Mezítláb az egészséges talpért

Mezítláb az egészséges talpért

Lábunk 26 csontból épül fel, melyet erős szalagok és kis izmok tartanak össze. A láb saját kis izmai erősen, több rétegben köpenyszerűen burkolják a láb apró csontjait. Ennek a mozaikszerű, flexibilis szerkezetnek köszönhetően alakulnak ki a megfelelő haránt és hosszanti lábboltozatok. A boltozatok a lábra nehezedő erők optimális levezetésével alkalmassá teszik alsó végtagunkat a testsúly viselésére.

A láb hajlító és feszítő izmai a lábszáron eredve a boka és a láb kis ízületein áthaladva a láb különböző kis csontjain tapadnak. A láb hajlító izmai a lábat és az ujjakat a talp felé hajlítják (lábujjak „behúzása”  és spiccelés – állásban lábujjhegyre állás) A láb feszítő izmai a lábat és a lábujjakat a lábhát felé hajlítják (ujjak és a talp talajtól való elemelése, lábfej „pipálás”, állásban sarokra állás)

A láb bonyolult és érzékeny felépítése a helytelen cipőviselés, a mozgásszegény életmód, a korai álltatás, a túlsúly és sok egyéb ok következtében nagyon könnyen deformálódik. A láb deformitások számos fajtája ismert. A lúdtalp, bokasüllyedés, haránt boltozat süllyedés, sarkantyú, kalapácsujj, hallux valgus (bütyök) kórképe a legtöbbünk számára ismert. Előfordulásuk teljesen általános. Sok esetben már az a meglepő, hogy ha valaki lába egészséges.

Vizes lábbal sima burkolatra állva játékosan is megvizsgálhatjuk gyermekünk lábboltozatát. Mindemellett mindenképp fontosnak tartom, a láb szakszerű számítógépes felmérésének elvégzését.

Az előbbiekben leírt deformitások kialakulását, súlyossá válását egy kis odafigyeléssel, tudatos lábtornával el lehet kerülni. Legnagyobb merénylet a lábunk ellen az állandó cipőviselés és a kiegyenesített talajon való járás. Lábizmainkat mozgathatjuk tudatosan is és a göröngyös, puha, hűvös talajon való járáskor mozoghatnak reflex szerűen is.

Nagyon fontos, hogy gyermekkorban megerősödjenek a láb kis izmai. Minden esetben, amikor alkalom van levenni a gyerek

lábáról a cipőt meg kell tenni azt.  Füvön, kavicson járva a talaj csiklandozza, ingerli a kis izmokat, melyek erre összehúzódással válaszolnak. Homokban járáskor a boka stabilizálása miatt még több izom bekapcsolódik a mozgásba. Emelkedőn, lejtőn való sétáláshoz futáshoz nagyobb mozgásterjedelem szükséges, így az izmok egy előzetes megnyújtás után még aktívabban húzódhatnak össze. Különböző hőmérsékletű vízben, talajon való járás javítja a vérkeringést, így segíti az izmok megfelelő oxigén ellátását. A cipőt levéve kiszabadíthatjuk lábunkat a cipő és a betonút által biztosított homogén inger szegény környezetből.
Április végén, május elején már le lehet venni a cipőnket a szabadban is. Eléggé felmelegedett már a talaj. Lehet mezítlábazni!
Engedjük bátran szabadjára a gyerekeket – és velük együtt saját magunkat is!

Jókedvűen, jólesően akaratlanul is jól tudjuk edzeni lábizmainkat.
Szúr, vág, csíp, bizonytalan – lehet, hogy először bátortalanul, óvatosan lép bele a puha, rózsaszínű, meleghez szokott gyermek talp a természetes közegbe. Szépen, türelmesen szoktassuk hozzá őket. Nyár végére edzett, egészséges talpú gyerekeink lesznek!
Lehet, hogy az első időkben biztonságosabban érzik magukat, ha zokniban futkározhatnak a szabadba. A régi, kopott zoknikért úgysem kár, ne sajnáljuk erre a célra!

Bátran engedjük a mezítlábazást olyan helyen, amit jól ismerünk, vagy amit előtte jól átvizsgáltunk. Ne legyen semmi éles, szúrós tárgy, ami felsértheti a talpukat. Ha virágos fűben futkározunk, ne legyen az teli méhekkel, darazsakkal. Ne legyen felforrósodott a kő, ne legyen kutya, macska ürülékkel teli a homok.

Milyen jó érzés kavicson lépegetni, sőt, ha még egy kicsit a Duna vize mossa! Milyen jó érzés a talpunknak a meleg homokba süllyeszteni a vízparton.

Füves, illatos fűben futkározni még elképzelni is jó!
Az egyhangú ingert nyújtó padlószőnyeg vagy parketta után alaposan megdolgozik lábunk izomzata a különböző hőmérsékletű és tapintású talajon!

Homokozóba beásni a lábunkat a puha homokba – milyen simogató érzés. Homokba betemetni lábunkat, majd lassan előbújik valamelyik lábujjunk, aztán megint elbújik, melyik fog újra kikandikálni – biztos emlékszünk sok-sok hasonló mókára. Kavicsot gyűjteni lábujjunkkal, kis virágot vagy fűszálat fűzni a lábujjak közé, azt megtartva sétálni – versenyezhetünk, bohóckodhatunk vele.

Sárban dagonyázva minden gyerek, bizonyára apukájuk és anyukájuk is, örömüket lelhetik. Nyomot hagyni vizes homokban, vagy vizes lábbal meleg kövön sétálni – de sok izgalmat, játékot rejt! És mindezek közben jótékony hatással vannak lábunkra, de kedélyünkre is.

Eleinte jó, ha a szülőknek vannak jó ötleteik, sőt, ők is részt vesznek a játékban. Később maguk a gyerekek fognak jobbnál jobb ötletekkel előállni – hagyjuk őket, ne szegjük kedveket az újítás láttán.

Ha nem félünk szabadon hagyni a gyermekeinket – miközben magunk körültekintőek, figyelmesek, előrelátóak és következetesek vagyunk – meg fogják tanulni maguk is, mikor lehet bátran levenni cipőjüket, mikor és hol lehet mezítláb lenni. Azt is meg fogják tanulni, amikor fel kell venni, amikor veszélyes, hideg, egészségre ártalmas, illetlen a mezítlábazás.

Írta: Gál-Pottyondy Anna Humánkineziológus