hu