A pedagógusok, a szülők és a diákok elvárásairól

A pedagógusok, a szülők és a diákok elvárásairól

Vannak elvárásai a szülőknek. Vannak elvárásai a pedagógusoknak. Vannak elvárásai a diákoknak. De hol vannak a kapcsolódási pontok ebben az elvárási horizontban? És hogyan tudna a pedagógusok, szülők és diákok triásza úgy működni, hogy elvárásaik találkozzanak?

Kozma-Vízkeleti Dániel kiképző család-pszichoterapeuta és klinikai szakpszichológus a MindsetPszichológia Pszicho-Kávéházában a szülők, pedagógusok és diákok elvárásairól és kapcsolódásai pontjairól tartott előadást. A MindsetPszichológia oldalán olvastunk az erről szóló beszámolót.

Manapság egy átmeneti időszak észlelhető az oktatásban

Mire vonatkozik ez az átmenet? Arra, hogy a régies megoldások és a nagyon új megoldások egymás mellett élnek. Például, a tradicionális nemi szereposztás ma párhuzamosan él az ezzel szembemenő elvárásokkal. Emellett van, ami már teljesen megváltozott. Ilyen az online térben töltött idő, amely a hétköznapok szerves részévé vált.

Az oktatáshoz való hozzáállás is gyökeresen átalakult. Régen a szülők a pedagógusok szövetségesei voltak, manapság ellenségként tekintenek rájuk. Eddig a gyermeket maguk nevelték engedelmességre, ma már a tanártól várják el ezt a szülők.

Elvárások a pedagógusok-szülők-diákok mátrixában

A szülőknek, pedagógusoknak és diákoknak is egyaránt vannak elvárásaik egymás irányába. Ebben a kaotikus rendszerben viszont nehéz kiigazodni. Tekintsük át, hogy melyek ezek az elvárások.

A szülők jónak szeretnék megélni saját magukat. Azt gondolják, ez akkor teljesül be, ha a gyerek jól tanul, és mindent megkap, amit szeretne. Azt várják az iskolától, hogy kösse le a gyereket, biztosítson mindent neki, például szervezzen színes programokat. A csemetéket ugyanakkor ne büntessék a pedagógusok, legyenek mindig nagyon kedvesek vele. A pedagógus nevelje a diákokat, a diák pedig teljesítse, amit elvárnak tőle.

A pedagógusok elvárásai között van az összegyűjtött értékek átadása a leszármazó generációnak. Továbbá azt szeretnék, hogy az oktatás adjon nekik sikerélményt. A szülők neveljék a gyereket, fogadják meg a tanácsaikat, legyenek szövetségeseik a gyermekkel és iskolával szemben, ismerjék el erőfeszítéseiket. A tanulótól azt várják, hogy mindig tanuljon, legyen kreatív, de csendes, segítse a közösséget.

A gyerek elvárásai közé tartozik a klassz környezet, menő társak és a sikerélmény. A pedagógus legyen türelmes, megértő, érdekes, szövetséges az iskolával és szüleivel szemben. A szülők vegyenek meg mindent, ne korlátozzák őt, segítsenek mindenben.

Mi a közös az elvárásokban?

Az elismerés. Mindenki elismerést vár a másiktól, szeretnénk magunkat jónak megélni a szerepeinkben, a munkánkban, ennek beteljesülését egyrészt magunktól, másrészt másoktól várjuk.

Lehetőségeink a kapcsolódásra

A válság és az elvárások után érdemes szemügyre venni azt is, hogy mi visz inkább előre, mi az, ami közös?
Ehhez ne felejtsük el, hogy egy oldalon állunk mindnyájan. A gyerekek, szülők és pedagógusok triásza ugyanazért a célért küzd: ne sérüljön senki és mindenki kapjon elismerést és sikerélményt. Az együttműködés érdekében beszéljük egymás nyelvét, hiszen mind tudunk úgy fogalmazni, hogy magunk sem értjük! Próbáljunk meg célzások nélkül, közérthetően, direkt módon kommunikálni.

A direkt kommunikáció lényege, hogy azt mondjuk, amit szeretnénk.

Továbbá fontos, hogy nyíltan beszéljünk, tehát mindig annak mondjuk a problémánkat, akinek szeretnénk. Ha egy pedagógus a szülőnek akar mondani valamit, akkor ne a gyereken keresztül tegye azt és fordítva. Általában pont az a legnagyobb gond, hogy nem nyíltan, direkten kommunikálunk. Emellett az időzítésen is sok múlik, nem mindegy, hogy mikor juttatjuk el az üzenetet. Egy pedagógus például ne a szülői értekezlet végén mondja el a legfontosabb információt.

Összességében a legfontosabb visszajelzés, amit egy pedagógus, egy szülő, vagy egy diák adhat, az az elismerés. Mindannyian jónak szeretnénk megélni magunkat és a másikat is, az elismerés ennek a kulcsa. Ne a hurráoptimizmusra gondoljunk ilyenkor, de tegyünk szellemi erőfeszítést annak érdekében, hogy kompetensnek, jónak élje meg magát a szemünkben a másik ember!

A mindsetpszichologia.hu-n megjelent teljes cikket ajánljuk a figyelmetekbe!