Segítség, tinédzsert "nevelnék"!

Segítség, tinédzsert "nevelnék"!

 szerző: Pólus Enikő, mentálhigiénés szakember

„Nevelek, nevelnék, néha ő nevel, VAGYIS  ki kit is nevel?”  A rossz hír az, hogy a gyermekkori nevelés ilyenkor már nem alkalmazható. A jó hír viszont az, hogy ez szerencse, mert akkor soha nem tudna felnőni a gyermekünk. Álljon itt néhány példa a tinédzser ambulanciánkról, tanulságos tapasztalatként, kérjük szánjanak egy kis időt a végigolvasásra.

Szülők beszámolóiból:

„Tuti, hogy ez a gyerek direkt csinálja. Csak, hogy engem idegesítsen? Olyan, mint az anyja.”

„ Túl jó dolguk van, mindenük megvan, nem elég nehéz az életük. ”

„ Ha kinn kellene mindennap egy tanyán kapálnia, akkor eszébe se jutna ilyen hülyeségeket csinálnia.”

„Bezzeg én nem engedhettem meg annak idején magamnak, hogy így gondolkozzak.  Sőt nem is gondolkodhattam önállóan. Úgy kellett gondolkodnom, ahogy a szüleim gondolkodtak! Eszembe sem jutott, hogy lehet máshogy is gondolkodni és az is elfogadható lehet.”

„Ha én meg mertem volna tiniként szólalni vagy visszaszólni, akkora pofon repült volna felém, hogy a talpam az egeket figyelte volna! Mai napig érzem ezeket a pofonokat!”

„RETTEGTEM TŐLE, HOGY EZ IS ELJÖN! ”

Tinédzsereket nevelni ma egy kissé rettegett életfeladatként sújt le a szülőkre. Pedig vannak eszközök, megoldások, stratégiák, amivel segíteni lehet ezt a fejlődési állomást, amelyen keresztülrobog a gyermekünk vonatja.

Az emberré válás létében egyik legfontosabb szakasznak tekintjük, ami hidat kreál a gyermek-  és a felnőttkor között. Ha kimarad ez a szakasz  a maga szépségeivel és nehézségeivel, akkor számtalan későbbi következmény megjelenhet a magánéletben és a párkapcsolatban.

Ahhoz, hogy megértsük mi zajlik a tinikben, egy pár percre búvárkodjunk a kamaszkori krízis „tavában”

Kamaszok beszámolóiból:

„Semmi másra nem vágyom, csak végre hagyjanak egy kicsit békén élni!”

„ Nem hiszem el, hogy mindig csesztetnek valamivel, ami nekem most nem fontos! Én megértem, hogy szülőként ezt kell tenni, azonban ők miért nem értenek meg, nem vagyok már kölyök? Ők nem voltak kamaszok?”

„Miért baj az, hogy nem tudok most úgy tanulni, mint régen? Álmos vagyok, meg annyiszor leizzadok, amióta szőrős a hónaljam, hogy többször le kell zuhanyoznom. Nem tudom, ez mindig így lesz? Utálom , ha büdös vagyok. Anyukám még nem engedi, hogy befújjam magam. Félek, hogy kicsúfolnak emiatt!”

„ Anyámmal tök jó barik lettünk. De apám az nagy fafej. Állati szigorú még mindig, pedig már én nő vagyok, nem kislány. Azt hiszi, ha keménykedik, akkor  az lesz, amit ő akar. Néha igaza van, de olyan indulatos, mindig ideges lesz. Mintha nem tudna nyugisba dumcsizni. De anyával lehet.”

„Nem elég, hogy a lábam közt is el kell viselnem dolgokat, még a szüleim is állandóan vitáznak. Hol azért, mert nem jött anyu időben haza, hol azért, mert apu a facebookon lóg a haverjaival. Észre se vesznek, hogy én is velük élek, csak  akkor, ha ki kellene teregetni vagy ha el kell mosogatni. Ennyi?”

KAMASZKRÍZIS RAPID VONATJA:

Kamaszkorban rapid vonatként jelennek meg a változások szomatikus és mentális szinten. Ezek annyira látványosak és nehezen kezelhetőek számukra, hogy elterelik a figyelmet más fontos dologról.  Képesek nyitva hagyni a bejárati ajtót csak azért, mert épp a másik osztályból lévő fiú írt valamelyik közösségi portálon.  Persze, hogy számukra ez fontosabb!

Abban az értelemben tekintjük krízisnek, hogy felbomlik a gyermekkor egyensúlya alvásban, étkezésben, szokásokban, érdeklődésben, rendtartásban, tanulásban, sportban, gondolkodásban, kommunikációban, feltétlen engedelmességben  és fontossági sorrendekben.  Már érzik, hogy nem gyerekek, de azt is tudják, hogy nem  felnőttek. Nem szeretik, ha gyermekként kezeljük őket, azonban felelősséget még sok területen nem képesek vállalni!

