Játssz csak, játssz!

Játssz csak, játssz!

A fantáziajátékok jelentősége a gyerekek fejlődésében

szerző: Lőrincz Orsi, pszichológus

A játék a gyerekek egyik alapvető és kiemelt fontosságú tevékenysége. Olyan felszabadult, spontán, tét nélküli cselekvés, amely állandó örömforrást jelent számukra. A játék a fizikai, értelmi, érzelmi, társas és erkölcsi fejlődés eszköze és eredménye is egyben. Csecsemőknél a játék a testi működés felfedezését, gyakorlását szolgálja. A fürdővizet a lábával csapkodó baba játék közben próbálgatja, gyakorolja testének mozgásait, miközben fejlődik a saját testéről való gondolkodása. Kisgyermekkorban a gyerekek elkezdenek tárgyakat használni és más személyek is megjelennek a játékban, a banánokkal telefonálnak, a farsangon szuperhősök lesznek mesebeli erővel….de hogy is alakul ez és mi a szerepe a gyermekek fejlődésében?!

Másfél-két éves kor táján alakul ki egy újfajta játék, amikor a gyerekek fantáziájuk segítségével elkezdik a tárgyakat a mindennapitól eltérő módon használni, a tárgyakat más tárgyakkal helyettesítik. Ezt nevezzük szimbolikus vagy fantáziajátéknak. Amikor az anyuka úgy tesz, mintha a banán telefonkagyló lenne, a kisgyerek megérti, hogy a körülötte levő valóságnak másfajta jelentése is lehet. A banán már nem csak egy banán többé, hanem telefon, amin lehet anyával beszélgetni. Az óvodás kisfiú, aki a homokozó szélét autópályaként használva tologatja a kisautóját, úgynevezett mintha-játékot játszik, ami a szimbolikus játékok alapvető formája, és nagy szerepe van az értelmi fejlődésben. Az ilyen típusú játékok többnyire magányos játékok. Ha van is másik gyermek a szobában, játékuk ritkán kapcsolódik egymáshoz.

Megjelenésüket követően a fantáziajátékok egyre összetettebbé válnak. Óvodáskor tájékán kezdenek a gyerekek a játék során olyan cselekedeteket végrehajtani, melyek valamilyen felnőtt szerephez illeszkednek, például a kislányok elcsenik anyjuk rúzsát és körbekenik vele az arcukat. A szerepjátékok a társas, társadalmi ismeretszerzés fontos eszközei és nagyban hozzájárulnak a gyerekek személyiségfejlődéséhez. A szerepjátékokba már bekapcsolódnak a társak is. Több gyerek együtt játszik papás-mamásat, doktorosat…  A gyerekek olyan szerepeket játszanak, melyeket a mindennapi életükből merítenek. Nem csak egyszerűen leutánozzák a helyzeteket, hanem saját valóságuk, értelmezésük szerint alakítják, újraértelmezik azokat. Az elképzelt világon belül valós problémákat oldanak meg, melyből valós tapasztalatra tesznek szert. A szerepjátékok egyik különleges formája a szociodramatikus játék, melyekhez mesékből, irodalmi alkotásokból, tévéműsorokból veszik át a gyerekek a különböző szerepeket. A farsangi beöltözést is tekinthetjük egyfajta szociodramatikus játéknak, mert a gyerekek jellemzően képzeletbeli, átlag feletti teljesítményt nyújtó, különleges mesehősöknek öltöznek be. Egy rövid időre kipróbálhatják, milyen hercegnőnek, szuperhősnek lenni.

A szerepjátékok csúcsa óvodáskorra tehető, majd 7-8 éves kortól kezdve folyamatosan háttérbe szorulnak. Az iskoláskorú gyerekek játékának lényegévé a szabályok válnak. A szabályjátékokban a szabályok határozzák meg a szerepeket: mit lehet tenni, és mit nem. A szabályjátékok azt segítik elő, hogy a gyerekek képesek legyenek saját viselkedésüket kölcsönösen elfogadott szabályoknak, társadalmi normáknak és erkölcsnek megfelelően irányítani.

Tanácsok szülőknek:

A játék a kisgyerekek egyik legfontosabb tevékenysége. Iskoláskorú gyerekeknek is szüksége van naponta legalább egy óra önfeledt játékra a sok lecke mellett is.

A játék önjutalmazó. Az a szülő, aki a játékot jutalmazza, nagy hibát követ el, mert a játék innentől kezdve feladattá válik és elveszíti azokat a tulajdonságait, melyek által a gyermek fejlődik.

A játék a gyerekek fantáziájának megnyilvánulása. Még, ha nem is tetszik, amilyen szerepet magára vesz játék közben a gyermek, vagy amiket mond közben (például, ha a kisfiú rúzsozza ki magát), lehetőség szerint hagyni kell őt.

A játék minden külső kényszertől mentes tevékenység. A gyermek nem fog kérésre játszani, erőltetni nem lehet, így nevelésének sem lehet eszköze, például, hogy maradjon végre csöndben.

A játék összetettebbé válik, ha a szülők, idősebb testvérek is részt vesznek benne. Amikor csak lehet, érdemes nekik is bevonódni a játékba.

kép, illusztráció : nostenyek.com