Közös ügy, kit érdekel?! – Jocó bácsi oktatási körképe

Közös ügy, kit érdekel?! – Jocó bácsi oktatási körképe

Figyelemfelhívó segélykiáltás, jelzés és néhány konstruktív javaslat az oktatás megreformálására

Rég, vagy talán soha nem látott összefogás jött létre az elmúlt időszakban a szülők, diákok, tanárok között, amiért én személy szerint nagyon hálás vagyok. Mert mindenkinek egyetlen célja van: az, hogy a gyerekeknek jobb legyen, hogy a jövő jobb legyen. És ezért mindent meg kell tenni.

Igen, a bérek alacsonyak, és ezen azonnal változtatni kell. De emellett ezer sebből vérzik az oktatási rendszer, és mind-mind óriási probléma, amit valahogy nem akarnak sokan meghallani, pedig a szakértők, a tanárok évek óta jelzik ezeket a napi szintű, minőségi oktatást ellehetetlenítő dolgokat.

 

Most összeszedtem, mik is a legégetőbb gondok, amikre megoldást kell találni és amire nem reagálnak:

Nem reagálnak az önálló Oktatásügyi Minisztérium igényére.

Nem reagálnak a diákok terheinek csökkentésére.

Nem reagálnak az elavult, nem 21. századi NAT átalakítására.

Nem reagálnak a tanárok óraterheinek csökkentésére.

Nem reagálnak a szabad tankönyvválasztás visszaállítására.

Nem reagálnak a borzasztó minőségű, szakmaiatlan tankönyvek ügyére.

Nem reagálnak a tanulási környezet, az iskolák leromlott állapotának javítására.

Nem reagálnak a mindennapi, minőségi munkát akadályozó eszközhiány megoldására.

Nem reagálnak a rosszul működő, erősen centralizált tankerületek átszervezésére.

Nem reagálnak a pedagógusképzés átalakítására.

Nem reagálnak a valódi szakmai kommunikáció kialakítására.

Nem reagálnak a tanári és iskolai önállóság visszaadására.

Nem reagálnak a tanári pálya kontraszelektáltságára.

Nem reagálnak az oktatást segítő munkatársak, szakemberek helyzetére.

 

 

Igen, ezekre mind nem reagálnak. Pedig az egész ezekről is szól, ugyanolyan súllyal és erővel, mint a bérek.

Igen, megengedhetetlen, hogy egy országnak ne legyen önálló, oktatással foglalkozó, külön minisztériuma.

Igen, a gyerekek és a pedagógusok óraterhei irreálisak, ami a minőségi munka rovására megy mindegyik fél részéről.

Igen, a NAT elavult, nem reagál a 21. század kihívásaira, nem a szükséges képességeket, készségeket fejleszti, és felesleges tudástömkeleget vár el a diákoktól.

Igen, sok esetben egy tankönyv két verziójából lehet választani, ezek pedig tele vannak hibákkal, tévedésekkel, összefércelt munkák.

Igen, rengeteg plusz teher a pedagógusnak a rossz tankönyvek okozta anomáliák kezelése, kivédése, a szülőknek pedig adott esetben a jobb minőségű, drága tankönyvek beszerzése.

Igen, a gyerekek régi, kopott padokban ülnek, a falak omladoznak sok helyen, festés csak akkor van, ha a szülők megoldják, rohadnak az épületek nagyon sok iskolában.

Igen, 2022-ben krétával írunk göcsörtös táblára, nincsenek sporteszközök, kísérleti felszerelések, a nagy csinadrattával megvett digitális eszközök fenntartásához nincs semmilyen támogatás sem.

Igen, a tankerületek sajnos sokszor nem segítik, hanem a tömérdek mennyiségű adminisztrációval akadályozzák a munkánkat, nem a tankerület van az iskolákért, hanem fordítva.

Igen, a pedagógusképzés évek óta nem megfelelő, nem gyakorlatorientált, nem ad módszertani sokszínűséget, nem készíti fel a hallgatókat a valós iskolai életre.

Igen, szinte semmilyen kommunikáció sincs, a Nemzeti Pedagóguskar sokszor nem a pedagógus társadalom véleményét tükrözi, hanem az elvárt szavakat, nem ülnek le az érintettekkel a tankerületvezetők sem, kivéve, ha levelet kell átadni.

Igen, az iskoláknak szinte semmi döntési joguk nincs, mindent megszabnak, a mozgástér kicsi, és átláthatatlanná teszi a rendszert.

Igen, ördögi körbe kerültünk, mert a tanárhiány egyik legnagyobb veszélye az a szakórák elmaradása mellett az, hogy a nem feltétlenül a pályára való (és most nagyon diszkréten fogalmaztam) tanárokat lehetetlen kitenni, hisz az számít, hogy egy álláshely be legyen töltve, a többi mellékes.

Igen, nem csak pedagógusok dolgoznak egy iskolában, lecsökkentették a létszámukat, a terheik az egekben, a fizetésük pedig ugyanúgy megalázó.

 

 

Ezek mind egyenként is súlyos problémák, ezek mind akadályozzák a minőségi munkát, erősen korlátozzák a gyerekek tanuláshoz való jogát, a fejlődést.

Ezek mind égető, azonnal megoldandó feladatok.

Ezek mind az összeomláshoz vezetnek.

Ezek mind a jövő generációit veszélyeztetik.

És ezek mind, amikre a kormány, az oktatásügy egyáltalán nem reagál, hallgat, mintha nem is létezne, mintha nem is követelnénk ezeket mindannyian. Ezek mind nem is érdeklik őket?

 

 

Igen, a bérrendezés feltétlenül és azonnal szükséges. Ahogy az összes többi dolog is!

Azokkal mi lesz?

Azokra miért nem készül megoldás, javaslat?

Nem, nem hangzatos ígéretbuborék.

Valódi megoldás.

Azonnal.

Nincs más lehetőség!

A rossz hírem pedig az, hogy ezek a problémák mindenkit érintenek, ezek nem csak a tanárok gondjai, hanem mindenkié.

Jó lenne már ezt végre felfogni, minden oldalon.

Nem politikai csatározásokat folytatni, nem harcolni mindennel és mindenkivel, nem a kormány ellen a saját érdekükben használni a tüntetéseket pózolásokkal.

Hanem tenni és dolgozni ezen.

Most.

Holnap már késő.

Én itt vagyok, ahogy sok kollégáim is és hajlandóak vagyunk kidolgozni a megoldásokat, megvalósítani azokat, ha kapunk rá teret, helyet, válaszraméltatást…

Közös ügy, kit érdekel?!

 

Az eredeti poszt a Jocó bácsi világa oldalon érhető el: https://www.facebook.com/jocobacsivilaga/posts/682100373285488