NYAKIGLÁB IZMOSODÓ FIÚK ÉS MELLESEDŐ LÁNYOK

„Nyakiglábon” izmosodó fiúk és érlelődő – mellesedő lányok próbálják megszokni napi szinten az új testsémát, én-ismeretet szerezve magukról a társaikon keresztül online, selfivel, érintésekkel, beszélgetéssel.  Interneten terjedő fotóikkal az instagramon azonnali visszajelzést kapnak, erősítve és alakítva az önbizalmukat és az énképüket.  Kapnak „hideget, meleget”!  A nemek egyre erőteljesebben reagálnak egymásra, érzékelve magukon azokat a pszichoszexuális változásokat, amiknek fontos aspektusai ebben az életkorban fejlődnek. Bezárt fürdőszoba ajtók mögött megjelenik a testrészek közelebbi megfigyelése, ingerlése, kritizálása,  fotón lévő átalakítása, sírás, nevetés hirtelen váltakozása, hangulati ingadozásokkal!  Ez idő, energia, figyelem elvonódás az interiorizálás folyamatában. Nem könnyű ezzel megbirkózni, hiszen ezen a területen is olyan média- és online áradat zúdul napi szinten rájuk, amivel nehéz együtt élni,  hiszen ehhez mércézik magukat.  Pontosan tudják, hogy miként és hogy érjék el az interneten azokat a tartalmakat, amiken keresztül nagyon gyorsan megakarnak ismerkedni a felnőtt tartalmú külvilággal és azok ingerléseivel. Ebből kifolyólag túl korán elkezdődhet a szexualitás, aminek megvannak a maga hátrányai, nehézségei és következményei. Viszont akik szolidan szüleiknek engedelmeskedve  más utakon járnak, azokat a tiniket nagyon komolyan izolálják a közösségekből.  Ők a „maradi stréber undik”.  Ez viszont a fiatalkori elmagányosodás elsődleges okozója. Úgy tűnik, mélyreható sebeket képes ejteni. Hasznosnak tartom emiatt ebben az életkorban, hogy a fiatalok sportoljanak, táncoljanak, kiránduljanak és kössék le a felszabaduló tesztoszteront,  hormonokat.

„ELFOJTÁSBAN” FELNEVELKEDŐ KÖZÉPKORÚ SZÜLŐK TINIKET „NEVELNEK”:

Nem szabad azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a kamaszodó gyerekeknek általában középkorú szüleik is átmeneti időszakban élnek, így a kettő találkozása igazi „polgárháborúvá” fajulhat.  A serdülő kiakar szakadni a gyermekkori kötődésből, hogy saját identitási útjára ráleljen.  A középkorú felnőtt önismerete megerősödött  a tapasztalatok alapján, ami sok belső konfliktust szül a párkapcsolatokban.  De már norma szerint próbál élni akkor, amikor a tinédzser  épp felrúgja a normákat! A tinédzser tekintély elleni lázadása  a felnőttben olyan elfojtott gyermekkori indulatokat szabadít fel, amely esélyt is teremthet arra, hogy találkozzon önmagában a belső korlátaival.

A  belső korlátok egy adott életszakaszban védtek minket és szabályozták a mindennapos erkölcsi- és életviteli normáinkat. Azonban középkorban sok területen akadályt is képezhetnek.  Olyan ez, mint egy lábrögzítő gipsz, csak addig van rá szükség, amíg a keretnek kell megtartania a testrészt. Amint a testrész önállóan működik és az izmok, ízületek átveszik a szerepet, a gipszkeret már hátráltatja a ruganyosságot. Azt a ruganyosságot, ami segíthet bennünket abba, hogy „tini-nevelőként lazábban” vegyünk dolgokat. Vagyis, hogy képesek legyünk  „tini-kereteket” alakítani. A TINIKERET  már figyelembe veszi azt, hogy a tinivel megbeszélem a dolgokat, hogy mi hogy legyen és nem a feje felett döntök el autonóm módon mindent. Ezek belső feszültségforrásokat okoznak teljesen feleslegesen.  A szülők azokat a sémákat próbálják  alkalmazni , amiket a saját szüleik alkalmaztak. De egy nagyon fontos dolgot nem szabad figyelmen kívül hagyni: a középkorú  szülők életében fejlődött a leggyorsabban a világ, a technika  és benne minden.

BIZONYOS RÉGI SÉMÁK SZAVATOSSÁGA LEJÁRT:

Akcelerációban élünk. Régen egy több generációban együtt élő családban a nagymama átörökített  tudását és tapasztalatait  az unokák  is használható praktikumként tudták alkalmazni. Ma már nem működik.

