Legyen élmény a tanulás! – Nálunk a diák kérdez

Legyen élmény a tanulás! – Nálunk a diák kérdez

Írta: Tibenszky Moni Lisa

Balatoni József, Jocó bácsi, avagy Jocó tanár úr filozófiája: “A pedagógia életmód. Az életben is tanár és tanítás közben is ember szeretnék lenni.” – nyilatkozta. A 28 éves vidéki származású tanár a történelem „fenegyereke”, na nem a szokásos értelemben. A Kontyfa Középiskola, Szakiskola és Általános Iskolában ötödikes osztálytól egész az érettségiig tanít srácokat törire, de módszere a hagyományos elemeket csupán tartalmi szinten foglalja magába, eredményei elvitathatlanok. Az osztályon belüli konfliktuskezelést olykor országos hadseregeit megszemélyesítve játssza le, óráin interaktív tudásmegosztásban és élménypedagógiában lubickolhatnak a tanulok. Neki az az siker, amikor a diák kérdez. Diákjai rajonganak érte, Ő pedig az élménypedagógia széles skáláját bevetve, szinte napi 24 órában hivatásának. Több, mint 10000 követő táborra rendelkező facebook oldalán jó tanácsokkal, hasznos és vidám tartalmakkal motiválja diákjait akár a vizsgadrukk elkerülésére, akár megosztja tanulságos és iskolai sztorijait. Sikerének titka az őszinteség, bármikor fordulhat hozzá bárki akár az online, akár az offline térben kérdéssel, problémával. Szemléletével és példájával egy új korszakot nyitott a pedagógia fejezetében, sikerrel.

 

Jocó bácsi világa 0-24 órában elérhető

Rendhagyó, hogy egy pedagógus a neten is elérhető, de a szülők és a gyerekek közében ez  menő. A Jocó bácsi világa elnevezésű facebook oldalon  pedagógusi élményekről, vicces és megható történetekről, érzésekről, hitvallásról találunk posztokat.” Ez az út is fontos a srácok felé, már nem dughatjuk el a fejünket a naplóba. Velük kell élni, látni az Ő problémáikat, chatelni és elindítani azt a folyamatot, hogy egy-egy családi, tanulási vagy épp közösségi problémával elénk tudjanak állni és mi figyelni tudjunk rájuk, segíteni. Ennek kiváló előszobája az online tér, ahol még csak „arc” nélkül keresnek segítséget, innen már csak egy lépés, hogy a beszélgetést az iskola udvarán, vagy épp a büfében folytassuk. Én egyben vagyok tanár, szülő és diáktárs, fontos, hogy lássuk, ismerjük egymást és kezet nyújtsunk egymásnak – mondja Jocó tanár úr.

“Nem a legerősebb marad életben, nem is a legokosabb, hanem az, aki a legfogékonyabb a változásokra”. – Charles Darwin.

Az embernek az életében fontos, hogy folyamatosan újítson, megújuljon. Hisz akkor tud előre menni, fejlődni. Ez a szakmában is fontos, pedagógusként pedig szinte elengedhetetlen. Merni kell lépni és ugrani a mélybe, bízva abban, hogy előbb vagy utóbb kinyílik az ernyő. És ha bízunk benne, akkor ki is fog nyílni. – írja a neteducatio.hu-n megjelent cikkében.

A pedagógiai szerintem az egyik olyan terület, amelyben szükséges a folyamatos megújulás, az innováció. Nem elegendő az egyetemen megtanult tudás, módszertár. Nem lehet 40 éven keresztül ugyanabból a megsárgult óravázlatból tanítani, amit az ifjonti hév ereje segített megírni hajdanán. Hisz minden gyerek más, minden osztály más, sőt minden generáció teljesen más. És hiába is szeretnénk, nem a generáció fog igazodni hozzánk, hanem nekünk kell igazodni hozzájuk. Mind a módszereket, mind a szószhasználatot, mind a használt eszközöket folyamatosan változtatni kell, mert e nélkül a siker sajnos könnyen elmarad.

Ehhez viszont egy dolgot nagyon meg kell tanulni: ki kell lépni a komfortzónából. Ahányszor csak lehet, és amikor csak lehet. Igen, ez félelmetes, mert ismeretlen. Igen, ez félelmetes, mert veszélyekkel járhat. Igen, ez félelmetes, mert nem tudjuk mi vár ott ránk. De muszáj. Mert ez vezet el az igazi sikerhez. Mert ez vezet el bennünket az önismerethez. Mert ez segít abban, hogy kiteljesedjünk. Sajnos a frontális tanítási módszer a komfortzónánk legbelső része. Ott minden ismert, minden kiszámítható és nem érhet minket baj. De pont az lenne a lényeg, hogy ne a megszokott sémák vezessék a tanórát, hanem engedjünk teret minden gyereknek a kibontakozásra, a szárnyainak próbálgatására. És ösztönözzük őket arra, hogy lépjenek túl magukon, engedjék el a kényelmes helyzetet és merjenek belevágni az ismeretlenbe. Viszont egészen addig, amíg mi nem tesszük meg, addig ez hiteltelennek és sikertelennek bizonyul. Nekünk kell elől járni ebben és megmutatni, hogy igenis lehet ezt másképp csinálni.

Módszer, mely utat nyit; a játék

És mi ennek a legjobb módja? Az egyik legősibb nevelési közeg: a játék. Mert a játék során sajátítja el az oroszlán is, hogyan kell vadászni. Erre pedig az általam ismert legmegfelelőbb módszer az élménypedagógia. Ott ki lehet teljesedni, lehet határokat feszegetni és közben észrevétlenül tanulni és fejlődni. Kell ennél több? Aligha.

Merjük ezeket a módszereket elsajátítani és alkalmazni! Képezni kell magunkat ehhez, tréningeken részt venni és a saját bőrünkön tapasztalni, hogy mennyire jó is ez. Utána már könnyed szívvel visszük be az órára, csempésszük be a mindennapi tanítás elemei közé. Élvezetessé, változatossá tehetjük vele tanulást és közben olyan képességeket fejlesztünk, amivel nem mini lexikonokat, hanem életrevaló gyerekeket nevelünk. Ami alapvető cél és talán a kor elvárása is.

Mielőtt ugrunk, természetes, hogy félünk. Az adrenalin szintünk az egekbe szökik, de ez ugrás közben boldogsággal tölt el. És ha egyszer megtesszük, újra és újra át szeretnénk élni. Ezért javaslom, minden pedagógus lépjen túl önmagán és rugaszkodjon el. A többi már jönni fog magától, hisz csak elkezdeni nehéz. Viszont hihetetlen jó érzés, ha sikerül. Most én is ugrottam egyet az ismeretlenbe, azzal hogy leírtam ezeket a sorokat. Ugrok és zuhanok. Az hogy kinyílik-e az ernyő, az pedig csak azon múlik, mennyire talál ez nyitott fülekre. És én bízom benne, hogy talál és nyílik…

Forrás: neteducatio.hu, Balatoni József

Videos interjú: itt