Úgy tűnik hiába tanultam meg gyermekkoromban, hogy hogyan fertőtlenítsük ki a ruhát főzéssel,  mert soha nem fogom alkalmazni,  nincs rá szükség. Ennek őszintén örülök, mert nem teríti be az egész otthonomat a „mosószag”.  Gyerekfejjel azon gondolkodtam, hogy miként fogom felnőttkoromban megkeverni fabottal a forró vízben a ruhákat, hogy ne forrázzam le magam. Örülök, hogy ruhák helyett inkább finom ételeket főzhetek a családomnak.  Meg amíg a mosógép dolgozik helyettem, addig a gyerekeimmel tölthetem az időt vagy épp cikket írhatok. Esetleg beszélhetek a tinimnek arról, hogy milyen volt az én serdülőkorom, mit éreztem, ki udvarolt nekem/kinek udvaroltam én, hogyan kezeltem a testi, lelki változásokat, mitől féltem és mi segített. Erre kíváncsiak és meg is hallgatják. Sőt kérdeznek, merészet és logikusat, érvelnek és tiszta tükröt állítanak elénk.  Igen, tanulhatnak tőlünk , de mi is tőlük. Megengedett a vitatkozás , hiszen képesek mindent megkérdőjelezni , azonban érvelős, nyugodt, érthető-érzékelhető kommunikációra vágynak. Meg elfogadásra és szeretetre. Őszinteségre és nyugalomra.

De általában a szülők elvesztik a türelmüket és ordibálás, csapkodás, fenyegetőzés következik, ha megérzik az ellenállást!. Mire végre együtt enne a család, a szülő elővesz egy problémát, terítékre teszi, kommunikációban tálalja , így  gyorsan befejeződik az áhított együttlét. Miért akarna a tini több időt tölteni a szülőkkel, amikor az konfliktusokkal teljes? Miért akarna a szülő a tinivel több időt együtt lenni, mikor az vitatkozásba torkollik? Így megszülethet az egymás kerülése és/vagy állandó konfliktus, ha össze találkoznak. Szülőnek megmarad a szabályozás: jegyek, iskola, szoba rendtartása…….De bármilyen nehéz is, nekünk kell tudnunk feléjük először lépni és megpróbálni kialakítani egy élhetőbb egyensúlyt!

Mi vagyunk a felnőttek, ők pedig a fejlődés hídján nem maradhatnak „árván”. Már nem kell minden pillanatban fognunk a kezüket, de a háttérben fontos a kísérés, szükség esetén a megtámogatás. Ha előttük megyünk és vezetni próbáljuk, hamar otthagynak bennünket!

TIPPEK A BÉKÉSEBB TINÉDZSERKORÉRT:

• elfogadás, feltétel nélküli szeretet minden körülmény között
• biztosítani a tinit arról, hogy bármilyen körülmények közt számíthat a segítségünkre. Akkor is, ha rossz fát tett a tűzre.
• Nyugodtabb és „hallgatni is tudjon a szülő” kommunikációval próbáljuk a dolgokat megérteni és megérezni „itt és most” pillanatban
• Legyenek lazulós napok, amikor kettesben elmennek és amolyan baráti napot eltöltenek. Amikor nem gond az, hogy fagyi után enné a levest vagy, hogy a 10. boltban szeretne még egy bikinit vagy úgy öltözik fel, hogy megjelenhetetlen a viselet!
• kölcsönös legyen a tisztelet. Ha a szülő elvárja, hogy a gyermek kopogtasson a hálószoba ajtaján, akkor a szülő is megteheti ezt!
• megismerni a bennük kifejlődő egyéniséget és személyiséget. Amiben ügyes, emelni, amiben ügyetlen, abban segíteni. Beszélni a saját ügyetlenségeinkről is!
• Rugalmas és egyértelmű új keretek felállítása , illetve azok áthágásának az életszerű következményei. Nem szabad harag állapotában túlzásokba esni: „Mindig késel 10 percet, emiatt nem engedlek többet soha sehova a hülye haverjaiddal !” Ebből csak ezeket fogja meghallani: MINDIG, SOHA, HÜLYÉK A HAVERJAID!
• Önállóságot adni és hagyni őket, hogy kipróbálják magukat különböző területeken!
• Megengedni, hogy lehessenek titkaik! Nem belekukkantani a naplóba, mobilba napi szinten!
• Bizalmat adni az újrakezdéshez akkor is, amikor nem sikerül valamit megtartani!
• Egyezményes jelek vagy kommunikatív jelzések kialakítása, amikor mindkét félnek visszavonulásra van szüksége és a másik fél azt tiszteletben tartja
• Jótékonyságokban együtt részt venni, mert a közös segítség közös élményt szülve szülő-gyermek kapcsot erősít!
• Elfogadni a tini barátait és tisztázni velük a házi szabályokat!
• Közös hobbi, sport, koncert, érdeklődési kör is segíthet!

Kitartást, próbálkozást, türelmet és elfogadást kívánunk! Ha nehéz , akkor segítséget kínálunk!